Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-06-14 / 23. szám
10 , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP ANNO 2009. június 14. ODON DERŰ 236. Nevelő szándékkal Végső elhatározás Piaci kofák (Sarkady Andor rajza) (Jankó János karikatúrája) H ajdanában az újságok feladatuknak tartották, hogy híreket, közleményeiket, sőt olvasói leveleiket olyan formában fogalmazzák meg, amivel az olvasót tanulság levonására késztetik, vagyis nevelik. A Tolnamegyei Közlöny 1899. június 25-i száma bővelkedik ilyesmiben. Egy pásztói „borhamisítás ügyben figyelemreméltó határozatot”, diósbe- rényi esettel „a gyermeksikkasztás égbekiáltó bűnét” tálalja, de még a reklámban is ott búvik e szándék. A búskomor fiatalember „már-már öngyilkosságra határozta el magát, s revolverét zsebébe tette”, mikor a vonatból a Mátyás Diákot - korabeli élclapot - sodorta kezébe a szél Ő persze „fölvette, olvasni kezdte, s az eddig bús ember nevetni kezdett, az életet megkedvelte", meg kell tehát rendelni a valaha a szekszárdi Lőrinczi Ferenc által is szerkesztett lapot. A történet hitelét némileg rontja az előző oldal híre. Egy szekszárdi ügyészségi díjnok tavaly okiratot hamisított, 60 forintot sikkasztott a hivatalos pénzből. „Tegnap a Csörgetéghez ment, ahol háromszor magába lőtt, de mivel egyik lövés sem talált (!), belevetette magát, ahonnan azonban az úszómester még élve kimentette.” Nem lehet tudni: jobban kellett volna-e céloznia, még rosszabbul úsznia, vagy inkább becsületesebben dolgoznia? Szintén nem érthető, hogyan kerül a bibliai példa a június 17-i ribillióba. „Az izraeliták egyik bírája, Gedeon embereit többek között fazekakkal fegyverezte fel és szerencsésen meg is verte az ellenséget. Az elmúlt szombaton a szegzárdi piacon amazonok vívtak kemény harcot Gedeon módjára... Váczi Istvánná és Tamás Ferencné egymás mellett edényeket árulgattak. Úgy dél felé nyelveskedni kezdtek egymással, és végre annyira összekülönböztek, hogy az összecsődült kíváncsi nép szemeláttára hajba kaptak és a földön húzogatták egymást. Ezt látva Tamásné inas fia édesanyja védelmére kelt, és egy fazékkal Váczinét oldalba vágta. A harcba ekkor belevegyült Vácziné édesanyja is. Ezalatt a két felbőszült némber fazekakkal fölfegyverkezve olyan tusát vívott, hogy csak úgy repültek az edények. Az egyik fazék Vácziné fejét érte - sokáig viseli nyomait. A tusának számos fazék és bögre esett áldozatul..." Hol volt a rendőrség? - kérdezhetnénk. Nem gyanítjuk, hogy kisebb edények fenekét vizsgálgatta, sőt még a tíz évvel későbbi - immár városi rendőrkapitányról sem tesszük fel ezt, noha később egyértelműen májzsugorodással lépett égi szolgálatba. Addig azonban akadt gondja elég, 1909. június 6-án például A közönség köréből rovatban válaszolt egy vádra. A képviselőtestület előtt Albersz ügyvéd állítása szerint ő akadályozza két éve egy polgárasszony házépítését. Molnár megírta: az engedély nélkül indult építkezést megbüntette, majd - mivel alapozás nélkül, noha engedéllyel zajlott az tovább - a műegyetem, az építőmesterek egyesülete, az építőművészek szövetsége és az építőipari iskola szakvéleményét is kikérte (!), de mindezek őt igazolták. Ettől még fegyelmit indított ellene az alispán, a polgármester meg „oda nyilatkozott”, hogy „nincs ingerenciáÓdon időben JÚNIUS 15-ÉN 175 éve, 1834-ben született Kegyes József festő: 1881-ben a Garay teret is lerajzolta. JÚNIUS 16-ÁN 215 éve, 1794-ben született gróf Aichelburg Ferenc, az elsők közt itt létesült rabdolgoztató üzem vezetője. 95 éve, 1914-ben alakult a jótékony, művészetpártoló Muskátli Asztaltársaság. JÚNIUS 17-ÉN 170 éve, 1839-ben eleink megost- romólták a megyeházát, ahol véres verekedés dúlt. 75 éve, 1934-ben a Holt-Siónál cserkészparkot avattak. 70 éve, 1939-ben született Miszlai Sarolta könyvtáros, helytörténész, lllyés-kutató. JÚNIUS 18-ÁN 150 éve, 1859-ben született Hollós László akadémikus, világhírű gombatudósunk. 130 éve, 1879-ben kimérték a keselyűsi gőzhajóállomást. 70 éve, 1939-ben a daloskor tartott zászlóavatót. JÚNIUS 19-ÉN 110 éve, 1899-ben elhunyt Liszbauer Antal helyi költőnk. JÚNIUS 20-ÁN 100 éve, 1909-ben az izraelita szentegylet fennállása 50. évfordulóját ülte. JÚNIUS 21-ÉN 95 éve, 1914-ben először alakult vagyonőröket ajánló társaság. ja a kapitány ügykörébe tartozó ügyek vitelére”. A szándék itt is tagadhatatlanul nevelő... Lanius Excubitor Ha a lélek tartalmas, az élet csak akkor lehet kedves Isten és ember előtt Az ember életében kicsi gyermekkorától kezdve vannak meghatározó események, melyeket életünkön át hordunk. Ezekhez kapcsolódnak más élmények gazdagítva, kiegészítve vagy módosítva, átértékelve az eddigieket. Május hónap nemcsak a virágok és illatok sokszínűségében gazdag, hanem azokban a világi és egyházi történésekben is, amelyekre készülnek az iskolák és az egyházak. Az iskola ballagtatja „vén diák”-ját, az egyház konfirmációval, első áldozással, bérmálással fogadja tagjai közé a hitében bontakozó fiatalt. Úgy az egyik, mint a másik, nem vége valaminek, hanem egy új kezdet lehetőségének gazdag tárháza. A szülő-gyermek viszony minőségében abban mérhető, hogy mennyire sikerült elindítani, majd figyelemmel nyomon követni a gyermek szellemi fejlődését, előmenetelét az ismeretek megszerzésében és rögzítésében. Boldognak mondhatja magát az a szülő, aki gyermekéről elismerő szavakat hall, odafigyelésének, gondoskodásának és szeretetének jutalmát látja nyíltszívű, kötelességtudó gyerEVANGÉLIUM mekében. Elindítottam, szárnyára bocsátottam gyermekemet, mondják sokszor a szülők, érzékeltetve annak a feladatnak a teljesítését, amit szülői kötelességként elvár tőlük az Isten. Ez egyben el- és kiszakadás abból a fészekmelegből, amit a család biztosított. Önálló élet kezdete, vállalása aszerint az örök körforgás szerint, ami rendje ennek a világnak, és ami az Isten képmására teremtett ember egyedüli kiváltsága. De mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri és a lelkében kárt vall? Erre a kérdésre jó, ha idejében választ keres az ember. A keresztség sákramentumában részesült gyermek, a szülők és a keresztszülők fogadalomtétele nyomán lehetőséget kap arra, hogy úgy neveljék és neveltessék, hogy ha eljön az idő, az ifjú önként tegyen vallást hitéről Isten és a gyülekezet előtt. A protestáns egyházakban ez az ünnepi alkalom a konfirmáció: azaz a hit megerősítése a Szentlélek által. Az élethez szükséges ismeretek megszerzését nem különíthetjük el büntetlenül, mert ezek kárát látjuk. Összefonódva a kettő teszi értékessé, igazivá az ember életét. Talán fel sem tűnik, de napról-napra nemcsak a tudásunk javát kérik számon tőlünk, hanem a hitünkre és annak gyümölcseire is kíváncsiak az emberek. Zaklatott, megromlott világunkban egyre inkább sürgető a prófétai szó: „a világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését”, azaz azoknak az embereknek jelenlétét, szolgálatát, akik nem önös érdekeiket hajszolva néznek át mások baján, nyomorán, hanem a Krisztustól elkért és megkapott szeretettel tudják hordozni mások terheit is. A konfirmációra való felkészülés ideje nem egy év, sem kettő, hanem egy életet igénylő időszak. Ahhoz a forráshoz próbáljuk elvezetni a fiatalokat, amelyből nemzedékek meríthettek. Ahhoz a Krisztushoz irányítjuk lépteiket, szívüket, lelkűket, aki mindannyiónk Megváltó Ura. Ha ennek az örömére ráérez az ember, lelkében kárt nem vall. A Lélek kincseit: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önuralom, nemcsak feltalálja magában, hanem mindezeknek közvetítőjévé is tud válni, és ezzel a keresztyén élet szép példájává lesz. Balázsi Zoltán, református lelkész
