Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)

2009-05-10 / 18. szám

SZEKSZÁRDI 2009. május 10. III. Domaine Gróf Zichy futófesztivál Színes kavalkád, nagyszerű versenyek - a végére elfogyó közönséggel Amíg más versenyeken meglehe­tősen döcögve indul az úgymond felvezetés, nos a mi utcai futó­fesztiválunkon, a III. Domaine Gróf Zichy versenyen ezzel nincs gond, sőt! Egyenesen megkapó a látvány. Bálint György A pergő ritmusú, jól szervezett egy-, vagy éppen több körös versenyszá­mokban több százan mérik össze tudá­sukat egy meglehetősen változatos, iz­galmas, a monotónia tűrést enyhítő versenypályán. A közvetlen vonzáskör­zetében pedig sorra mutatkoznak be a magyarországi világversenyek meg­rendezésére készülő olyan rokon­sportágak, mint a duatlon vagy éppen a tájfutás. Apukák, anyukák, nagyma­mák, nagypapák, kisebb-nagyobb ba­ráti társaságok is a sétálóutcában cöve- kelnek le, mert hamarosan versenyez az unoka. A legtöbben - a szekszárdiakat le­számítva persze - a Sárközből és Dombóvárról jönnek. Most is itt van­nak a sportág letéteményesei az or­szág legkülönbözőbb pontjairól: Deb­recen mellett immár hagyományosan Balassagyarmatról, Salgótarjánból, Veszprémből, vagy a fővárosi nagy klubok képviseletében az utánpótlás­nevelésre nagy hangsúlyt fektető Va­sastól. Elégedetten tekinthetett körbe a szövetség új elnöke, Gyulai Miklós, az utolsó említésre méltó százas, illet­ve kétszázas magyar váltó tagja, aki azért Márton bátyjától, a szövetség fő­titkárától kapott némi útravalót a szekszárdi atlétikai tervekről, sport­ági megújhodási elképzelésekről. Ki­fejezetten tetszik neki az újabb éles versenyt felvezető egykörös futam, amely során együtt futnak az épek és a fogyatékkal élők, akik közül többen - köztük a későbbi profi verseny fu­tói is - a befutónál összeölelkeznek. Az amatőr váltófutás kezdetére már megérkeznek a térre - csaknem hi­ánytalanul - a „párizsi tízek, Szekszárd maratonistái”. Futva jöttek, de most Száznál is többen indultak az integrált futamban nem futnak. Részint azért, mert leg­többjüket csak egy nap választotta el a duatlonversenytől mások sérüléssel bajlódtak, aki meg futhatott volna, an­nak ez az öt kilométer egy bemelegí­tésnek felel meg... Azért nem vonultak félre az egészséges életmód szekszárdi reklámhordozói: demonstrációs jelleg­gel többen is a váltófutás csapattagjai mellé szegődve megtettek egy kört, vagy még egyet. Persze Soós Kati most sem lazsált, mert a kisöregek alkotta trióval - édesapjával Lacival az elnyű- hetetlen veterán futóval és annak két klubtársával Lóki Ferivel és Novikov Jóskával - alkotott egy csapatot, majd egy kiadós edzés gyanánt vállalkozott az öt kilométer egyéni teljesítésére is, amit még Soós László is végigcsinált.- Kétszázharminckét év volt a váltó összéletkora, és négyen 266 kg-ot tet­tünk ki - mondja a kapitány a rá jel­lemző, futás okozta örömmel. Ez utóbbiból kijutott a baráti, mun­kahelyi és családi váltók tagjainak is a beérkezés után. Főleg azoknak, akik egyedül tudták le az öt kilométert, pe­dig korábban egyfolytában két-három km-nél többet még nem futottak. Utóbbi megállapítás nem vonatkozik a kardiológus főorvos Zsigmond Ár­pádra, akit ugyan nem látunk az or­szágutakon, salakon, ütött-kopott rekortánon futni, de a maga módján megszállott e tekintetben. A futást, mint terápiát betegeinek az elsők kö­zött javasló doki a maratönt már több­ször teljesítette, fia, Előd, pedig az egy ik adu ász az AC Szekszárd paklijá­ban. Az idősebb Zsigmondnál a futás akkor vált ki katarzist, ha azt változa­tos talajon, természeti környezetben, erdőkben gyakorolja. Máris figyel műnkbe ajánlja a szálkai erdőt, amely­nek van olyan szakasza, ami a kezdő­ket sem állítja kínzó, legyőzhetetlen akadályok elé, mert mint mondja: egy nem hosszú emelkedőtől, illetve lejtő­től eltekintve sík terepen, nagyszerű talajon, ózondús levegőt lélegezve, madárcsicsergés közepette gyűjthető be sok kilométer. Megmérettetésnek szánta a talán legsportosabb élborász, Eszterbauer János az amatőr futamot. A rendszere­sen négy-öt kilométereket futó, ötven felett is sportos ős-szekszárdi ezúttal a vekkerre, azaz a chipre is felettébb kí­váncsi volt. A 25 perc alatti ötezer még az élete első maratoniját futó, hozzá képest profi feleség, Csatári Mónika elégedettségét is kiváltotta. Minden fentebb leírt pozitívum el­lenére kezdem egyre rosszabbul érez­ni magam a Garay-szobor környékén. Sajnos, nem vagyok egyedül. Az ama­tőr futam két győztesét, a veszprémi Felber Orsolyát és Jenkei Pétert (Va­sas), a 17 éves korosztály egyik legna­gyobb hazai ígéretét - de az összes be­futót - olyan gyér érdeklődés fogadja, mintha a „munkahelyi olimpia” köte­lezően előírt futama zajlana Szekszárd belvárosában. Jobb is, hogy ezt a Gyu­lai-testvérek egyike sem látta. A pro­fiknál győztes miskolci Tóth Tamást, és a Kálovics Anikó árnyékából előlé­pő veszprémi Tóth Líviát - no és a hő­siesen küzdő vert mezőnyt - ha lehet, még ennél is kevesebben! A két főszervezőt, Scherer Tamást és Csillag Balázst felettébb sajnálom, ők tényleg mindent megtettek, amit eb­ből a büdzséből lehet. Elhoztak mini­mum három-három olyan sportolót, akik közül bármelyikük futhatna Lon­donban az országot képviselve. Egy ilyen szintű, közel 500 indulót meg­mozgató utcai futófesztivál ezt a nézői „felszívódást" nem érdemli meg mert ha így lesz, óhatatlanul tolakodik a kér­dés: megérdemli a város ezt a versenyt? Apátiámból maga a főszponzor, bá­ró Twickel György vezet vissza a ma­gyar valóságba. A verseny névadója komplexitásában nézve a dolgokat nem lát semmi okot a meghátrálásra, a kivonulásra. „Idő kell ahhoz, hogy itt is minden úgy7 legyen, mint egy nyu­gati kisvárosban, ahol előbb százak, aztán ezrek szurkolják végig az ilyen versenyeket. Mi elindultunk ezen az úton, kis türelem kell még. Engem elé­gedetté tesz, hogy sok olyan eleme van a versenyünknek, amivel színt ho­zunk a magyar atlétikába. Ezt megtar­tani, majd továbbfejleszteni kell, s ami most hiányzott, az is meglesz előbb- utóbb. Ilyen-olyan változtatásokkal ta­lán már jövőre is.” A nyilatkozat egy hitvallással ér fel a verseny közelebbi és távolabbi jövő­jét illetően. Épek és fogyatékkal élők futottak együtt Kiválóan sikerült az első alkalommal megrendezett integrált futam, ahol fo­gyatékkal élők és épek futottak közösen egy kilométert. A szervezők nagy örömére száznál is többen sorakoztak fel a rajtvonal mögött: 76 speciális sportoló és azok, akik már futottak, váltócsapatok, illetve akik így melegítet­tek be. Még a testvérvárosból érkezett négy német fiú is beállt egy közös sportélmény erejéig. Több kategóriában hirdettek eredményt. A vakok- és gyengénlátók verse­nyében a tamási Rákóczi Szilvia és a bonyhádi Vudik Ferenc bizonyult a leg­jobbnak. A hallássérülteknél Fábián Dóra és Kertész Sándor végzett az élen. Dóri elindult a II. korcsoportosok versenyében is, ahol a kiváló tizenkettedik helyet szerezte meg az épek között. A parasportolók versenyét Orsós Zol­tán és Lázár Aranka nyerte a Hétszínvilágból. Győztesek: Lányok, I. korcsoport (1 km): 1. Ádám Alexa (Gyakorló iskola). II. korcso­port (1 km): 1. Samai Zsuzsanna (Babits iskola) 3:45.3. III. korcsoport (2 km): 1. Kocsis Zsófia (Dombóvár) 7:42.1. IV. korcsoport (2km): 1. Buka Glória (Debrecen) 7:11.9. Fiúk, I. korcsoport: 1. Kelemen Zsombor (Babits iskola). II. korcsoport: 1. Pápai Gábor (Dienes iskola) 3:37.4. III. korcsoport: 1. Szendi Adrián (Kajdacs) 7:14.1. IV. korcsoport: 1. Varga Zoltán (Dombóvár) 7:42.1. Váltók (4 km): 1. Emlékezetből futók 13:44. Amatőr (5 km), nők: 1. Felber Orsolya 19:46. Férfiak: 1. Jenkei Péter 16:20. Profik, nők (5 km): 1. Tóth Lívia (VEDAC) 16:29. Férfiak (10 km): 1. Tóth Tamás (Misi SC) 30:22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom