Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)

2009-06-07 / 22. szám

10 * SZEKSZÁRDI VASÁRNAP ANNO 2009. június 7. A Tolnavármegye már jó előre kecsegtette olvasóit 1909 tava­szán azzal a két különleges ese­ménnyel, amelynek emlékét méltán idézzük fel három emberöltő távolából a korabeli sajtó segítségével Jelképes, hogy az áldott emlékű Borzsák Endre lelkész négy maradan­dó műve közül az utolsónak csak ha­lála előtt néhány hónappal örülhe­tett. Legelőször a ma is álló iskolát, majd a templomot, azután a parókiát építették vezetésével, míg végre ün­nepélyes istentiszteleten 1909- júni­us 6-án avattak új orgonát. Ezt "zenei részben Krausz Gusztáv, a budapesti Kálvin téri református egyház karna­gya, zenetanár tervezte", s pályázat útján „a világhírű Angster József és fia vitte keresztül igaz művészi töké­letességben.-’ A régi orgona utoljára erőlködött Rácz Gyula kántortanító ujjai alatt, majd a megfáradt Borzsák imája után következett az új orgona és a (jöven­dő új) segédlelkész. Wagner Tanháu- serének bevonulási indulójával Krausz „mutatta be művészi játékával az új orgonát, melynek hangjai meg­kapó hatást gyakoroltak”. Ezután az első mű természetesen a Himnusz volt a férfikarral és gyülekezettel. Gödé „figyelmet lebilincselő szónoki lendülettel és közvetlenséggel, nagy hatással beszélt az egyetértés és a sze­retet eszmeiről, szükségéről és áldá­sáról, úgy a nemzet, mint a társada- kim életében.” A női énekkar, majd Lohengrin-részlet és a XXXV. zsoltár­ra írt Krausz-mű is felhangzott a kö­zös éneklés mellett. A „minden részletben kiválóan sike­rült és emelkedett hangulatú” orgona­avatáson ott lehettek a még templo­mukra gyűjtő evangélikusok, hiszen EGY NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP 136. Két különleges hangverseny Bársony István Geyer Stefi rájuk kétszeresen érvényes volt test­vérgyülekezetként a „minden feleke­zet, iskola és erkölcsi testület” részvé­telére számító meghívó. Három nap múlva nekik már csak­nem bajuk esett ebből. Sajtóban kényszerültek közzétenni: ne sértőd­jenek meg, akiknek nem jutott sze­mélyre szóló invitálás, hiszen ilyet senki sem kapott, csupán olyanok, „akikről a rendezőség feltette, hogy összeköttetéseiknél fogva szélesebb körben terjeszteni fogják”. Természe­tesen „minden külön meghívás nél­kül is mindenkit szívesen látnak, aki jegyét megváltja”. Azért ez sem volt mindenkinek egyszerű, mert a csa­lád jegy' 12 koronába, éppen annyiba került, mint a Tolnavármegye hetilap éves (!) előfizetése. A nagy várakozás korántsem túl­zás, mert a helyi dalárda mellett a kor kedvelt írója, Bársony István felolva­sása, Dienzl Oszkár és Hazslinszky Hugóné Fényes Karola zongorajáté­ka, Fráter Loránd dalai ígérkeztek fe­ledhetetlennek. S még valakié, akiről az előzetes óvatos bizakodással mondja: „Geyer Stefiké játéka ugyan még ismeretlen előttünk, de aki szin­te egész Európát lázba hozta hegedű­jével, minket sem hagyhat hidegen.” Krammer Zsófia kritikájából kide­rül, nem csalódtak. „Még szemünkkel is a hangokat ittuk. Csupa szín és har­mónia volt az, amit a húrokból ki­csalt.” Geyer mestere, Hubay, majd Sarasaié, Goldmark Károly és Dvorák népszerű darabjai „hangzottak el, mint tiszta lánylelkének sóhajtásai”. Ódon időben JÚNIUS 8-ÁN 130 éve, 1879-ben a Tolnamegyei Közlöny vezércikkében Garay Já­nos költészetéről öccse, Alajos írt. 125 éve, 1884-ben sajtónk lelki-be­tegeknek javallta a szőlővirágzást. 90 éve, 1919-ben avatták fel a mun­kásotthont. JÚNIUS 9-ÉN 105 éve, 1904-ben az egyházke­rület katolikus papjai itteni koroná­jukon egy pécsi tanítóképzőt járó fácánkerti fiú évi költségét adták össze. JÚNIUS 10-ÉN 135 éve, 1874-ben a Tolnamegyei Közlöny már gyorssajtó alól került ki. Június 11-én 135 éve, 1874-ben a Szekszárd fia, Nyéky Pál a jezsuiták múltjáról szóló röpiratra írt cáfolata jelent meg. JÚNIUS 12-ÉN 125 éve, 1884-ben Strohmayer fényképész hirdette szolgálatait. 120 éve, 1889-ben a Figyelő irt Garayról. JÚNIUS 13-ÁN 125 éve, 1884-ben Boda Vilmost választották országgyűlési képvise­lővé: 22 évig az is maradt. JÚNIUS 14-ÉN 180 éve, 1829-ben Szekszárd vála­szolt Egyed Antal kérdéseire. 