Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)

2009-10-18 / 36. szám

SZEKSZÁRDI HPTl 2009. október 18 „Az élet szép, az élet minden” Hospice világnap nárciszültetéssel és jótékonysági koncerttel HÍRSÁV Bánki József a Liszt Klubban A Liszt Ferenc Társaság szekszárdi csoportja október 21-én, szerdán, 1750-kor tartja következő klub-est­jét a Liszt Ferenc Zeneiskola nagy­termében. Az est előadója Bánki Jó­zsef zongoraművész (Pécs), aki Liszt h-moll szonátáját mutatja be. A szervezők minden érdeklődőt sze­retettel várnak! Meseíró pályázat a természetről A Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága, a pécsi Eszperantó utcai „Zöld óvoda ” és a Duna-Drá- va Nemzeti Park Igazgatósága kör­nyezet- és természetvédelmi témá­ban meseíró pályázatot hirdet. Kor­határ nélkül bárki pályázhat leg­feljebb kétoldalas, a témaként meg­jelölt mesével. A pályázatok beér­kezési határideje 2009. november 30. A legjobb meséket a pécsi Eszpe­rantó utcai óvodába járó kicsinye­inek illusztrációival mesekönyv­ben jelentetik meg. A legjobb mese- írók egyéni díjazásban is részesül­nek. A pályázatokat elektronikus levélben a denes.andrea@jpm.hu, postai úton Dénes Andrea, Bara­nya Megyei Múzeumok Igazgató­sága 7601 Pécs pf: 158 címre vár­ják. További információkat a fen­ti e-mail címen, illetve a 72/213-419 telefonszámon Dénes Andreától kaphatnak. - hm ­Csütörtökön, a Hospice világnap alkalmából, a „Méltóság Mezeje” elnevezésű mozgalomhoz csatla­kozva rendezett programot a szekszárdi „Méltósággal az út vé­gén” Hospice Alapítvány. Sas Erzsébet A mozgalom - amelybe több nagyváros után Szekszárd is bekapcsolódott - cél­ja, hogy a Hospice mozgalmak ország­szerte nárciszültetéssel közösen fejez­zék ki együttérzésüket a gyógyíthatat­lan betegek iránt. A Szekszárdi „Méltósággal az út vé­gén” Hospice Alapítvány kuratóriuma által szervezett virágültetésre eredeti­leg a Babits Mihály Művelődési Ház mögötti virágágyásokban került volna sor, azonban a rossz idő miatt ezt egy megható ünnepség keretén belül jel­képesen a Művelődési Házban, bal­konládákban tették meg. Az ünnepi műsor a Garay János Általános Iskola és AMI tanulóinak műsorával kezdő­dött, akik Haffnerné Hauszer Beáta ta­nárnő vezetésével énekelték el a „Az élet szép, az élet minden” cimű dalt. Dr. Haag Éva, Szekszárd város alpol­gármestere beszédében a Hospice mozgalom fontosságán túl, az emberi élet értékéről szólt. Meleg szavakkal emlékezett meg Polcz Aleinről, a ma­gyar Hospice mozgalom megalapítójá­ról, akivel közeli ismeretségbe került. Dr. Sólyom Bódog, az Alapítvány leg­főbb támogatójaként számon tartott a Rotary Club soros elnöke beszédében hangsúlyozta a civil szerveztek segíté­sének fontosságát. Főképp olyan em­berek számára, akiknek a legnagyobb szükségük van a segítségre, s ezek a gyógyíthatatlan betegek. Gliedné Tillmann Erzsébet, a „Mél­tósággal az út végén” Hospice Alapít­vány kuratóriumiának elnöke a nem­zetközi és a magyar, valamint a szek­szárdi Hospice Alapítvány megalaku­lásáról, fontosságáról beszélt, s arról a mozgalomról, amit a „Méltóság meze­je” jelent. A Művészetek Házát betöltő hallgatóság megtudhatta, hogy az elül­tetésre kerülő nárciszok tavasszal, amikor kinyílnak, újabb alkalmat ad­nak arra, hogy kifejezzük együttérzé­sünket a gyógyíthatatlan betegek iránt, egy szolidaritási sétával. Rácz József esperes, a „Méltósággal az út végén” egyik alapítója, a Reformá­tus Egyházközség képviseletében - a másik alapítót, a Szekszárdi Nőegyletet dr. Szabó Zsoltné képviselte - elmond­ta, hogy minden halálos betegnek, s a Hospice valamennyi segítőjének ad­jon erőt a feltámadásban vetett hit. A beszédeket követően, az ünnepi gondolatokat jelképesen egy-egy nár­cisz virághagymával elültették, majd a Garay iskola diákjai szétosztották a kézzel készített papírvirágokat, s a je­lenlévők egy-egy szép ajándékba ka­pott képeslappal emlékezhettek a meghitt délutánra. A késő délutáni program 18 órakor kezdődött, ahol Béres Réka szavalata, Haffnerné Hauszer Beáta tanárnő és; Garay iskola tanulói az est hangulatál ismét a „Légy jó mindhalálig” musica betétdalával (Az élet szép az élet min den) alapozták meg, majd a Liszt Fe renc Zeneiskola Növendékei és taná rai adtak a „Méltóság mezeje” mozga lomhoz méltó jótékonysági hangver senyt. Köszöntőt mondott dr. Mutf Lajos, az alapítvány kuratóriumánál tagja, aki beszédében hangsúlyozta rendkívüli fontosságot tulajdonít an nak, hogy ezen a megemlékezésen, í műsorban gyerekek vettek részt, s ; mozgalomba bekapcsolódott az ifjú ság. Meleg szavakkal méltatta azoknál az embereknek a pótolhatatlan, lélek emelő tevékenységét, akik a gyógyít hatatlan betegek ágya mellett igyekez nek mindent megtenni, hogy azol utolsó napjaikat, óráikat is emberhe; méltóan élhessék meg. A „Méltósággal az út végén" Alapít vány kuratóriumának rendezvénye amely kapcsolódott az országos „Mél tóság mezeje” mozgalomhoz, valóbar méltó volt a célhoz, a Hospice Hitvallá sához: „Ön élete utolsó percéig fontoí nekünk, s nemcsak azért fogunk min dent elkövetni, hogy békében halhas son meg, hanem, hogy mindvégig em berhez méltóan tudjon élni.” A program résztvevőit és minder érdeklődőt szeretettel és tiszteltte várnak tavasszal, a nárciszok virágzá sakor egy szolidaritási sétára, mélynél pontos idejét a sajtón keresztül közli! majd a rendezők. Elhunyt Szekszárd díszpolgára, dr. Szabópál Antal Egy felvétel 1968-ból: dr. Szabópál Antal (középen), a megye első embere hivatalában fogadta Cserhát József pécsi püspököt (bal­ról) és Dörnyei István szekszárdi apátplébánost ■ Nem kellett volna sok hozzá, hogy pap legyen. A negyvenes évek elején a helyi plébános figyelt fel a szegény, de jó eszű gyerekre, akit alkalmasnak tartott az egyházi pályára. Ám Sz­abópál Antal ekkor már - mindössze 12 évesen - beállt kőművesnek, és mezítlábas inasként napszámban épí­tette Szekszárdon az Oncsa telepet. Egyik visszaemlékezésében elmond­ta: rengeteget nélkülözött, nem sok kellemes élményben volt része - a munkán kívül. Ugyanis megszerette ezt a szakmát, amiben csak azért nem dolgozott még évtizedekig, mert elér­kezett a számára is a - távlatilag - sors­fordító 1945-ös esztendő. Aztán 1950- ben, 19 éves korában munkáskáder­ként került a Tolna Megyei Tanács épí­tési osztályára, 1951-ben pedig már a paksi járási pártbizottság első titkára­ként ténykedett. A begyűjtés is hozzá tartozott, így tapasztalnia kellett a nél­külöző parasztemberek tiltakozását. Később, 1957-től városi-járási pártbi­zottsági első titkár, majd 1963 márci­usától - 32 évesen - megyei tanácsel­nök lett. Ezt az utóbbi tisztet közel húsz esztendőn át töltötte be. „Máig büszke vagyok arra, hogy eb­ben a két évtizedben épült fel Szek­szárdon többek között a Bőrdíszmű, a BHG, az MMG, a Tejipari Vállalat, a Borkombinát, a Borsodi Vegyikom­binát, a TÁÉV, a Tervező Vállalat, a Gemenc Hotel, a főiskola, aztán í Húsipari Vállalat. Dombóváron ; Láng Gépgyár, a Pátria Nyomda, Ta másiban az Orion és a Vegyépszer Hőgyészen a Textilfeldolgozó, Simon tornyán a Bőr- és Szőrmefeldolgozó végül, de nem utolsósorban pedij Pakson az atomerőmű. Meganny művelődési házzal, orvosi rendelővel iskolával, kereskedelmi egységgel é: új, fürdőszobás lakások ezreivel gya rapítottuk a megyét” - sorolta egy ve le készített interjúban elnöki idősza kának eredményeit. Ami akkor ií eredmény, ha személye, mint a rend szerváltás előtti időszak jelképei alakja, ellentétes, sőt, végletes meg ítélést vált ki. Az egykori, egyszerű kőműves inai idővel nemcsak leérettségizett, de utána vörös diplomát kapott a főisko Ián, cum laude végzett a jogtudomá nyi egyetemen, s végül Moszkvábar szerzett akadémiai oklevelet. Az életének 79. évében elhunyt dr Szabópál Antalt az újvárosi temető ben helyezték örök nyugalomra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom