Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-11-29 / 42. szám
2009. november 29. KÁVÉ DUPLA HABBAL SZEKSZÁRDI VASÁRNAP A jó és hosszú házasság titka: egyformán gondolkodni az élet dolgairól SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Simon Ferenc és felesége, Horváth Erzsébet, akiket gyémántlakodalmuk apropójából hívtam meg egy kis beszélgetésre. Hatvan évet éltek le együtt, jóban, rosszban, s bár úgy érzik, az élet pillanatok alatt elszállt, ők ma is azt a fiatal lányt és fiút látják egymásban, akik hat évtizeddel ezelőtt örök hűséget fogadtak egymásnak.- Feri bácsinak ez az esztendő kettős ünnep, hiszen a 90. évében van- amihez szívből gratulálunk és 60 évvel ezelőtt vette feleségül Erzsi nénit..- Amikor Leningrádból, a fogságból hazajöttem Szekszárdra, az őcsény- szőlőhegyi szülői házba, akkor ott találtam egy lányt, aki Ukrajnából menekült ide. Árva volt, s a húgommal nagyon jó barátságba került, együtt dolgoztak a szüleim földjén. Igazából ők már nekem szánták, de engem más lány várt itthon, meg aztán neki is volt már udvarlója. Aztán mégis összejöttünk. Két évig együtt dolgoztunk, közben megismertük egymást, és 1949- ben összeházasodtunk. Apám már akkor idős volt, én voltam a családfő. Szerettünk volna külön élni, ezért vettünk egy tanyát, meg béreltünk 600 négyszögöl szőlőt, és 5 évig minden munkát elvállaltunk. Aztán 1953-ban megkaptam az örökségemet, egy kis házhelyet, meg hozzátettük az összespórolt pénzünket, így elkezdhettük építgetni a saját otthonunkat Ötvenöt augusztusában költöztünk be az akkor szobakonyhás lakásunkba, amit aztán 1960-ban kibővítettünk.- A két gyermek, akik mindketten a szülők utónevét kapták - akkor még ugye ez volt a divat-mikor érkezett?- Erzsébet lányunk 1951-ben, Ferenc fiunk pedig 1958-ban már a saját otthonunkba született. A kislányunk sokat volt anyáméknál hiszen dolgoznunk mindkettőnknek kellett, hogy vigyük valamire.- Az 1958-as év egyébként is fordulópont volt Feri bácsi életében...- Akkor kezdtem dolgozni a Mezőgépnél raktárosként, amit aztán 14 éven át végeztem. Akkor már volt egy kis pénzünk, hiszen havonta rendszeres fizetést kaptam: Aztán mellette volt még egy kis jövedelem, mert ami a konyhára kellett, azt megtermeltük, így vágtunk bele 1956-ban a pinceépítésbe, 1960-ban pedig elhatároztuk, hogy bővítjük a házat - ott volt Egy férfi: Simon Ferenc ugye a két gyerek, kellett a hely. A spájzot, a tornácot és a fürdőszobát mind a saját két kezemmel építettem. Később 8 évet húztam le a TOTÉV- nél, onnan mentem nyugdíjba. Nyugdíjasként még 3 évig az ÁFÉSZ-nál dolgoztam, majd 11 évig voltam portás a Tolnai Népújságnál.- Aztán végleg jött a pihenés?- Az sosem jön, amíg mozogni tudok. Otthon szőlőt, gyümölcsfákat telepítettem, volt mit a piacra vinni. A ház körül mindig van mit tenni...- Erzsi néni milyen feleség? Olyan szeretettel néz még ma is rá, hogy sok fiatal megirigyelhetné...