Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-11-22 / 41. szám
2009. november 22. SZEKSZÁRDI Nyolcvan éve született dr. Tóth Lajos Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc Szekszárdi Nemzeti Bizottságának elnökére fia emlékezik ■ Négyévesen ismertem meg Édesapámat. 1961. április elseje volt, szombat. A város a nagyszombati körmenetre készült, amikor elterjedt a hír, hogy amnesztiával négy év után szabadon engedik és aznap este érkezik a városba. Az ünnep ellenére sokan összegyűltek az állomáson, hogy köszönthessék, bár a teret figyelte a rendőrség és félő volt, hogy a tömeg gyülekezése miatt újra lefogják. Emlékeimben egy nagyon vékony, szemüveges férfi maradt meg, aki egy rosszul megvilágított szobában lendkerekes repülőgépet nyújt felém, és megpróbál átölelni. Én megszeppenve húzódom el tőle, és Édesanyám karjai között keresek menedéket. Hiába mondogatták korábban, hogy nekem is lesz Édesapám, mégis nehezen tudtam feldolgozni a találkozást. Ágnes nővérem ekkor már nyolcéves volt, ő már ült az ölében, sétált vele a városban kézen fogva. Engem viszont csak a börtön ablakából láthatott, amikor Édesanyám néhány hónaposán megmutatott Neki. Édesapám elmondása szerint valakit keresve, vé- ledenül nyitott be abba a terembe, ahol éppen a Nemzeti Bizottság tartotta ülését. Talán a sors akarta így, hogy mint jogvégzett, agilis fiatalembert ott marasztalják, majd megválasszák a Nemzeti Bizottság elnökének. Ettől kezdve minden erejével azon volt, hogy a forradalmi hangulat ellenére a város működjön és ott senkit se érjen bántódás, társaival pedig a város védelme érdekében megszervezték a Nemzetőrséget. Személyesen tárgyalt a szekszárdi tüzérezred parancsnokával, akit meggyőzött arról, hogy a katonák ne hagyják el a laktanyát, mert biztonságukat nem tudja szavatolni. A parancsnok később a perben azt hazudta, hogy Édesapám a fegyverek átadására és partizánharcra szólította feL Ez az ember napra pontosan 20 évvel később az ELTE Jogi Karán engem Egyetemes Állam- és Jogtörténetből vizsgáztatott! Újra együtt: a Tóth család 1961. április 2-án. Dr. Tóth Lajos (jobbról) négy év után, amnesztiával szabadult a börtönből 1929. november 26-án született Szekszárdon, ahol egyetemi tanulmányait követően ügyvédként dolgozott. A börtönévek után az Országos Széchényi Könyvtár Kötelespéldány-szol- gálat osztályvezetője, nyugdíjazása után jogi képviselője, a TIB ügyvédje. A rendszerváltást követően neve országgyűlési képviselőként, illetve több felelős poszton felmerült, de 1992-ben diagnosztizált rákja ezek betöltését már megakadályozta. Budapesten hunyt el 1993-ban. Több szakmai díj, kitüntetés, emlékérem birtokosa. Szekszárd díszpolgári címét nagy bánatára nem kapta meg! Gyerekfejjel persze nem fogtam fel, mi történt vele. Nem volt olyan családi vacsora, amikor a ne kerültek volna szóba a börtönévek, de Ő mindig csak a vicces történeteket mesélte. Nem emlékszem egyeben mondatára, megjegyzésére sem, ami a bosszúról szólt volna. Az elítélt társak a szabadulást követően is tartották egymással a kapcsolatot, a családok összejárták a rendőrség burkolt, de nagyon is nyilvánvaló felügyelete mellett. Ezekről a találkozókról nekünk nem volt szabad senki más előtt beszélni. A börtönévek nem múltak el azonban nyomtalanul, lélekben megtört. Volt családja, állása, barátai, de nem végezhette azt a munkát, amit mindig is szeretett, soha többé - Ő is így hitte - nem lehetett jogász, ügyvéd. A mindennapok egyhangúságából a rendszerváltás zökkentette ki. Az időközben szétszóródó, egyéni gondjaikkal küzdő elítélt társak ismét összejöttek. Mérlegelték, vajon most, 33 évvel később megvalósul-e az, amit 1956-ban szerettek volna, hogy az Ő életükben még eljön-e a szabadság. Katartikus élmény volt számomra Édesapámat 1989. június 16-án Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén a kivégzettek koporsói mellett, a díszőrség tagjai között látni, majd 1989. október 23-án Szekszárdon, az I. Béla király téren ünnepei beszédét hallgatni. Számomra ott vált világossá, hogy milyen mélységeket kellett megélnie ahhoz, hogy végül mégiscsak győztesként beszéljen abban a városban, amely megtagadta. Mi, akik szerettük Őt, gyermekei, unokái, testvére és családja, feleségei, tágabb rokonsága, barátai és ismerősei azzal nyugtathatjuk magunkat, hogy legalább élete utolsó éveiben még megadatott Neki, hogy láthassa: nem hozott hiábavaló áldozatot akkor, amikor benyitott abba a terembe. Dr Eördögh (Tóth) Péter TÉUKABÁT VÁSÁRI Müs/örrnebundák, képije un kivehető béléses dzsekik nagyon kedvező áron! RD, Babits Mihály özpont Mozi Előtere, 26. csütörtök 9-16-ig Jutalomnap ■ Ez év szeptemberében kezdődött meg a „Szépítsük együtt Szekszárdot!” program iskolásokra adaptált hulladék- gyűjtő programja a Szekszárdi Mentálhigiénés Műhely Önkéntes Központjának közreműködésével. Ebben a programban a város kilenc oktatási intézménye, diákságával együtt vállalta, hogy részt vesz a hulladékgyűjtésben. A program szeptember kezdődött és október végéig tartott. Az elmúlt két hónapban intézményi oldalról próbáltunk hatást gyakorolni a diákságra, és elérni, hogy közterületeinket tisztán, rendben tartsák, óvják és védjék értékeinket, környezetünket. Az intézmények saját falaikon a diákoknak belül határozták meg az időpontot és a résztvevő diákok számát, Szekszárd város polgármesteri hivatala pedig szemeteszsákokkal, kesztyűkkel és az összegyűjtött hulladék elszállításával támogatja a munkát. Az iskolai programban 1792 diák vett részt és közel 7,7 köbméter hulladékot gyűjtöttek össze a város közterületeiről. A program zárásaként november 26-án a Városi Sport- és Szabadidő- központban jutalomnapot tartanak a programban résztvevő diákságnak.
