Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)

2009-06-28 / 25. szám

V.tJVVAKUI vmÁmmw MOZAIK 2009. június 2Í Gitárzene, humor, rejtély, kalandok Zseblámpás felfedezőút a pincétől a padlásig a Múzeumok Éjszakáján I II. 23 o r o £ é s h ú r o t HB A gitármuzsika és borkóstoló a múzeum előtti téren A megyei múzeum előtt tömeg gyülekezett. Egy igazi kulturális fesztivál vonzotta a térre az em­bereket június 20-án. Kovács Etelka A 10 éves Szekszárdi Gitárkvartett - amely hét esztendeje közhasznú egye­sületként működik - immár másodszor rendezett Borok és húrok címmel hang- és borkóstolót. Miközben szólt a gitár, „Az emlékezés színes álmai” egy­re több embert csábítottak a múzeum­ba, ahol „ez az éjszaka más volt, mint a többi”. A Komjáthy(i)ak magyar költők megzenésített verseit adták elő, majd a Szekszárdi Gitárkvartett saját kompozí­ciókkal és feldolgozásokkal lépett kö­zönség elé. Közben az érdeklődők meg­ismerhették Pálos Miklós és Németh Já­nos borait, a bornemisszák pedig hi- biszkuszteát kortyolhattak az Eszencia bortéka és teashop jóvoltábóL Rubányi Anita, Szemerédi Fanni és Fábián Péter a borról szavalt. Vers és zene aztán a főként kortárs magyar költeményeket megzenésítő buda­pesti Strófa verséneklő trió műsorá­ban ért újra össze. Az igazi zenei cse­mege a belgrádi Trio Balkan Strings műsora volt, amely egészen új hangu­latot adott a múzeumlátogatásnak. Az európai hírű trió ugyanis - az időköz­ben megérkezett eső miatt - a múze­um zsúfolásig telt könyvtárában lé­pett fel Zoran Starcevic gitárművész és két gitártanár fia, Nikola és Zeljko virtuóz játékát, temperamentumos, tradicionális délszláv, és üde improvi- zatív dallamait élvezhette a közönség. Eközben már a Babits Mihály Em­lékház Baka István emlékszobájában a költő szavalta verseit hangfelvételről, és maga Babits kalauzolta végig a láto­gatókat a házban Samu Attila tolmá­csolásában, aki Lovas Csilla muzeoló­gussal válogatta össze a költő azon vers- és prózarészleteit, amelyek a tár­latvezetés alapjául szolgálhattak. A Ha­zám, vagy a Halálfiai egyes részei, de leginkább az Örökségem pontos felvi­lágosítást adnak a kiállításon látható egyes tárgyakról, összefüggésbe he­lyezik azokat az életrajzon belül. Aki régen járt az emlékházban, az rácso­dálkozhatott a felújított, korszerű esz­közökkel felszerelt emeleti kiállítótér­re. A késő este érkezők pedig vetített képeken csodálhatták meg a 130 éve Szekszárdon született Dienes Valéria görög vázákon látható mozdulatokból kiinduló mozdulatművészetét, az or- kesztikát. A Múzeumok éjszakájának különö­sen nagy érdeklődéssel kísért rendez­vénye, a De jajj... zenés cigánymese- mesés cigányzene bemutatta, hogy valójában milyen az a kacskaringós mesevilág, amelyből „Az emlékezés színes álmai” című kiállítás kortárs ro­ma festőművészei táplálkoznak. Négy fővárosi színművész, Tompos Kátya, Zöld Csaba, Szőcs Artúr és Balogh Rodrigó, valamint a Söndörgő együt­tes humorral és pezsdítő cigányzené­vel átszőtt, szenvedélyes előadásában egyik mese szülte a másikat, amíg már a történetfaló öregembernek is meg­ülte a gyomrát... A nézők így vidáman mehettek zseblámpás kalandtúrára, hogy felfe­dezzék a múzeum rejtett zugait. A nagyközönség elől máskor elzárt terü­letek megismerésére az iskolás gyere­kektől a legidősebbekig rengetegen kí­váncsiak voltak, ezért 21 órától 23-30­ig folyamatosan indultak csoportok, i padlás sötétjében minden szekrénybe előkerült nem is egy csontváz. Ezeke már minden jelenleg ismert módszei rel megvizsgálták a kutatók, mégis ti rolják, hátha később újabb módszerei kel még többet megtudhatnak rólul Itt tartják a kevésbé jó állapotú műtái gyakat, például a kenderfeldolgozás, kötélgyártás eszközeit A pincében nem a bármikor látogai ható kiállításokat nézték meg a „felfeck zők”, hanem először a múzeum kiadv; nyainak raktárát, majd a régészeti ele készítőt. Innen a hátsó csigalépcsőn ji tottak el egy igen érdekes helyszínre, restaurátorműhelybe. Ezután a másko csak a kutatók által vizsgálható műtái gyak közé a régészeti kutatóba és ral tárba vezetett az út, majd a közel hús; ezer kötetes, korlátozottan nyilváno könyvtárba, ahol a könyvrestaurálá fortélyaiba is betekinthettek. Ezen k vül tárlatvezetéssel tekinthették meg a érdeklődők az Örökségünk. Tolna mt gye évszázadai és a Megelevenedett kt pék - Egy kisváros a századfordulón c: mű állandó kiállítást Kevesen mentek vendégségbe a alispánhoz a vármegyeházára, pedij akik betértek hozzá, azoknak kivétek sen még a titkos fiókot is megmutai ták az április elseje óta csak előzete sen bejelentett csoportok által látc gatható kiállításon. Éjfélig változatos programok vái ták az érdeklődőket a megyei múzc umban, a Babits emlékházban és vái megyeháza ezen a szombaton korlát lanul és ingyenesen látogatható kiálli tásain. Kereszt - levél - emlék A családi „legenda”, melyet eszmélésem óta ezerszer hallottam édesanyám szá­jából úgy szólt, hogy amikor kis falum­ban, Alsónánán a bába segítségével megszülettem, szombati nap volt. Abban az esztendőben nagyon ko­rán megérkezett a tavasz, s vele az egyik legkedvesebb virág, az ibolya. A rokongyerekek, míg édesanyám a fá­jásokkal küzdött ibolyát szedtek a fa­lut körülölelő erdőben, s apró csokro­kat kötve az illatos kék virágból, bete­rítették vele az ágyát amikor már a hófehér ágyneműben pihent telem. Azóta a születésnapomon, minden al­katommal ibolyával köszöntöttem, s köszöntem meg neki az életemet s 6 minden születésnapomon újra és újra elmesélte a következő történetet: „A születésed után belázasodtant s a doktor bácsi beütött a kórházba A szü­lészeten dr. Tibay főorms úr megvizs­gált, s azt mondta, gyermekágyi lázam vart amelybe akár bele is halhatok. Azt is hozzátette, hogy ezt a lázat a te­jemmel te is elkaphattad, s előrelátóan úgy rendelkezett: ingyenek át a kórhá­zi kápolnába, és kereszteljenek meg. Ha mégis magához szólítja azúr, ne pogányulfogadja be ezt akis emberpa­lántát Egy szintén azokban a napok­ban szült fiatal anyuka, és látogatóba érkezett férje lettek a keresztszüleid akiket nem ismertem, s nemsokára azt hallottam felőlük, hogy kitelepítették őket Ezért két helyén lettél anyaköny­vezve: a születésed Alsónánán, s nyolc naposán, egy vasárnapon a keresztelé­sed Szekszárdon. ” Amikor fiatal felnőttként Szekszárd lett az otthonom, mindig valami meleg­ségjárt át amikor a kórházi kápolna előtt elmentem. Sokszor megálltam, s jjróbáttam a piszkos, iejxrrgett festékű ablakokon benézni, de a sötétségen kí­vül nem láttam semmit Szerettem vol­na tudni, milyen belül Szeiettem volna megkérdezni valakit bogy milyen lehe­tett az én keresztelőm, de erre senkitől sem kaphattam választ Én nem emlé­kezhettem rá, s az a három ember, aki ott volt, a két keresztszülő és a plébános már nem élt Amikor meghallottam, hogy meg­nyitják a kápolnát hogy több ember­nek vált szívügyévé, hogy ez az épület amely éppen annyira hozzátartozik a városhoz, mint a platánsor, a kilátó, a régi vármegyeháza, vagy az Augusz-ház, akkor valami nagy-nagy boldogságot éreztem. Látni fogom a helyet ahol keresztvíz alá tartottak, ahol talán eldőlt az életem. Kicsit pate­tikusan hangzik mitulez, mint min­den, ami a lelkűnkben megy légbe, s amelyet csak az érezhet, aki hasonló élményeket élt át Amikor ezek a sorok a nyomdában pajtírra kerülnek, a Balassa János Kór­ház Szent János és Pál Kájyolna búcsú­ját tartják, éppen János és Pál napján. Bíró László püspök úr bizonyára visz­szaemlékezik a kájxlna éjntésére, bt zárására, s újranyitására. Megáldjt azokat akik időt fáradtságot nem k mélve, hittel és akarattal szervezkec tek, gyűjtöttek, és létrehozták aztam pót amikor ha nem is a régi fényében de az Ő szeretetükkel megtöltve, újrt azzá vátt, amivé eredetileg építették. / beteg és reménykedő emberek „otthe nává ”, ahol megpihenhetnek, ahol eró gyűjthetnek, ahol egészségükért imáa kozhatnak, ahol reményt kaphatnak. Köszönet azoknak, akik másoké élnek, dolgoznak, akik tudják, hog miért választották a kájx>lna búcsúja ra Reményik Sándor verssorait: „Ni hagyjátok a templomot / A temple mots az iskolát. ” (Templom és iskola Előttem fekszik egy KeresztleiéL Mi kértem ki a Belvárosi Plébánián. Rajti a születésem helye és ideje, a keresztije vem, az hogy törvényes gyermek va gyök, a szülém adatai és hogy a Szék szárdi Kórház Kájnlnában történt ke tesztelésemet 49/1946os sorszám ólat anyakönyvezték. Sas Erzsébe

Next

/
Oldalképek
Tartalom