- A feleségem volt á „pénzügyminiszter”, aki beosztotta, és sosem költötte a pénzt felesleges dolgokra. A gyereknevelésnél is ő volt a szigorúbb, én az engedékenyebb. Szorgalmas, takarékos, tiszta, családszerető, no és nagyon jól főz. Bármit készít is, annak jó íze van. Szép lány volt, s nekem mindig az is marad. Ha még egyszer nősülnék, csak őt venném el újra. A Szekszárdi Vasárnap munkatársainak nevében kívánunk Erzsi néninek és Feri bácsinak jó egészséget, hogy még sokáig élvezhessék családjuk szeretetét, az emberek tiszteletét. Egy nő: Simon Ferencné- Erzsi néni! Milyen emlékképei vannak az éppen 60 évvel ezelőtti napról?- Aznap, amikor esküdtünk, délelőtt sütött a nap, délután beborult, de esni csak akkor kezdett, amikor hazaértünk a templomból. Nagyon szép nap volt, a legszebb az életemben. A részletek már elmosódtak, de az érzés, hogy boldog voltam, megmaradt.- Miért döntött Feri bácsi mellett, hiszen amikor hazatért a fogságból, önnek már volt udvarlója...- Megfogott a csendessége, kedvessége. Úgy éreztem mellette nyugodt életem lesz. Aztán el is küldtem a régi udvarlómat. Bevallom, nem éreztem nagy lángolást, de egy nagy és folyamatos szeretetet igen, amire lehetett alapozni egy életet. Igazam lett, s most már úgy szeretjük, ismerjük egymást, mint két jó testvér.- Hatvan év hosszú idő. Mi kell ahhoz, hogy két ember békességben, szeretetben ennyi ideig együtt élhessen?- Alkalmazkodás, hűség, megértés. Sok közös tulajdonságunk van, a kölcsönös bizalom és őszinteség nagyon fontos, s ez nálunk mindig megvolt. A legfontosabb, hogy úgy gondolkodjon a társam az élet dolgairól, ahogy én. S persze szerencse is kell, mert mi egymással voltunk boldogok, egymással éltük meg ezt a 60 évet. Olyan gyorsan teltek az évek a munkával, a gyerekneveléssel, hogy észre sem vettük, hogy elszaladt ez a hat évtized.- Munka pedig volt bőven...- Amikor már nem bérelt, vagy a saját földünkön dolgoztunk, 1960-tól TSZ-tag voltam 4 évig. Sokan tudták, hogy jól főzök, ezért a Szőlőhegyi Napközibe hívtak szakácsnak, ahol 8 éven át dolgoztam. Később a MATÁV- hoz kerültem, 14 év munkaviszony után onnan mentem nyugdíjba. Mi nemcsak egymáshoz, de a munkahelyeinkhez is hűek voltunk. Tettük a dolgunkat, s örültünk, hogy dolgozhatunk, hogy előrébb juthatunk.- Férje szerint Erzsi néni volt a szigorúbb a gyereknevelésben. Mi volt az amit feltétlenül át szeretett volna adni a gyerekeinek?- Takarékosak és tiszták legyenek. Erre tanítottam őket A fiam még ma is mondogatja, ha ezek a témák szóba kerülnek, hogy „volt kitől tanulni”. A gyerekeim a mindeneim, meg az öt unokám: négy fiú és egy lány. Boldogok vagyunk, mert gyakran látogatnak meg bennünket. Mindig szerettem az embereket, de én csak a családommal foglalkoztam. Ha mindenki a magáéval törődne, s nem azzal hogy más mit csinál akkor talán más lenne a világ.- Erzsi néni sem tétlenkedett, miután nyugdíjba ment..- Még 20 évig jártam a piacra. Amit otthon megtermeltünk, eladtam, vagy eltettem, befőztem a családnak. Amíg a lábam bírta, addig dolgoztam.- Milyen érzés volt együtt látni a családot a 60. házassági évfordulón, a gyémántlakodalmon?- Őszintén szólva: nem gondoltuk, hogy ennyi munka, megpróbáltatás és betegség után még megéljük. Szerényen éltünk mindig, becsületesen, s talán ez az évforduló a sors ajándéka mindezért. „A kölcsönös bizalom és őszinteség nagyon fontos”
