Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-06-21 / 24. szám
B r SZEKSZÁRDI ANN 0 2009. június 21. Dr. Hollós László százarcú gombái A tudós, akit immár - 150 évvel születése után - nemcsak a világ, hanem saját szülőhelye is elismer, szép példáját adta a kutatói szenvedélyének 1911 után is, mikor elkeseredetten azt tervezte: gyűjteményét elpusztítva soha többé nem foglalkozik gombákkal. Dr. Töttős Gábor Alig pár év múltán már újra fáradozott szülővárosában, s munkája gyümölcseit 1926-ban Új gombák Szekszárd vidékéről címmel, majd új eredményeit tette közzé. A Faluszövetség 1933-ban itt tartotta országos kiállítását: ezen Mó- riczcal hét magyar író is részvételét ígérte. Az idős tudós - átérezve az esemény súlyát, a nyomdai levonatot beszerezve - bemutatta könyvét. Szekszárd vidékének gombái A cím láttán, s tudva: 1386 faj szerepel 215 oldalon, aligha várunk olvasmányt. Pedig az. Valóban a mű legfontosabb része a rendkívül szakszerű, a szakirodalmat, bemutatást említő leírás: eligazodik a kutató, de tovább is léphet. Ami ezen fölül meglep, hogy nincs egyetlen élő növény, lehullott levél, hervadó virág, félredobott termés, rothadó gyümölcs, koszorú, porladó fakereszt vagy bármi - tíznél több esetben az állati ürülék is! ami elkerülné a gombák után kutató tudós figyelmét. Még az „ablaküveghez tapadt, elhullott légy körül szépen látható fehér spóratömeget” is észreveszi. Mindezért temetőtől lőtérig, piactól ártéri rétekig, kertészettől szőlőkön át erdőkig irigylendő lelkesedéssel jár be minden gyalog vagy vasúton elérhető helyet. Mikor szárazság hátráltatja a gombák fejlődését, a vízpartokat kutatja végig, máskor bekéredzkedik az uradalmak öntözött parkjaiba, hogy tudományát szolgálhassa. Már bevezetőjéből kihallik önérzete: „A legkiválóbb ehető fajokról, így az ínyesek triflájáról (szarvasgombájáról) nem szólok, mivel ezek Szekszárd mellett nagyobb tömegben nem teremnek, és sohasem kerülnek piacunkra. Ámbár vidékünknek sok ehető gombáját nem árulják, mégis a piacon 60 faj gombát láttam tíz év alatt. Kecskemét piacán meg húsz év alatt csak 12 fajt. Ezt a körülményt örömmel írom földijeim nagyobb gomba- ismeretének javára. Nálunk a gombaszedés a szegény ember keresetforrása... A természetnek ezt az önként nyújtott adományát ő kénytelen inkább kihasználni, szedésével jobban foglalkozni. Ezért egy város gombapiaca nemcsak a vidék gombagazdaságának, hanem még inkább a szegény emberek ismeretének, élelmességének a tükre.” Leírásai mindig élettel teltek Piaci vizsgálatai nyomán sokszor elmondja mennyit, kik és honnét hoztak, milyen áron adták. Ma már elképzelhetetlen, amit a fűzfagombáról feljegyez: „áprilisban egyszer heti piacon 53 fejkosárral és bugyorral olvastam össze, 1920. április 14-én és 17-én is 52 fejkosárral láttam”. A szemőcse gombáról áradozik: „1928. április 28- án egy asszonynál egész bugyorral volt. Mind megvettem. A szebbeket s rendellenes példányokat gyűjteményem számára kiválogatva a többit a konyhára adtam. Pörköltnek elkészítve valóban pompás eledel Nagyon hamar készen van, nem rágós. Nem hiába dicsérte az árusnő: - Olyan gyönge ez, mint a harmat.” Olykor receptkönyvbe illik a jellemzés. A Fistulina hepaticából „1920. augusztus 18-án láttam először piacunkon. Egy szálkai német asszony pompás, tányér nagyságú példányokat árult 1-2 forintjával Fleisch- Schwamm néven. A közönség félt venni, mert nem ismerte. Nyersen szakasztott olyan színű, mint a marhahús és gyengén savanykás ízű. Vadhús módjára elkészítve pompás, jó ízű eledel. Az alján levő csőréteget le kell szedni, a fölső lapjáról a nyálkás és rostos réteget lehúzzuk. Az így megtisztított gombát zsírban pirított ÚJ PKZIZÁK GOMBAFLÓRÁNKBAN. Gombáit mindig maga rajzolta le - művészi részletességgel