Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)

2009-05-31 / 21. szám

A nagy álom: Gemenci Nagy díj at nyerni A szekszárdi Madaras Zoltán már „nagyágyú” a hazai kerékpársportban Madaras Zoltán: tavaly két másodpercen múlt a siker Hiába korlátozódik tulajdonkép­pen a sportág egészét segítő utánpótlás-nevelésre a két klub­ban megosztott szekszárdi kerék­pársport, a hazai spiccen mindig akad egy-egy szekszárdi kötődé­sű kerekes. A hetvenes évek kö­zepétől, a Halász-tesvérektől in­dulva Sajó Péteren, Steig Csabán, Istlstekker Jánoson át egészen az ezredforduló első éveiben is remeklő Arató Dávidig, de... Bálint György Pár éves megszakítás után megint foly­tatható a sor. Merthogy a Schneideréra egyik utolsó, átlag feletti adottságokkal bíró felfedezettjének, Madaras Zoltán­nak jóra fordult a sorsa. Amikor 2003 te­lén, kétéves nagykanizsai „vergődés” után - megélhetési okokból - abba kel­lett hagynia a kerékpársportot, felrém- lett, hogy egy újabb névvel gyarapodik az elkallódott tehetségek dossziéja. A sors egyfajta igazságszolgáltatásaként ennek éppen az ellenkezője történt. így ha ma fel kell sorolni a hazai két-három legismertebb bringást, kihagyhatatlan a tolnai megyeszékhelyhez még min­dig ezer szállal kötődő Madaras, akinek természetesen az egyik legnagyobb ál­ma, hogy a korszakalkotó szekszárdi elődök nyomába lépve egyszer Gemen­ci Nagydíjat nyerhessen.- Tavaly mindössze két másodperc választott el ettől, és remélem, nekem is megadatik az az élmény, hogy itt, ezen az aszfalton - ahol most is sokat edzek, ha itthon vagyok -, ezen cso­dás közönség előtt nyerhetek. Higgye el, roppant nagy dolog. Óriási becsü­lete, értéke van a versenyzők között. Ennél jobb csapathoz már nem kerülhetek- Már begyűjtötte a hosszú távú országos bajnoki címet a Betonex­pressz 2000-Limonta versetiyzője- ként Most a napfényes időszakban eszébe jut a válságos időszak?- Néha beugrik, de amikor a szak­mai végzettségemnek megfelelően vendéglátósként helyezkedtem el, ak­kor is reménykedtem, nem adtam feL Állandóan edzésben voltam, nevelő­edzőmmel, Schneider Komáddal újra fölvettem a kapcsolatot, és 2006-ban szekszárdi színekben el is indultam néhány versenyen. így tényleg megfe­lelő alapokról indulhattam, amikor a Fortuna megérintett a korábbi önma­gához képest több szempontból jóval erősebb Betonexpressz menedzsere, Stubán Ferenc megtette az ajánlatát. Nagy kihívás volt, hogy a legjobb hazai csapatban együtt versenyezhetek Ivaniccsal, Kusztorraf de csapattársa lettem Arany Tamásnak, aki szintén nem kis név az országúti bringában. Úgy érzem, a csapategység, a kohézió is jelen van, mert a jogelőd kluboknál azért ez nem volt teljesen rendjén...- Már teljesen barnán mutatkozik hetek óta.- Nem a Riviérán bámultam le, ha­nem a téli-tavasz eleji két hónapos olaszországi edzőtáborozás hatása. I’Egzisztenciális értelemben meny­nyire boldog?- Maradjunk annyiban, hogy töb­bet keresek most, mint amikor kemé­nyen vendéglátóztam. Ez nekem elég, mert attól vagyok boldog, hogy csak a kerékpározásra koncentrálhatok, és még sikereket érhetek el ebben a sportágban.- Nemzetközit is, a Gemenci Nagy­díjnál is messzebbre mutatót?- Miért ne? Tavaly már bemutat­kozhattam a világbajnokságon időfu­tamban, és úgy végeztem a 43. he­lyen, hogy egy kerékcsere hátrálta­tott. Jó lenne több világversenyen is szerepelni, kijutni az olimpiára, és olyan eredményt elérni, amit a szak­ma és a közönség komoly eredmény­ként értékel.- Külföldi csapathoz csakis ez le­het az ugródeszka?- Én ebben már nem gondolko­dom. Ha úgy veszem, az olasz tulajdo­nos miatt a mostani csapatom is kül­földi. Szóval ennél jobbhoz, nívósabb- hoz, jobban fizetőhöz az én korom­ban már nincs sanszom igazolni.- Több versenyen is indul a szek­szárdi Gemenci Nagydíjat megelőző­en, melyik a legfontosabb?- Talán a romániai nyolcnapos kör­verseny júniusban. Értékmérő lesz, s addigra már szeretnék formába len­dülni.- Ha Madaras Zoli pár év múlva abbahagyja a versenyzést, lát-e foly­tonosságot, lesz-e újabb szekszárdi hazai menő?- Már most látom, hogy a jelenleg a KSI-ben versenyző Schneider-neve- lés, Támer Kolos iesz az, akinek a kar­rierje kiteljesedhet. Szekszárdon is több szépreményű, igen fiatal brin- gás bontogatja szárnyait. Látom ben­nük a lehetőséget, hiszen gyakran velük is edzem. Kérdés, hogy lesz-e bennük kellő elszántság, kitartás, és nagy-nagy szorgalom az edzésmun­kában. Éremeső a szekszárdiakra Tizennégy arany-, tizenkét ezüst- és két bronzérmet szerzett az 5. számú Általános Iskola Tagozatának 16 spor­tolója május 19-én Dombóváron, a sa­játos nevelési igényű tanulók számá­ra rendezett megyei atlétikabajnok­ságon. A szekszárdiak futó-, ugró- és do­bószámokban mérték össze tudásu­kat bonyhádi, gyönki, faddi, ireg- szemcsei, mözsi, dombóvári, báta- széki, paksi, dunaföldvári diákokkal. A bajnokok képviselhetik majd Tol­na megyét az országos versenyen, melyet Zánkán rendeznek június 4. és 7. között. A szekszárdi bajnokok: Lázár Gina (300 m síkfutás, magas­ugrás, távolugrás); Takács Zoltán (ldslabdahajítás, magasugrás); Boros Kinga (4x400 m-es váltófutás); Lázár Aranka (4x400 m-es váltó); Lendvai Tímea (4x400 m-es váltó); Keresztes Attila (súlylökés); Makovics András (100 m síkfutás); Csurár Rómeó: (ma­gasugrás); Góman Patrícia (4x400 ru­es váltó), Varga Tímea (súlylökés); Leipold Éva (magasugrás). További érmesek: Szabó Zoltán, Papp Mónika, Molnár András, Balogh Andrea, Győrfi Adrián. KE. A szekszárdi csapat 28 érmet szerzett a dombóvári versenyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom