Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-05-03 / 17. szám
10 *. szekszárdi MS4RNAP mm 2009. május 3. A Tolnamegyei Közlöny 1899. május 7-i negyedik okialán egymás mellett szerepelt két hír, amely elgondolkodtatóan s humorosan példázza ük- és dédapáink pénzügyeinek álmait és valóságát, amikor egy napszám fél-egy, s a tanító évi fizetése 400 forint. A temesvári basa négymilliója sokak fantáziáját mozgatta meg. „Temesvár város polgármesteréhez »nagy jelentőségű« levél érkezett a napokban. Bakó Kovács figyelmeztette a polgármestert: a vár péterváradi kapuja tövében Ali basa, Temesvár utolsó parancsnoka 1717-ben négymillió értékű arany hadi kincset ásatott el Az elásás abban az órában történt, mikor Savoyai Jenő herceg seregeinek a várba levő behatolása már bizonyos volt. E történeti visz- szaemlékezésnél (mely egy meglehetősen ösmert néphagyományon alapszik) még érdekesebb a levél második része. Ebben Bakó Kovács így ír: »Három esztendeig szolgáltam császároA lelketlen borhamisító (A Kis Újság egykorú rajza) HÍRSÁV Evangelizáció A Szekszárdi református gyülekezetben május 7- 10-ig evangelizációs alkalmakat tartanak naponta 18 órától vasárnap 10 órától a református templomban. Vendég igehirdetők: dr. Kádárné Iszlay Éva református lelkész (Sátoraljaújhely) és dr. Kádár Ferenc sárospataki református lelkész, rektor. Felekezettől függetlenül mindenkit szeretettel várnak! Szekszárdi látkép Baumgarten Ignácfényképész 1887- ben Szekszárdiról készített lá tképet A felvételt a fotográfus tíz részre vágta, s a képekből Ferencz Gyula könyvkötő albumot készített A kötet lila bársonyborítást kapott, s rajta ezüst betűkkel a város neve. Csák remélni lehet hogy maradt fenn egy példánya. Kérjük, ha valaki tud ilyen album létezéséről szíveskedjen értesítést küldeni a következő elektronikus címre: a.bela@freemailhu. A megtalálás nagy segítséget jelentene Szekszárd múltjának jobb megismeréséhez. mat és királyomat, és ebből 18 hónapokat az Temesvári várban töltöttem. Ott sokszor nagy szorongatásokat érezék, csakhogy akkor még nem tudtam mire vélni, mitől van az, hogy ha én a péterváradi kapun kisétátok, mindig húzta valami befelé a szívemet. Csak egyszer tudom, hogy odanéztem, és elvette a szemem világát, olyan fényes volt. Most már tudom bizonyosan, hogy a kapu körül van az török basa négymillió aranya. Mit ad érte a város - folytatja reális fordulattal Bakó ha megmutatom, hol kell ásni? Meg is mutatom, hanem elébb tessék vagy 25 forintot küldeni az útiköltségemre, mert Temesvár messze van Szegzárd- hoz. Isten engem úgy segéljen, megtalálom azt a kincset, hacsak már mis valaki hamarább meg nem találta!« Az erősen kétértelmű ígérettel végződő levél Temesvár polgármesterét igen kellemesen lepte meg, a 25 forint útiköltséget azonban nem előlegezte az érdekes vállalathoz.” Schloss Lajos borkereskedő, akivel kapcsolatban a Szaporodik a szegényalap című hir, másutt meg terjedelmes büntető közlemény szók, már nem úszta meg ilyen olcsón, s nem érdektelen, hogy miért. „Szegzárd szegényeinek alaptőkéje rövid idő alatt 15 000 forintra szaporodott, ami abban leli magyarázatát, hogy a borhamisításért kirótt bírságok a törvény értelmében a szegényalap gyarapítására fordítandók. Újabban a szegényalap javára Stosz (!) Lajos A szegényként ábrázolt Bánffy Dezső miniszterelnök (Homics- kó Athanáz karikatúrája) szegzátdi borkereskedő köteles 2176 forint 92 krajcárt fizetni azon elárusított bormennyiség fejében, melyet a borellenőrző bizottság feljelentésére az országos vegyelemző bizottság megvizsgált, és hamisítottnak taláfc.” Nehogy Schloss urat valaki gonosz párának tartsa, csupán annyi vök a vétke, hogy a kor szokása szerint a kipréselt csömögét vízzel fölöntve törkölybort, eleink szavajárása szerint munkásbort készített. Pechjére ez utóbbit, s nem az előbbit írta hordóira. így „kihágást képezett a törkölybornak nem megfelelő jelzéssel történt ellátása, valamint szabálytalan raktározása”, vagyis a valódi borokkal egy pincében tartása. Schloss nem érezte, Ódon időben MÁJUS 4-ÉN 95 éve, 1914-ben a megye Molnár Fit. által antilopbőrbe kötött, selyemre festett hódolatát kapta születésnapján Ferenc Ferdinánd. MÁJUS 5-ÉN 195 éve, 1814-ben született Balassa János orvos-akadémikus, kórházunk névadója. 120 éve, 1889-ben megalakult ipartestületünk. MÁJUS 6-ÁN 105 éve, 1904-ben Wosinsky Mór régész-plébánosunk Hidja-pusztán Árpád-kori temetőt tárt fel. MÁJUS 7-ÉN 105 éve, 1904-ben elhunyt szülöttünk, Kristofek Sándor: hegedüjáté- kát Liszt is csodálta. 120 éve, 1889-ben a murgaiak befejezték patakunk tisztítását. MÁJUS 8-ÁN 170 éve, 1839-ben halállal végződött a vármegyeházán a szavazási csalás miatti verekedés. MÁJUS 9-ÉN 95 éve, 1914-ben dalárdánk az Alke- zán szamara című operettet adta elő. MÁJUS 10-ÉN 105 éve, 1904-ben sajtónk megírta: akadémiai levelező tagnak jelölték Hollós Lászlót. hogy ez bűn, így el is adott a lefoglalt munkásborbóL Ma ennél sokkal bonyolultabb a több ezer hektoliter alföldi cukorcefre követése és büntetése. Amit persze a városi szegényeknél jóval rászorultabb állambácsi kap... Lanius Excubitor Jó pásztor vasárnapja - Hivatások világnapja Mielőtt a papi hivatásról szólnék, először is hadd köszöntsem az édesanyákat, nagymamákat, hiszen az ő életük is sajátos hivatás. Köszönjük az ő fáradozásukat, és azt a sok mindent, amivel életünk során elhalmoznak bennünket. Isten éltesse az édesanyákat, és adjon nekik boldog életet! Az aratás ugyan sok, de a munkás kevés. „Kérjétek az aratás urát, hogy küldjön munkásokat aratásába” - olvassuk Szent Máté evangéliumában. Krisztusnak e serkentő szavai minden idők keresztényeit megragadták, így bontakozott ki hosszú évszázadokon keresztül a missziók sokrétű munkája Európában és a távoli kontinenseken. Krisztus biztatása ma különleges hangsúllyal érinti meg a mi szívünket is, hiszen érezzük a paphiányt a saját bőrünkön. Jól tudjuk, hogy a hivatás Isten ajándéka, és hogy elsősorban nem hirdetések, nem toborzás, hanem EVANGÉLIUM kiérlelődött döntés nyomán indul el az ifjú, hogy Krisztus követésének szűkebb útjára lépjen. Jézus nem alkalmazottakat és nem vevőket keres, hanem vendégeket hív az ő asztalához. Felszólító szava a múltban és jelenben is ugyanaz: jöjj, kövess engem! Jézus az üdvösség művének folya- tatását munkatársaira bízza, amikor kiválasztja az apostolokat, meghívja őket, hatalommal látja el őket, vagyis küldetést ad nekik: „Hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” Ez a parancs nemcsak az apostoloknak szól, hanem a tanítványoknak és az apostolok későbbi munkatársainak, a püspököknek és a papoknak. Az Újszövetségben egy papság van, az Úr Jézusé, a szolgálati papság tagjai, a papok pedig részesülnek Krisztus papságában, és az ő nevében, az ő megbízásából folytatják a közvetítő munkát Isten és az ő népe között. Ha a pap Jézus személyében ténykedik és beszél, akkor köze kell, hogy legyen a hitünknek az életünkhöz. Mi papok nem érezzük magunkat felsőbbrendűnek, azért mert papok vagyunk, a felénk tanúsított tiszteletet, vagy tiszteletlenséget pedig nemcsak nekünk, hanem Krisztusnak is szánják az emberek. Szent Ágoston mondja: „Veletek vagyok keresztény, és értetek vagyok püspök." A pap is ezt mondhatja, veletek vagyok keresztény és értetek pap, a ti szolgálatotokra. Mindeniknek nem lehet a kedvére tenni. A lényeg, hogy mindig arra törekedjem, hogy Jézus üzenetét halljam meg a pap szaván keresztül. Ismerjük fel Jézus hangját a sok zavaró hang ellenére is, és kövessük, mert csak így érhetjük el életünk értelmét, az örök boldogságot, amelynek előízét, már itt a földön megtapasztalhatjuk, ha Jézusra, a Jó pásztorra hallgatunk. Ámen. Bacsmai László plébános Kis pénz, nagy pénz
