Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-12-20 / 45. szám
I 2009. december 20. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK SZEKSZÁRDI VASÁItMAP A csomagok meglepetéseket rejtenek A legfontosabb, hogy a gyerekek maguk készítsék az ajándékokat Kiss Tibor: „Szenteste a magyar szokások szerint ünnepelünk” Mikuláskor a többdiplomás dr. Póla Zoltánnal készült interjút olvashatták. Most, néhány nappal karácsony előtt - nem játék a szavakkal - a többgyermekes Kiss Tiborral beszélgettünk. Póla doktor választása részben azért esett rá, mert izgalmasnak tartja az atomerőműben dolgozó férfi munkáját, valamint érdekli a háromgyermekes család ünnepi készülődése. V. Horváth Mária- Az egyetemet Szovjetunióban végezte?- Igen, 1989-ben a moszkvai Energetikai Egyetemen diplomáztam az atomerőművek és berendezések szakon. Mérnök-hőfizikus vagyok.- Azt tudom, hogy Pakson dolgozik, jjj azt viszont nem, hogy mi a munka- | ja az erőműben.- Az egyetem tulajdonképpen alap- o tudást adott az atomerőművekről Pák- 2 son az évek során változott a profilom: jelenleg biztonság- és kockázatelemzéssel foglalkozom.- Ezt hogyan képzeljem el?- Tulajdonképpen számítógép „közreműködésével” szellemi munkát végzünk, és logikai modell segítségével véleményezzük az egyes folyamatokat, illetve értékeljük és számszerűsítjük az atomerőmű biztonságát. Ez egyértelműen a paksi atomerőműre vonatkozik, de a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségen (NAÜ) keresztül nem csupán kitekintésünk van, hanem kapcsolatot tartunk más atomerőművekkel Információkat adunk egymásnak, eszmecseréket folytatunk.- Amikor 2003 áprilisában üzemzavar történt a 2-es blokkban, önökben, az erőművet ismerő szakemberekben voltféleletn?- Bármiféle üzemzavar kellemetlen. Váratlanul ért minket, de félelem nem volt bennünk.-Már amikor a moszkvai egyetemet választotta, szekszárdiként nagy esélye volt a paksi elhelyezkedésre.- Igen, tudni lehetett, hogy ott „kötök ki”. Nem bántam meg sem az egyetemet, sem Paksot, ami az első munkahelyem. Egyaránt szeretem a munkámat, és elégedett vagyok a feladatkörömmel- Mivel foglalkoznak a szülei? Bár anyukájáról sok mindent tudok, hiszen Szekszárdon ő ismert hölgy.- Mindketten nyugdíjasok, s már régóta Őcsényben élnek. Apu, Kiss Imre vegyészmérnök, nyugdíjazása előtt a megyei tanácson dolgozott. Anyukám, aldt a diákok jóvoltából „Zsenya- ként” ismernek, a Garay János Gimnáziumban oroszt tanított.- Messziről került Szekszárdra...- Igen, a Bajkál-tó mellől Budapesttől Moszkva kétezer kilométer, onnan , Jtelyi járatú” repülőgéppel még közel hatezer kilométert kell megtenni.- Gyakran látogatják az ott élő rokonokat?- Anyu nyáron volt kint, amúgy kétévente utazik a testvéreihez és azok gyerekeihez. Ők valamivel ritkábban jönnek, hiszen drága az utazás.- Említette, hogy néha ön is meglátogatja unokatestvéreit. Milyenek az ottani életkörülmények?- Nagyon változó. Vannak dúsgazdagok, de a többség jóval a magyarországi életszínvonal alatt él S nem azért, mert üresek az üzletek, hanem a pénzük kevés.-Ágnessel mikor házasodtak össze?- Abban az esztendőben, amikor az egyetemen végeztem. Ő szintén az atomerőműben dolgozott, aztán később kereskedelemre váltott.- Mielőtt rátérnénk a gyerekekre, annyit megemlíthetünk, hogy Ágnes édesapja Kaiser István, a sokak által ismert és tisztelt népművelő volt.- Sajnos én őt már nem ismerhettem, de Ági édesanyjáról, Sárikáról sok szép közös emléket őrzünk. Szóval a gyerekek: Kata 19 éves és a Corvinus Egyetemen tanul A 14 esztendős, Babits iskolás Bendegúz versenyszerűen fallabdázik. A legkisebb gyermekünk, a két és fél éve született Boldizsár, aki böksődés a Mustármag Családi Napköziben, ami a Szent Rita Katolikus Óvodában kapott helyet.- Nyilván a Kiss családban is óriási a karácsonyi készülődés Milyen hagyományok szerint ünnepelnek?- Nálunk keverednek a hagyományok, de szenteste a magyar szokások szerint ünnepelünk. Anyukámék is pontosan úgy ünnepelnek, mint bármelyik magyar család: faállítás, ajándékozás... Szilveszterkor viszont az orosz időszámításnak megfelelően koccintunk, és az ottani ételeket esszük.- Elég nagy a gyermekeik közti kor- különbség ami más-más érdeklődési kört és igényt is takar.- A karácsony más. Az a családé, akkor mindenki azt akarja, hogy együtt legyünk. Persze mindig a legkisebb gyermek van a középpontban. Boldizsár már tavaly élvezte a csillogó karácsonyfát, de az első igazi ilyen ünnepe az idei lesz. Már tudatosan és lelkesen várja a Jézuskát.- Hogyan zajlik a szenteste?- Ágival már korábban kitaláljuk a menüt, s már 24-én délelőtt elkezdődik a sütés-főzés. Imádok főzni, és ezt gyakran teszem is. Kata nagyon szereti az „apa-főzte” harcsapaprikást túrós csuszával. Szóval az esti menü főfogását én készítem. Vacsorára és a Jézuska fogadására apuék is eljönnek hozzánk. Itthon a halászlét már elhagytuk, mert a karácsony első napját anyuéknál töltjük Őcsényben, s ott elsőként mindig halászlé kerül az asztalra. Egyébként a húgomék is Őcsényben laknak.- Karácsonyfa...- Eddig titokban kellett felállítani és díszíteni a fát, mert mindig volt ügyeletes kicsi a családban, s ez még pár évig így is lesz... Valakinek mindig vállalnia kellett az „elterelő hadműveletet”. Most majd a nagyok szerveznek délutáni programot Boldizsárnak. Mire hazaérnek, Ági megteríti az ünnepi asztalt, a Jézuska” jóvoltából fa alá kerülnek az ajándékok, s meggyújtjuk a gyertyákat. Halk zeneszó mellett ajándékozzuk meg egymást.- És mit kapnak?- A leglényegesebb, hogy a gyerekek saját maguk készítik az ajándékot. Legfeljebb festékekre ruháznak be, amivei kidekorálnak egy-egy bögrét, vagy rajzolnak, kis fotót kereteznek be.-Es a szilveszter?- Az a buli ideje. Vagy nálunk, vagy a húgoméknál, ahol szintén vannak apróságok. Ők eljátszanak, mi pedig beszélgetünk, iszogatunk.- Hallottam, hogy egyik hobbija a borászkodás- Apunak van szőlőskertje - jórészt kékfrankos és oportó - a Kerékhegyen. A szőlőművelés az ő asztala, a borkészítés pedig jó ideje már az én reszortom.- Mire megjelenik ez az interjú, addigra már megjárta Amerikát- Igen. Az USA-ba utazunk egy kockázat-elemzéssel foglalkozó konferenciával egybekötött tapasztalatszerző tanulmányútra.- Melyik atomerőmű gyakorolta önre a legnagyobb hatást?- Körülbelül tízben jártam, s talán az amerikai San Onofre-i atomerőművet emelhetem ki, ahol példás rend, katonás fegyelem uralkodott. Bizonyára a megdöbbentő 2001. szeptember ti- zenegyedike okán.- Boldog karácsonyt kívánva kérem, jelölje meg a következő interjú- alanyt- Műiden szépet kívánok én is az olvasóknak és a szerkesztőségnek! Azt javasolom, hogy Püspöki Edittel beszélgessenek. Ő már gyermekkorában a fodrászatról álmodozott, s bár másképpen alakult az élete, később mégis megvalósította régi vágyát. I