70 éve, 1939-ben jelesen érettségizett Malonyay Dezső, a későbbi nemze­ti színházi igazgató. Nem akármilyen művész lehetett: Bartók is neki ajánlotta utolsó művét. Mi büszkék lehetünk rá, hogy egy szer nálunk is járt... Dr. Töttős Gábor SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA „Kereszteljétek meg őket az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében!” (Mt 28,16-20 A mai ünnepen, Szentháromság vasárnapján a há- romszemélyű egy Istenre gondolunk tudatosabban. Igazából, minden nap gondolunk rá csak talán nem ennyire tudatosan, hiszen minden imánkat a Szent- háromság nevében az Atya a Fiú és a Szentlélek ne­vében kezdünk és végzünk. Az, hogy az Isten egy, ezt a zsidók is tudták és az egész Ószövetség erről az Egy Istenről szól, szem­ben a pogányok sokistenhitével. De, hogy ez az egy Isten három személy, ezt Jézus­tól tudtuk meg. Jézus beszél az Istenről, mint Atyáról, a Fiúról, mint Megváltóról és a Szentlélekről az Egy­ház éltető Leikéről. Az első személy az Atya, neki tulajdonítjuk a világ te­remtését, fenntartását, és gondviselését. Vannak filozófusok, akik elfogadják, ezt, hogy van egy Transzcendens lény, egy természetfölötti valaki, de ezt nem tartják személyes Istennek. Pedig Jézus pont ezt mondta, hogy ti szólítsátok az Istent Atyátoknak, ennél személyesebb megszólítást nem lehetne mondani. A második személy Jézus, aki ezért jött, hogy meg­tanítson minket szeretni. Hiszen hallottuk az evangé­EVANGÉLIUM liumban: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte. Jézus megmutatta nekünk szereteté- nek végső jelét, azzal, hogy föláldozta magát értünk. Jézusban lettünk mi mindnyájan Isten gyermekei. Hi­szen Isten a mi Atyánk, Jézus pedig a testvérünk. Jézus pedig a vallásosságnak egy új módját hozta el nekünk, vagyis Jézus azon fáradozott, hogy rádöb­bentse a kortársait és minket is, hogy a leglényege­sebb dolog a világon a szeretet Isten felé és egymás felé. Ha nincs bennem szeretet, akkor hiába tartom magam hívőnek vagy vallásosnak, a szeretetlenség lerontja bennem a vallásosságot. Ezért mondja Szent Pál apostol: "Éljetek egyetértés­ben és békében és akkor veletek lesz a szeretet és a béke Istene." • Ha nem eszerint élünk, akkor nem várhatjuk, hogy Isten velünk legyen, hiszen ő a szeretet. A harmadik személy a Szentlélek az Egyház lelke. Va­gyis nem maradtunk árván, mert eljött a Szentlélek és az óta is vezeti az Egyházat az ő sugallataival. Az első apostoli zsinaton Jeruzsálemben az apostoli kollégium úgy fogalmazza meg mondanivalóját, hogy kimondja: „A Szentlélek és mi úgy döntöttünk, hogy.. .”stb. Vagyis nem lehet kihagyni az Egyház életéből a LeF két. Az egyház számára a lélek olyan, mint a test szá­mára a szem, vagy testünk számára a lelkünk, ha el­száll valakiből a lélek, akkor az meghal, az már nem ő, a személy, hanem, ahogy Gárdonyi Géza, ráíratta a sírjára: „Csak a testem.” Mert a lélek az Istennél van. A Szentlélek is ilyen fontos. Akkor volt igazán lelkileg sikere az egyháznak, amikor egyensúlyba tudta hoz­ni a hierarchikus vezetést a Szentlélek működésével, a karizmákkal. Mihelyt az egyensúly fölborul, máris baj van. De a saját életünkben is jó, ha hallgatunk a Szente­lek sugallataira és megtesszük azt, amire indít Isten Lelke. Szentháromság vasárnapján, járja át szívünket a kedves énekünk szövege: Szentháromságnak éle- tem-halálom, s testemmel együtt telkemet ajánlom. Tégedet imádlak, mindörökkön áldlak, oszhatatlan Is­tenség, Háromságban egy Fölség. Amen. Bacsmai László plébános CSALÁDI NAP A REMETÉN Június 20-án, szombaton, 9.30 órától sok szeretet­tel várjuk a gyermekes családokat és házaspárokat a számukra tartandó közösségi napra. Vetélkedők, foci, asztalitenisz és egyéb játékokban vehetünk részt gyermekeinkkel együtt. Meleg ebéddel készü­lünk, ezért kérünk létszám jelentést legkésőbb június 18-ig (tel.: 74/510 892). Innivalót és sütit hozzunk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom