Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-03-21 / 11. szám
10 * SZEKSZÁRDI VASÁRNAP ANNO 2010. március 21. M ária Terézia uralkodása utolsó évében váltotta: „Egyházi, vallási, törvényes dolgokban, gyermeknevelésben, méltóságom fenntartásában nem tudom bűnömet.” Ez minket közelebbről érint, mert ekkoriban államosította - minden kárpótlás nélkül! - a dunaföklvári és szekszárdi apátságot, a bátait már jóval korábban... Fraknói Vilmos egyetlen szűkszavú mondatba sűríti a tényt: „A királyné 1777-ben a magyar tudományos egyetemnek adományozta az apátság javait.” Ennek kevés nyomát találjuk, mert nem a Nagyszombatból Pest-Budára költöző egyetemhez, hanem előbb a pécsváradi apátsághoz csatolta a szekszárdit, s az utolsó javadalmas apát, Rodt Ferenc után nem nevezett már ki újat. Alig múlt három év, s e látszólag furcsa lépés értelmét adta a Magyar Királyi Tudományegyetemi Alapítvány létrehozása. Minderre az esemény centenáriumán így emlékeztek: „1780. március 25-én Mária Terézia nagy kiváltságlevelet adott ki egyetemünk számára, melynek az egyetemi jelleget valójában megadja, s jogait és kiváltságait megállapítja. A kiváltságlevél elmondja a hazai főiskolák viszontagságos múltját, megállapítja a főintézet s egyes karainak pecsétjét, s ellátja a javadalmakkal, melyeknek jövedelméből a költségek fedeztessenek. Az egyetem vagyona egykorú jegyzék szerint tőkében állott: 404 449 forint 4 krajcárból, ennek kamatja 18 885 ft 20 krajcárt tett ki, míg a jószágokból: a földvári apátságból, a túróéi és bozóki prépostságból, a sellyei uradalomban, a liptai részből 51917 forint és így összesen 70 802 ft 57 kr folyt be, a kiadások pedig mind a négy karnál 68 327 ft 30 krajcárt képviseltek, a MESÉLŐ EMLÉKEINK 89. Elfeledett egyetemi évfordulónk Mária Terézia, az alapító maradék apróbb költségekre fordít- tatott. 1780-ban a kiváltságlevél értelmében a pécsváradi apátsági uradalom, bár föltételesen, az egyetemi alaphoz csatoltatott. Mindezekből kitűnik, hogy Mária Terézia az egyetemet anyagilag is biztosította. Mennyire szívén feküdt a királynőnek az egyetem ügye, s hogy mily fontosságot tulajdonított annak, kitűnik abból is: nagy kiváltságlevelének koronázása 40-ik évfordulóján, június 25-én leendő ünnepélyes kihirdetését kívánta. Ez ünnepélyt országos módra, nagy díszszel ünnepelték meg Budán az ország fővárosában. Ennek a kiváltságlevélnek s az ünnepélyes beiktatásnak százéves fordulóját ünnepli az egyetem május 13-án, mint a nagy királynő születése napja évfordulóján.” Szekszárdnak hamarosan más köze is lett az egyetemhez. Az itt 1756-ban született Szüts István György 1797-től „egyetemen a bölcselet rendes tanára, 1800- ban a kar dékánja, 1807-től haláláig, 1821-ig az egyetem rektora”. Vass László egyetemi teológiai tanár, későbbi címzetes bátai apát 1830-ban volt rektorként remekli Öröm vers, a kir. magyar főiskola budai beiktatása ötvenedik esztendejére című művét. A két év múlva az 1832-ben Tengelicen született Kovács József orvos, egyetemi tanárt „1874-ben választották az egyetem rektorának s egy évi működését a hasznos újítások sora örökítette meg..., az ő utasításai szerint épült modern egyetemi klinikánk”. Nemcsak fenntartották tehát az egyetemet megyénk fiai, hanem vezető egyéniségei is kikerültek innét. Dr. Töttős Gábor Ódon időben MÁRCIUS 22-ÉN 125 éve, 1885-ben született Csomay Irma színésznőnk. MÁRCIUS 23-ÁN 115 éve, 1895-ben Wosinsky Mór régész-plébánosunk müve, a Tolnavármegye története előjegyzésére buzdított az alispán. 70 éve, 1940-ben a rádióban Radnót Aladár a szekszárdi szarkofágról tartott előadást. MÁRCIUS 24-ÉN 100 éve, 1910ben a képzőművésznők egyesülete kiállításáról a Vasárnapi Újság leányunkat, Kalliwoda Katót dicsérte. MÁRCIUS 25-ÉN 110 éve, 1900-ban Szegzárd- Tolnamegyei Rabsegélyző Egylet számolt be eredményeiről. MÁRCIUS 26-ÁN 70 éve, 1940-ben Babits Mihály San Remóba érkezett, hogy átvegye az olasz állam nagydíját. MÁRCIUS 27-ÉN 70 éve, 1940-ben hunyt el szülöttünk, Szigeth Gábor gépészmérnök, gázspecialista, egyetemi tanár, több mű szerzője. MÁRCIUS 28-ÁN 115 éve, 1895-ben a megyegyűlés a belügyminiszterré lett Perczel Dezsőt és gróf Széchényi Sándor főispánt éltette, s megszavazta a megyei múzeum létesítését. Ismerje meg a református templomot! Tudja Ön, hogy ki, mikor és miért építette a szekszárdi Református Templomot? Ha nem, jöjjön el és megtudhat mindent a Református Templomról! A Szekszárd-Újvárosi Római Katolikus Társaskör vezetősége az ökumené jegyében 2010. március 27-én, szombaton délután fél 5 órára a református templomba (Szekszárd, Kálvin tér) hívja Tagjait és minden érdeklődőt! A templomot bemutatják: Balázsi Zoltán gyülekezeti és börtönlelkész úr és felesége. A templom bemutatása után 17 órától az érdeklődők evangelizációs istentiszteleten vehetnek részt. Szeretettel várnak minden érdeklődőt! Áldó kezek közelében „Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?” (Jn 6, 9) A böjti időszak egyik jellemző története az ötezer ember megvendége- lése. A Jézushoz özönlő embertömegre ráesteledik, és nincs ennivalójuk. Jézus csodát tesz: egy fiúcskánál ott lévő öt kenyérből és két halból jóllakatja a sokaságot. Ezt a történetet (egy másik egészen hasonlóval együtt) hatszor említik az evangéliumok, nyilván nem véletlenül: gazdag tartalma, sokféle tanulsága miatt. Az idei böjtben számomra - egy keresztelőre való készülés közben - két dolgot tett világossá ez az újszövetségi történet. Először is azt, hogy Jézus szeretne részese lenni az életünknek! Nem csak intézkedik a szükséges kenyérmennyiségről, nemcsak „elintézi” a dolgot, hanem együtt is marad a sokasággal, letelepedve közéjük szinte megvendégeli őket. Mint ahogy sok EVANGÉLIUM más esetben is így tesz: Jézus szeret együtt lenni, asztalközösséget vállalni az emberrel. Azt hiszem, az idei böjt és Húsvét ünnepi alkalmakkor is több szeretne lenni, mint hagyomány, hivatkozási alap, vagy mint egy ünnepi „részlet’. Ő inkább és egyre teljesebben részese akar lenni életünknek, el akar „vegyülni” köztünk és bennünk. Vendégként kér bebocsátást, mégis bőkezű vendéglátóként akar megörvendeztetni minket. A másik apró, de tanulságos részlete a történetnek az, amikor András odavisz egy kisfiút Jézushoz, és kicsit szinte restelkedve azt mondja: „Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?” A csoda mégis ezután kezdődik. Mintha Jézus várná a hit mozdulását. Mindent Ő tesz, mindenről Q gondoskodik, Ő vonz, de a bizalom apró mozdulását tőlünk várja. Ez a hit: ahogy András mer odamenni ezzel a szerény „alappal”, szánalmasan kevésnek hitt két hallal és öt kenyérdarabbal. Ez a hit: amikor mi is merünk odamenni Jézushoz - néha szánalmasan kevésnek tűnő dolgainkkal: kevéske erőnkkel, kevéske tudásunkkal, emberileg kevéske reménynyel, mustármagnyi hitünkkel -, és azt mondjuk: neked adom, te mindent megtehetsz, a te kezed áldása nyomán a kevés is megsokasodik. Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész
