Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)

2009-11-08 / 39. szám

„ SZEKSZÁRDI VMRN4P ANNO 2009. november 8. M érey Gergely és Jaksin Kata fia Zalaegerszegen született 1645- 1650 táján, s 1719- november Kién hunyt el címzetes püspökként Nagys­zombatban, ahol három évvel előbb Nepomuki Szent Jánosról jelent meg rézmetszettel ékes fordítása "édes nemzete vigasztalására". Aki csak en­nyit tud róla, nem érti, miért mondta fogságba esésekor Rákóczi fejedelem: „Valamennyi pap, barát van, mind odaadnám érette”. A bécsi Pazmaneumban végez 1674-ben, de túl fiataton, mert csak 1678-ban szentelik feL Kisebb helye­ken szolgál majd 1689-ban esztergo­mi kanonok, és 1691-től itteni, 1692- től érsekújvári plébános. E megbízatá­sai szónoki képességét és rátermettsé­gét egyaránt sejtetik. Ezért - s az egyik legrégibb dunántúli nemesi családnak járó megbecsülésként - kapja 1693. október 11-én „a szekszárdi apátságot, melynek restaurátorává lett, amire je­lentékeny magánvagyona s erélyes szelleme is kiválóan képesítették” - ír­ja róla Szinnyei József. Perek és romok várták, még tisztes­séges, biztonságos lakása sem lehe­tett. Eredményesen tárgyal a Szek- szárdról a katonaság s a kóborló rácok elől kiköltözött jobbágyokkal s ma­gukkal a rácokkal Három év múlva, a császári adóösszeíró ittjártakor, már alárendeltjeivel kölcsönös érdekfelis­merésben képesek cselekedni. (Ezért ír az ügybuzgó hivatalnok arról a 400 kapás „több éve elhagyott” szőlőről melynek valójában csak használóival nem találkozott.) Mész- és téglaégetőt létesít, várat és székházat, templomot épít vagy állít helyre. Ha kell borral is puhítja a főhatóságot, kölcsönöz a megyének, de csaló és tolvaj vezetőjét az ő ösztönzésére leplezik le. Később még saját tömlöcébe is vet kamarai tisztviselőt, aki nem hagyta, hogy a EGY NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP 142. Mérey Mihály küzdelmei A Mérey-család 1474-ben Má­tyástól kapott címere... Mérey által helyreállított palánki híd vámjövedelméből megtérüljön az apát kiadása... Pontosan tíz év alatt visszaszerzi a 44 faluból és mezővá­rosból álló javadalma iratait, de leg­többször a birtokokat, ha másként nem, hát bérbe. Ez sem volt egyszerű, mert a király 40000 forinttal tartozott a jezsuiták­nak, akik többször megkísérelték át­venni az apátságot. Mindezt annyival könnyebben próbálhatták, mert Mérey 1704 januárjában addigi kuruc rokonszenvét tettekre váltva csatlako­zott Rákóczihoz. Ott találjuk az 1707- es ónodi országgyűlés sérelmeket ösz- szeíró jegyzőjeként, majd a fejedelem kincstárnokaként. Nem csoda, ha az őt 1709- július 30-án elfogó labancok nem hajlandók kicserélni, hanem sa­nyargatják, kizsarolják, jogilag holttá s XVIII. századi változata, me­lyen a pelikán már jobbra for­dul, s fiókáit táplálja önnön vé­rével nyilvánítják. Mikor azonban 22 hónap múlva kiszabadul pár héten belül olyan jobbágyszerződést köt eleink­kel melyet még 1767-ben is korszerű­nek látnak. Küzdelmeit még agg korá­ban is folytatta - szinte haláláig. A szekszárdiak jelképesen a katoli­kus belvárosból a református fölsővárosba vezető utcát nevezték el róla, talán még halála után. Az előbbi­ek a lánglelkű, tudós apátot, az utóbbi­ak a vallás terén türelmes föklesurat, s mindketten Szekszárd megújítóját, a jobbágyok és zsellérek gondját megér­tő, a jólétét is értük áldozó vezetőt lát­ták benne. A következő apát, aki előtt levehették fövegüket, majd csak egy emberöltő múltán él közöttük... Dr. Töttős Gábor Ódon időben NOVEMBER 9-ÉN 130 éve, 1879-ben sajtónk a szekszárdi temető sirverseiböl kö­zölt. 125 éve, 1884-ben adakozó­kat vártak az életveszélyessé vált református templom renoválására. NOVEMBER 10-ÉN 290 éve, 1719-ben elhunyt Mérey Mihály apát, Szekszárd újjátelepí- tője. 120 éve, 1889-ben előadást tartott nálunk Zimmermann afrikai misszionárius. 105 éve, 1904- ben „ritka szép meteortiullásf’ lát­tak eleink. NOVEMBER 11-ÉN 135 éve, 1874-ben a helyi újság megírta, hogy elmaradt az önkén­tes tűzoltóknak ígért őrház meg­építése. NOVEMBER 12-ÉN 125 éve, 1884-ben Mikó Imre új­városi plébános rongyosegylet ala­kításán fáradozott. NOVEMBER 13-ÁN 100 éve, 1909-ben a Szekszárd- ról járó vonatok sebességét 25- ről 40 km-re tervezték fokozni. 80 éve, 1929-ben Örffy Imre képvi­selőnk a közigazgatási bürokrácia kikapcsolását sürgette. NOVEMBER 14-ÉN 100 éve, 1909-ben a katolikus olva­sókör 100. felolvasó ülését tartotta. NOVEMBER 15-ÉN 80 éve, 1929-ben halt meg Triebler Ilma irgalmasnővér. Gondolatok az imádkozásról: „íme, a zajló előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat és kinyitja az ajtót, beme­gyek ahhoz és vele vacsorátok és ő énvetem”. (Jelenések 3,20). Az egész Szentírásban nincs még egy Ige, amelyik tisztább fényt vetne az imádságra, mint ez. Ez az a kulcs, amelyik megnyitja az imádság birodalmába vezető utat. Az imádságot már ősidők óta a lélek lé­legzetvételének nevezik, olyan általános emberi igénynek, mely az emberiség bármely kultúrájában és a lakott föld bármely helyén feltalálható. Mint mindennek, az imádkozásnak is megvan a sajátsá­gos története, fejlődése. Ezt a megállapítást a Bib­liában nyomon követhetjük. A fen említett idézet, az Újszövetség gondolatvilágában egyértelműen arra tanít, hogy nem a mi imádságunk indítja meg Jé­zust, hanem Jézus az aki minket imádkozásra indít. Ő zörget. Ezzel adja tudtunkra, hogy be akar térni hozzánk. Az imádságunk mindig annak az eredmé­nye, hogy Jézus zörget nálunk. Az imádkozás, az Isten gyermekeinek a Mennyei Atyával való beszélgetése, nem monológ, hanem ÖRÖMHÍR kommunikáció, az egyedüli közbenjáró Jézus Krisztus által. Az emberi élet és a világ történéseiben vannak dol­gok, melyek gondolkodás, vannak dolgok, melyek munka és vannak dolgok, melyek imádkozás nélkül sohasem következnek be. Akik Istenhez nem azért fordulnak, hogy megrendeléseiket adják át, hanem azért, hogy ajándékokat kapjanak, azok közelítet­ték meg az imádságot helyes szögből. Az imádság az elfogadásra kinyújtott kéz. A reformáció havában és a KáMn év kapcsán (születésének 500. évfordulóján) megemlítem Kálvin vélekedését az Istennel való beszélgetés­ről, melynek négy törvényét állapítja meg: illő mó­don igyekezzünk megjelenni Isten előtt, érezzük ráutaltságunkat, valljuk meg bűneinket és a meg- hallgattatás reményében tárjuk fel kéréseinket.* Ezeknek az alapelveknek megfelelően fogalma­zódott meg lelkében az alábbi imádság, melyet az Erdélyi református gyülekezetek tagjai minden va­sárnapi istentiszteletük alkalmával hangosan el­mondanak: „Úr Isten, örökkévaló és mindenható Atyánk! íme, egybegyültünk itt és a szentek egyességében, az angyalok és idvezült lelkek társaságában trónusod elé visszük áldozatunkat. Megvalljuk és megismer­jük szent felséged előtt, hogy mi szegény bűnösök vagyunk, bűnben fogantatva hajlandók minden rosszra, és soha meg nem szűnünk áthágni szent rendeléseidet. Mikor ezt cselekedjük, igazságos ítéletedből romlást és kárhozatot vonunk magunk­ra. Mindazáltal, Uram, bánjuk, hogy téged megbot­ránkoztattunk, s kárhoztatjuk magunkat és bűnein­ket, igaz bünbánattal kérve, hogy a te kegyelmed jöjjön segítségül minékünk. Alázattal kérünk, szere­tő, irgalmas Atyánk, hogy könyörülj rajtunk. Töröld el bűneinket, növeld és sokasítsd meg rajtunk nap­ról napra Szentlelked ajándékait, hogy igaz bűnbá­natunk teremje a megtérés gyümölcseit, amelyek kedvesek teelötted. Vallást teszünk azért a te szí­ned előtt, hogy egyszülött Fiadba, a mi Urunk Jé­zus Krisztusba vetjük egyedül hitünket és remény­ségünket, bizonyosak lévén afelől, hogy hit által ré­szeseivé lehetünk a te benne kijelentett kegyelmed­nek, melyet adj meg nekünk itt és az örökkévaló­ságban, az ő nevéért. Ámen.” Balázsi Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom