Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-11-08 / 39. szám
SZEKSZÁRDI VASÁRNAP SPORT 2009. november 8. Szekszárdi gála a világverő triónak Klampár csuklója, Jónyer „kiflije”, Gergely sokszínűsége mára is megmaradt Nehéz helyzetben vagyok, mert szavakban roppant nehéz visszaadni, ami péntek este a legendás magyar férfi asztaliteniszező hármas, Jónyer István, Klampár Tibor és Gergely Gábor nosztalgia show-ján a szekszárdi sportcsarnokban történt. Bálint György Párját ritkító sportemberi megnyilvánulások a lélek rezdülésével a főszereplők és a közönség oldaláról egyaránt. Ebbéli sejtelmességünk már előrevetíti: fölösleges volt az általános aggodalom, miszerint Szekszárdon nincs érdeklődés a Vermes György és Vitéz Attila ötletadó-főszervező, illetve ezt támogató főszponzor együttműködésével tető alá hozott produkcióra, merthogy csapatai ugyan vannak a sportágnak a városban, de közönsége nincs... Hála Istennek nem jött be a szkeptikus prognózis. Mert újra látni játszani a hetvenes évek sportági legendáit, azért az még is csak egyszeri és az idő haladtával lassan megismételhetetlen. Vajon ötven és hatvan között mit tudnak még? Mi lett velük azóta, hogy a szövetség által megrendezett hivatalos búcsúztatás nélkül leléptek a színről? Egyáltalán nem szerepelnek a napi sajtóban, pedig... Ha átlapozom az április 30-án megjelent sajtótermékeket, legföljebb „mínuszos” híreket találtam arról, hogy mi történt napra pontosan harminc évvel ezelőtt Phenjanban. Olyasmi, ami tényleg egyedülálló - akár fél évszázadra visz- szamenőleg is - a magyar sportban. Világraszóló győzelem harminc évvel ezelőtt Azt a Kínát megverni pingpongban, ahol már akkor is harmincmillió igazolt játékost jegyeztek, amely a világbajnokságokon, olimpiákon mindmáig uralkodik. De 1979-ben - mindmáig először és utoljára - Európa egy kis országa révén beírta magát a sportág történetébe. Jön ez a három egymástól karakterében, de játékában is nagyon különböző figura... Az „agyas”, szigorú tekintetű, ha „égni kell, én lángolok” típusú Klampár Tibor, aztán a higgadtság, a technikai tökéletesség szobraként aposztrofálható, technikai forradalmár Jónyer Pista, valamint a melléjük felnövő, jellegzetesen göndör hajko- ronájú Gergely Gabi, és valami olyasmit tesz, amivel a sportági őshaza leg- virtuózabb játékosait, a világbajnokot és a világranglista-vezetőt őrületbe kergetik. Magyarország világbajnok asztaliteniszben, méghozzá 5-1-gyel! A közönség ezt a korszakot - Bérezik Zoltán szövetségi kapitánnyal Jónyer István (balról) és Klampár Tibor az asztalnál együtt - elraktározta. így fordulhatott elő, hogy az ülőhelyi részen csaknem telt ház fogadta a legendákat Szekszárdon, s akik a karzatról lestek lefelé, azok megtöltötték volna a foghíjakat. Mi van akkor, ha a szekszárdi „emlékest” országos hírverést kapott volna? A bemelegítő öregfiúk, a nagy trió arcára kiül az öröm, de a feszültség is! Olyan koncentráltan készülnek, mintha Phenjan vagy egy vérre menő Pos- tás-Spartacus meccs következne. Rajtuk feszít ugyanaz a piros, amiben Koreában asztalhoz álltak. „Klampin" és Gergely Gabin szinte semmi súlyfölösleg, Jónyer Pista pedig tett arról, hogy ne lássuk felettébb gömbölydednek. Csak erre a fellépésre készülve 7-8 kilótól szabadult meg, mert nem akarta cserbenhagyni a közönséget Mi az, hogy ő, aki a fonákpörgetést föltalálta, aki az asztal jobb sarkától ellépve már- már guggolásban úgy pörgetett vissza tenyeressel az ellenfél térfelére, hogy a labda kifli alakot leírva, eszeveszett „falssal” érkezik! Most, 55 évesen is tökéletesen megy neki. Faházi Janika, a showman, a titoktudó A közönség tapsviharban tör ki. Főleg azok után, amikor Faházi Janika, az idősebb kortárs, a neki egyszerű Jónyer-tenyereseket, majd a „kifliből” néhányat vagy öt méterre az asztaltól „visszadobál”. A fiatalabbak, akik Janikát csak a szórakoztatásról ismerik („ő az a fazon, aki strandpapuccsal, parkettával, palacsintasütővel játszik a hecc kedvéért”), most csodálkoznak. A világ legjobb védője lehetett volna pingpongban, ha annyit edzett volna, mint azok a zsenik, akiknek most a keze alá dolgozik. Janikának nemcsak a keze, de a beszélőkéje is jó. Igazi showman, aki a szpíkert, Klausmann Viktort is helyben hagyta. Nem egyszer. Persze akadt jó partnere még Pistának ezen az estén: Varga Péter városi rendőrkapitánnyal egészen jó kis kontracsatás meccset produkált, amitől az NB III-as sportági múltú, ma is rendszeresen játszó szekszárdi kapitány közel volt a katarzishoz. Főleg, amikor a bemelegítő szakasz közepette, az újabb bemutatóra készülő Klampár megjegyzi: „Később, majd ha a vállam tökéletes lesz, ezzel a Vargával játszanék egyet-kettőt...” Klampi most is egyedi, senki máshoz nem hasonlítható. Pár éve még az NB I-ben játszott a Békésben, hogy a fiatalokat móresre tanítsa! Naná, hogy ment neki, és élete fő vágya, hogy majd 60 évesen is sikerüljön. Szinte ugyanúgy, már felszálló ágban, követhetetlen gyorsasággal égi ajándéknak nevezhető csuklómozdulattal fejezi be a labdameneteket, mint hajdanán. Látszik, hogy számára élet-halál kérdés most is a győzelem. Amikor a már említett Jónyer-szabadalomból ő is átvett dolgokat, verhetetlenné, lenyűgöző vált. Most rázza fejét, és nem akarunk hinni a szemünknek, fülünknek: elnézést kér a műtött válla miatt a közönségtől hogy majd legközelebb többet megmutat önmagából Gergely Gábor- Annak idején már három nappal korábban csak a meccsre koncentráltunk, erről álmodtunk. Fejben mindig nagyon profik voltunk, s persze a jó fizikumot is mellé tettük - jegyzi meg Jónyer Pista a rá jellemző mosollyal Sajnálom, hogy nem kellettem edzőnek, mert ha bemegyek egy terembe, látom, hogy mit kellene másképp tanítani - utal mellőzöttségére a vállalkozóvá lett, de a német tartományi ligában még aktív egykori világklasszisunk.- Sokszor megjegyezték, hogy nekem könnyű, a pingpongra születtem, ami genetikai értelemben találó, mégis hamis beállítás - veszi át a szót Klampár Tibor, aki fénykorában sztorikkal teli, a vezetőkkel gyakran harcban álló igazi fenegyerek volt. - Ahhoz, hogy menetrendszerűen vertem a maihoz nem hasonlítható a hazai mezőnyt, s olykor a világot is, napi 6, olykor 8 órát edzettem, ha volt verseny, ha nem. Most, hogy végre már edzősködhetek is, elárulom, van egy celldömölki srác nálam. Csiszolatlan gyémánt, de kétlem, hogy azt a munkát, amit én annak idején, ő el fogja végezni a nagy siker érdekében. Bár ne legyen igazam...- Tibi, mi a magyarázata annak, hogy ti Phenjanban, 30 évvel ezelőtt meg tudtátok verni a kínaiakat?- Én nagyon gyors voltam, egy villanással még náluk is gyorsabb, így megelőztem őket, és nem nagyon tudták olvasni játékomat mert az - rám jellemzően - mérkőzéseken belül is mindig változott Jónyer Pista a hatalmas pörgetéseivel leheletfinom helyezéseivel a Gergely Gabi pedig azzal hogy szinte mindig túljátszottá őket. Mindig egy labdával több ment vissza, mint amit a kínai ütött. Ez állt a világraszóló győzelem hátterében, no meg azon időszakénak is, amikor még mi hárman Európa és a világ élvonalában voltunk. Utolsó közös fellépés? Néhány percre megáll a játék az asztalon. Képek pörögnek a vásznakon a nagy győzelemről. A végén viliódzó fények közepette a színpadon felállított dobogóra szólítják a legismertebb, legnépszerűbb hazai pingpongosokat. A Queen zenéje, majd himnusz, tortaszeletelés, könnybe lábadt szemek, baráti ölelések. Szekszárd megtette azt, amivel az egész ország máig adós volt. Jónyer Pistától tudjuk, ők szervezték meg saját búcsúztatásukat..) Kedves, Vermes Gyuri, és őt az elképzeléseiben támogató pénzemberek, látva a gála kétségtelen sikerességét, nem kéne utaztatni az országban ezt a külsőségeiben is profi produkciót? Klampiék biztosan benne vannak! Vagy nyugodjunk bele: utoljára láttuk így együtt a legendás triót?