Dr. Hollós László élete alkonyán hagymával pároljuk, s ha megfőtt, tejföllel forraljuk. Megfőzve sötétbarna, csaknem fekete lesz.” A fiatal tüdőgomba „kirántott borjúhús módjára elkészítve szakasztott olyan jó, mint az. Sós vízzel forrázzák le, a fölit letisztogatják, aztán lisztben megforgatják, tojással megkenik, zsemlyemorzsával beszórják, és zsírban kisütik.” Máskor elleste az elkészítési módot. A keserű gomba „főzve nem kellemes, sülve elég jó ízű, csípős keserűségét elveszti. Legjobb megtisztítva fapálcikára egész sort felnyársalni, parázs fölött forgatva sütni, füstölt szalonna zsírral megcsepegtetni. így szokták az erdei munkások elkészíteni.” Szelíd emlékezés idézi meg a két éve eltemetett feleség alakját is egy világhírű felfedezés, az egyetlen édes szarvasgomba utótörténetében. A gomba csak étkezésre alkalmas? Ha ezt hinnénk, meglepődünk a szinte néprajzi pontosságú leíráson. A Polyporus fomentarius nevezetes: „belőle készül a tűzi tapló úgy, hogy kemény felbőrét és csöves rétegét eltávolítják, az így megmaradt puha, kócos belsőt korongokra vágják, fahamuval keverve forró vízbe teszik, hetekig áztatják. Az így nyert taplót tűzi szerül, vérzéscsillapítónak meg különféle tárgyak, főleg sapkák készítésére használják. Kis-Kajdacson száraz taplóval méheket füstölnek ki." Egy másik taplóról megjegyzi: "Régebben a szekszárdi szűcsök a nagy parasztbundák bőrét festették barnára ennek főzetével.” Még ezzel sem merül ki a felhasználás lehetősége. A Coprinus comatus „amíg fehér, kitűnő ehető gomba paprikásnak elkészítve. Amikor szétfolyik, megfeketedik, jó színtartó, témának használhatjuk. E célból a gomba kalapját csészébe rakjuk, a szétfolyt levet üvegbe töltve gumiarábikummal meg pár csepp szegfűszegolajjal keverjük. Használatkor a téntát fel kell rázni.” Vajon mennyi kísérletezés áll e mögött? Más bizonyosan szabadalmaztatná. Hasznos tanácsot ad a háziasszonyoknak is: „ha az élesztő teljesen kiszáradt, több hónap múlva is egészen jól használható, csak néhány kockacukrot kell a langyos tejbe tenni, s az élesztőt a folyadékban szétmorzsolni.” Leírja a történeti értékű megfigyelését is. „A háború alatt, az élesztőszegény világban a borseprűt is használták Szekszárdon kenyérkészítéshez.” Átvitt értelemben is figyelmes. Mivel a gazdákat, főleg szőlő- és gyümölcstermesztőket érinti a legtöbb mikroszkopikus gomba kártétele, nem mulasztja el a növényvédelmi tanácsadást mit kell elégetni, köztesgazdaként irtani, mivel, mikor ajánlatos permetezni. Vajon hol van több értelme, mint éppen az országos gazdatalálkozón, ahol a kötetet bemutatta! Szokatlan előzékenység... Csak éppen azok nem vették észre, akiknek szánta. Még az újságok is azt írták és hitték: szinte nevetséges, ahogy a könyvet kiállítja - hiúságból. Ódon időben JÚNIUS 22-ÉN 145 éve, 1864-ben elhelyezték a Hrabovszkyné Kassay Anna hagyatékából létesülő újvárosi templom alapkövét. 130 éve, 1879-ben először észlelték szőlőinkben a sodróbogár kártételét. JÚNIUS 23-ÁN 95 éve, 1914-ben vizsgát tartottak a szekszárdi zenekonzervatóriumban. JÚNIUS 24-ÉN 610 éve, 1399-ben a szekszárdi apátság tudatta: Ozorai Borbála s férje birtokba iktatása ellen szomszédjai nem tiltakoztak, így a királyi parancs jogerőre emelkedett. JÚNIUS 25-ÉN 100 éve, 1909-ben mogyoró nagyságú jég verte a szőlőket a Bartinán, Baktán és az Előhegyen. JÚNIUS 26-ÁN 125 éve, 1884-ben az Amerikába készülő Garai Ferkó helyett új cigányprímás szerződtetését javasol ták. 80 éve, 1929-ben született jeles újság- és riportkönyv-írónk, Szekulity Péter. JÚNIUS 27-ÉN 100 éve, 1909-ben pályázatot hirdetettek a 104860 koronáért építendő csendőrlaktanyára. JÚNIUS 28-ÁN 130 éve, 1879-ben sajtónk a polgári fiú- és felső leányiskola első vizsgájáról közölt beszámolót.
