Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-05-24 / 20. szám
2009. május 24. SPORT SZEKSZÁRDI i Akadémia indulhat Szekszárdon Sportdiplomáciai siker: Varga Jenőt beválasztották a magyar kézilabdázás vezérkarába Varga Jenő az UKSE és a sportág általános érdekeiért dolgozik Czencz Péter jelenleg is tartó triatlonszövetségi, Horváth Ferenc, majd Mercsényi Gyula egykori súlyemelő szövetségi főtitkárkodása után egy újabb országos sportdiplomáciai sikert könyvelhet el a megyeszékhely. Az UKSE Szekszárd ügyvezető elnökét, Varga Jenőt beválasztották az egyik legnépszerűbb hazai sportág vezető testületé, a Magyar Kézilabda Szövetség 13 tagú elnökségébe. Bálint György ' Egy asztalnál ül ezentúl a szekszárdi kézilabdázás legújabbkori feltámasztásában vitathatatlan érdemeket szerző sportvezető olyan hazai kézilabdás gurukkal mint a veszprémi Hajnal Csaba, a szegedi Kővári Árpád, vagy a győri Vanyus Attila, akiknek alkalmasint szükségük lesz megnyerni a valamikori kapuvári testnevelő-edzőt, az élet kiszámíthatatlansága folytán ’94-ben Szekszárdra „tévedt” Varga Jenőt, hogy valamely stratégiai döntés az ő akaratuk szerint szülessen meg. Persze idővel majd ő is kérhet az akkori igenért (vagy nem-ért), ha majd a hátországért, a kiscsapatok tucatjai sorsának jobbra fordításáért lobbizik. Okkal lehet büszke, hogy felfedezték maguknak Sinkáék. Ritkán fordul elő a legnépszerűbb sportágak szövetségeiben, hogy valaki a „sűrűjétől” távol, különösebb önmenedzselés, neves ajánló nélkül bekerül a döntéshozó testületbe. Persze, az akkori főtitkár, mostani elnök, Sinka László nem a csomagtartóba tett szekszárdi vörösborok, vagy más értékes ajándékok Itatására nyilatkozta lapunknak egy évvel ezelőtt: „Ami itt a hátország területén, ahogy és ahol - a kézilabda-fellegváraktól, bázis- intézményektől távol - történt, az a hazai klubfelépítésben egyedi, másoknak is tanulmányozásra ajánlott út.” Az egyedi szekszárdi út Mi, itt élők tudjuk, hogy mi van a mondatok mögött. Kellettek gyorsan csapatok az NB I-be feljutó Ferro- patent mögé. Meg kellett szervezni a korosztályos képzést iskolai bázisok, jobbára kézilabdás vénájú testnevelők nélkül. („Nálunk minden fordítva történt, mint a különböző hazai bázisokon: itt nem építhettünk az iskolákra, hanem az oktatási intézmények építettek az egyesületre, amit nekünk koordinálni kellett.”) Meg kellett szerveznie önmagát is, mint UKSE-t, hogy a női NB I komoly források hiányában való széthullása (1999-ben ez is bekövetkezett) ne tegye tönkre az utánpótlás-nevelés addigi eredményeit. Tudjuk, hogy kevés olyan kézilabdás klub van Magyarországon, ahol minden recessziós hatás, demográfiai visszaesés ellenére másfél évtized alatt nem csökken a sportágba bevont játékosok száma, mint Szekszárdon. Itt a 15 éve hangoztatott 150-es szám valós, nem a statisztika kozmetikázásának eredménye. Tudjuk, hogy a tőlük a minőséget számon kérőkkel is érvekkel képesek vitázni a klub, mert Sajó Gizitől a Hor- váth-lányokon, Savanyú Olgán, Weigel Zitán át Vaszari Virágig egy kezdőcsapatra való NB I-es képességű játékost neveltek ki - sajnos másoknak. Legalább ennyien folytatták pályafutásukat NB I/B-s vagy NB Il-es csapatnál, s az sem lebecsülendő, hogy az újjáéledő megyei kézilabda-bajnokságban két szekszárdi alakulat is nevezett, teletűzdelve valamikor az UKSE által „megfertőzött” kézisekkel. A szülők megnyerése és a holland vezetési stílus Másfél évtizede minden esztendőben több csapattal is szerepelnek az országos korosztályos bajnokságokon. Varga Jenő azonnal rávágja, mert így korrekt: „Kellettek mindehhez olyan megszállott munkatársak, akik a klubfelépítés legapróbb részleteiben személyes ismeretségük, kapcsolatuk révén segíteni tudtak. Kellettek olyan önzetlenül segítő szülők, akik arra is képesek voltak, hogy vállalkozásuk révén ingyen rendbe tettek egy tornatermet, hogy ott gyakorlatilag bérleti díj nélkül tréningezhessünk. Igen, a szülők - nem csak papíron történő - bevonása az egyesületi munkába nagyon fontos, és mifelénk nem éppen egy megszokott dolog volt” - emlékezett vissza az új MKSZ elnökségi tag. „A szülői tanács klubvezetési metodikánk fontos része a mai napig. Tudatos volt, hogy a szülői hátteret ilyen szinten erősítsük.”- Vezetési erényekkel kétségtelen megáldotta a sors, de mi alapján alakította ki a konvencióktól eltérő, a munkatársai által elfogadott „varga- jenős” stílust?- Nagyon sok, ezen a téren is jól hasznosítható dolgot tanultam meg korábbi munkahelyemen. Említhetem a tervezési, szakmai értékelési és elismerési rendszereket, amiket a játékosokra, edzőkre vonatkozóan adaptálni lehetett a sportba. Kapuváron, edzői-testnevelői pályafutásom első állomásán is sok mindent csináltam lelkesedésből, meggyőződésből, a józan paraszti logika alapján, de Szekszárdra érkezve, 1994 után már egy, a cél és az eszközrendszer összefüggésében tervező Varga Jenő állt össze Rácz Józseffel, aki a helyi viszonyokat, embereket kitűnően ismerte az UKSE létrehozásához. Ez még nem volt tudatos építkezés, kézilabda-szeretetünkkel mentünk a fejünk után „majd csak valami kialakul” alapon.- Igaz, hogy csak 21-22 évesen került kapcsolatba a kézilabdával?- így volt. Addig a foci kötött le, de ezt mintegy varázsütésre megváltoztatta a szombathelyi főiskolán - amelynek matematika-testnevelés szakos hallgatója voltam - Koczka Imre tanár úr! Amikor a közelmúltban megkaptam a „Magyar Kézilabdázás Aranyjelvényét”, először rá gondoltam. Ő hozott ehhez a sportághoz, aminek most a szűk vezetésébe is bekerültem. Ne tűnjön pateti- kusnak, de a legutóbbi elnökségi ülésen rám tört egy kisebbségi érzés: mit keresek én itt ebben az erős, sportági karizmákkal teli testületben? Szövetkezve a focival: szekszárdi sportakadémia- Élek a gyanúperrel: a következő plénumon már nem lesznek komplexusai. Szóval, az érdekelne, mi lesz a dolga, mit vállalt be, mit szeretne számon kérhetően tenni?- Konkrét feladatmegosztás még nem történt, de máris ajánlottam az elnökségnek két olyan országos céget, akiket az UKSE-hez a nagyságrendek miatt nem nyerhetek meg, de a magyar kézilabdának talán igen. Három területen szeretnék dolgozni. Mivel az amatőr tanács alelnöke vagyok, és az ő javaslatukra lettem jelölt, ezen terület kommunikációjának minőségi javulását szeretném elérni. Női vonalon már nagyon is otthon érzem magam ezen a területen. A másik téma: a gyerekbajnokság jelenlegi versenyrendszerének megreformálása. A negatív tapasztalatok alapján szükséges a változtatás, ami egy egységes rendszer kialakítását kívánja meg, különös tekintettel a rendezés színvonalára. A harmadik terület pedig az úgynevezett piaci alapú nevelési költségrendszer kialakítása, ami a kiscsapatoknak, az utánpótlás-nevelésben jól teljesítőknek elemi érdeke. A mostani rendszer inkább a kérőknek, a profi kluboknak megfelelő. Persze, a ló túlsó oldalára sem lehet átesni ebben a pénztárcába vágó kérdésben.- Visszatérve az UKSE dolgaihoz: már nem csak beszélnek, tervezgetik a szekszárdi kézilabda akadémiát, amelybe Szegedtől egészen Pécsig iskoláznátok be gyerekeket...- Reményeink szerint hamarosan közgyűlés elé kerül a tervezetünk, mely szerint 2010 szeptemberétől indulna a kézilabda és - testvérklubunk, a Szekszárdi UFC bevonásával - a labdarúgó akadémia. A Garay János Általános Iskola létező sporttagozatára építve - és ebben ez a döntő - az I. Béla Gimnázium vállalná a középiskolás sportosztályokat. Hajós Éva igazgatónő jelezte, hamarosan elkészítenek egy húszmilliós pályázatot, de létezik más fellehető pénzforrás is erre a célra. Szóval 2010-ben indulni szeretnénk, és puhatolózunk tovább, hogy a szekszárdi főiskolai kart miképp tudnánk bevonni a folyamatba. Például az edző- és a sportszakember képzés irányába elmozdulva, amit a két sportág ilyen léptékű megjelenése a városi palettán generálhat.