Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-11-15 / 40. szám
2009. november 15. ÜULTURÄ : SZEKSZÁRDI MS4RN4P 7 A lényeg, hogy mindenki magát adja Fusz György Kínában feldolgozta a „fekete-fehér” világot Négy magyar szobrászművészt választott ki eddigi munkásságuk alapján az a professzor, aki egyben a Kínában működő világ- kerámia-centrum kurátora, majd alkotni hívta őket egy hónapra. Tette ezt azzal a céllal, hogy a világ immár 250 művészének munkái mellett az ő műveik is gyarapítsák a centrum hatalmas és igen értékes kiállítását. V. Horváth Mária A kínai professzor által kiválasztott négy művész egyike a Ferenczy Noémi díjas Fusz György egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Főiskola Karának főigazgatója volt.- Az óriási üzemben a kerámia teljes spektrumát gyártják: ragaszkodva a hagyományokhoz és a kereslethez egyaránt a több száz, vagy akár ezer esztendővel ezelőtt dívott épületkerámiáktól a hagyományos porcelánedényeken át a burkolatokig mindent készítenek. S mivel ott igen nagy konjunktúrája van az építkezéseknek, nagyon jól megy a gyárnak. Éppen ezért az említett professzorral szövetkezve öt évvel ezelőtt létrehozták ezt a hatalmas centrumot, ahol döbbenetes méretű kiállítócsarnokokat építenek a kontinenseknek, illetve országoknak - mondta a főigazgató, s hogy világosak legyenek a dimenziók, példaként hozta, hogy egy csarnokba (már nyolc működik) simán beférne városunk művelődési központja. A Közép-Kelet európai csarnokot - ahol végleges helyet kapnak a magyar művészek alkotásai - jövőre adják át. Ideiglenesen a British Museum-ba kerületek, azaz a brit keramikusok munkáival egy fedél alá.- Ami számomra külön érdekességet jelentett, hogy a gyár dolgozóival egy csarnokban, illetve annak leválasztott részében dolgozhattunk, tehát betekinthettünk a munkafolyamatokba. Kiderült, hogy kora reggeltől késő estig dolgoztak, sőt szombaton és vasárnap is. Egy-egy évben csupán öt-hat szabad hétvégéjük van, de ezt nem nehezményezik, hiszen a gyárban sokkal jobbak a körülményeik, mint odahaza. A gyárhoz a kiállító centrumon kívül hotel is tartozik hozzá, sőt hamarosan múzeumot is létesítenek.- Helyileg hol voltak?- Jüantól, a fantasztikus agyaghadsereg „székhelyétől” harminc kilométerre fekvő nyolcvanezres „városkában”, Fupingban töltöttük a három munkahetet.- Valamiféle elvárást közöltek-e önökkel? Az elkészítendő szobrok méretét, számát, ilyesmit? Fusz György- Nem. A lényeg az volt, hogy mindenki magát adja.- Ez nyih’án sikerült is...- A professzor a harmadik hét végén érkezett meg Hawaiiról. Nagyon elégedett volt, mi több, egyből ráismert a munkáimra, amiket nézve nyomban rám tekintett.- Milyen munkákkal gyarapította az óriási bemutatót?- Nagyon jó, strapabíró anyaggal dolgozhattunk, s mivel viszonylag termékeny vagyok, készítettem három másfél méteres nonfiguratív szobrot, valamint öt félméterest, amelyek a maguk kategóriájában sem számítanak kicsiknek. Az utóbbiak - a számomra az egész életet jelentő - gyűrűformát „öltöttek”. Ezekbe sikerült belevinnem a helyi inspirációkat. Úgy érzem, kiviláglik belőlük az ottani végletek hangulata, vagyis - kollegáim szerint is - találóan dolgoztam fel Kína „fekete-fehér” világát - a nagyon durva fekete festék „bevonásával”.- Ezt hogyan kell érteni?- Sanghajban, de más nagyvárosokban is az eleganciát jelentő felhőkarcolók árnyékában meghúzódik a szegénység, a nyomor. Gondolom, az őrü- letes tempójú építkezések révén ezen akarnak változtatni. Vidékre is elvittek bennünket. Érdeklődésünkre olyan helyeken jártunk, ahova a turistákat nem igen kísérik. Lakásokba, pontosabban szűk, fűtés nélküli viskókba is bekéredzkedtünk. A számunkra elképzelhetetlen körülmények között nyomorgó emberek roppant kedvesek, már-már barátiak voltak velünk.- Összehasonlíthatóak az ottani ételek a nálunk kapható kínaival?- Minden étkük remek volt, és a „kínai kínai” köszönő viszonyban sincs a „magyar éttermi kínai” étellel Kiválóak voltak az arányok, a fűszerezés, a zöldségek megfelelő beiktatása, s még a sörük is finom. Nyelvművelés és hazaszeretet Portréfilmvetítés és beszélgetés Bencédy Józseffel a könyvtárban ■ „Aki a nyelvet műveli, hazaszeretetét bizonyítja” - fogalmazott a múlt hét csütörtökén Bencédy József kandidátus, akit a megyei könyvtár látott vendégül. Gacsályi József és Kis Pál István róla szóló, Tolnai randevú Bencédy Józseffel című portréfilmjének bemutatóját követően a két alkotó beszélgetett a nyelvésszel. Meghatározó eleme volt az életétnek a tanulmányait felölelő időszak, mondta el Bencédy József. Pécsi és budapesti, a cisztercieknél töltött diákévei éppúgy alapvető fontosságúak, mint az Eötvös Collegiumban elmúlt esztendők - ahol „a maximum volt a minimum”. Itt nevelték arra is egyebek között, hogy az ember az érték tiszteletétől lesz több. Később, hivatása során ez szolgált neki kiindulópontként, mutatott rá a kandidátus, és leszögezte, hogy a jól végzett munka a legnagyobb öröm forrása, tevékenységüket pedig azért folytathatták kitűnő szinten (ő és kortársai), mert olyan asszonyaik voltak, akiket szentté kellene avatni. Nélkülük nem valósulhatott volna meg az az elhivatott áldozat, amelyet például ő is hozott a nyelv és a nyelvművelés érdekében. A nyelvben, hangsúlyozta Bencédy József, szakadatlan változás zajlik. A használati rétegeket és a vagylagosságot kellene előtérbe helyezni, vélekedett a nyelvész, egészen addig, amíg nincs szó hibás nyelvhasználatról. Különben pedig, emelte ki, „a nyelvművelés nemzeti ügy, és törekvésünket nem adjuk feL Aki a nyelvet műveli, hazaszeretetét bizonyítja.” A film alkotói, Gacsályi József és Kis Pál István elmondták, hogy a Tolnai randevúnak és a nyelvész örömteli bőbeszédűségének köszönhetően nem pusztán a portréfilm született meg, hanem egy az iskolásoknak rendhagyó irodalomóra keretében bemutatható ismeretterjesztő film is, mely e célból háromnegyed órányira szaba- tott Bízzunk benne, hogy a következő korosztály épülésére szolgál majd - amiképpen ezt segíti Bencédy József tevékenysége is. Kosztolányi Sűrített idő: múlt századi grafikai kiállítás Az Illyés Gyula Megyei Könyvtár portagalériáján a Keppel-gyűjte- mény gazdag anyagából láthatnak válogatást a múlt század magyar grafikai alkotásai iránt érdeklődők a hónap végéig. A tárlatot, melyet Keppel Gyula budapesti magyartanár gyűjteményének huszonöt darabjából állítottak össze, Gacsályi József könyvtáros nyitotta meg. A rendhagyó alkalom, melynek során nem egy művész munkái tekinthetők meg, hanem olyan kiemelkedő alkotók egy-egy darabja, mint például Reich Károly, Kondor Béla vagy Szalay Lajos, egy pillanatba sűríti össze az időt, melyben azt a szemlélő befogadhatja - mutatott rá Gacsályi. A kiállítás megnyitóján gitáron Németh Sarolta, verssel pedig Németh Judit működött közre. -kopBENCÉDY JÓZSEF nyelvész kanditátus 1921-ben született Tolnán. Budapesten és Pécsett folytatta gimnáziumi tanulmányait, majd az Eötvös József Cellegium magyar-latin szakára nyert felvételt. 1947-ben tett bölcsészdoktori szigorlatot. 1958-tól 1974-ig a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője, majd az ELTE Tanárképző Főiskola Karának igazgatója volt. Felelős szerkesztője volt az Édes Anyanyelvűnk című folyóiratnak, és számos a nyelv, a nyelvművelés és a sajtó témakörével foglalkozó könyvet irt. Tagja a Magyar Rádió nyelvi bizottságának, Lőrincze Lajos-díjas.
