Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)

2009-05-03 / 17. szám

10 *. szekszárdi MS4RNAP mm 2009. május 3. A Tolnamegyei Közlöny 1899. május 7-i negyedik okialán egy­más mellett szerepelt két hír, amely elgondolkodtatóan s humorosan példázza ük- és dédapáink pénzügyei­nek álmait és valóságát, amikor egy napszám fél-egy, s a tanító évi fizetése 400 forint. A temesvári basa négymilliója sokak fantáziáját mozgatta meg. „Temesvár város polgármesteréhez »nagy jelentő­ségű« levél érkezett a napokban. Bakó Kovács figyelmeztette a polgármes­tert: a vár péterváradi kapuja tövében Ali basa, Temesvár utolsó parancsnoka 1717-ben négymillió értékű arany hadi kincset ásatott el Az elásás abban az órában történt, mikor Savoyai Jenő herceg seregeinek a várba levő behato­lása már bizonyos volt. E történeti visz- szaemlékezésnél (mely egy meglehető­sen ösmert néphagyományon alap­szik) még érdekesebb a levél második része. Ebben Bakó Kovács így ír: »Há­rom esztendeig szolgáltam császáro­A lelketlen borhamisító (A Kis Újság egykorú rajza) HÍRSÁV Evangelizáció A Szekszárdi református gyülekezet­ben május 7- 10-ig evangelizációs al­kalmakat tartanak naponta 18 órá­tól vasárnap 10 órától a református templomban. Vendég igehirdetők: dr. Kádárné Iszlay Éva református lel­kész (Sátoraljaújhely) és dr. Kádár Fe­renc sárospataki református lelkész, rektor. Felekezettől függetlenül min­denkit szeretettel várnak! Szekszárdi látkép Baumgarten Ignácfényképész 1887- ben Szekszárdiról készített lá tképet A felvételt a fotográfus tíz részre vágta, s a képekből Ferencz Gyula könyvkö­tő albumot készített A kötet lila bár­sonyborítást kapott, s rajta ezüst be­tűkkel a város neve. Csák remélni le­het hogy maradt fenn egy példánya. Kérjük, ha valaki tud ilyen album lé­tezéséről szíveskedjen értesítést kül­deni a következő elektronikus cím­re: a.bela@freemailhu. A megtalálás nagy segítséget jelentene Szekszárd múltjának jobb megismeréséhez. mat és királyomat, és ebből 18 hóna­pokat az Temesvári várban töltöttem. Ott sokszor nagy szorongatásokat érezék, csakhogy akkor még nem tud­tam mire vélni, mitől van az, hogy ha én a péterváradi kapun kisétátok, min­dig húzta valami befelé a szívemet. Csak egyszer tudom, hogy odanéztem, és elvette a szemem világát, olyan fé­nyes volt. Most már tudom bizonyo­san, hogy a kapu körül van az török ba­sa négymillió aranya. Mit ad érte a vá­ros - folytatja reális fordulattal Bakó ha megmutatom, hol kell ásni? Meg is mutatom, hanem elébb tessék vagy 25 forintot küldeni az útiköltségemre, mert Temesvár messze van Szegzárd- hoz. Isten engem úgy segéljen, megta­lálom azt a kincset, hacsak már mis va­laki hamarább meg nem találta!« Az erősen kétértelmű ígérettel végződő levél Temesvár polgármesterét igen kellemesen lepte meg, a 25 forint úti­költséget azonban nem előlegezte az érdekes vállalathoz.” Schloss Lajos borkereskedő, akivel kapcsolatban a Szaporodik a szegény­alap című hir, másutt meg terjedelmes büntető közlemény szók, már nem úsz­ta meg ilyen olcsón, s nem érdektelen, hogy miért. „Szegzárd szegényeinek alaptőkéje rövid idő alatt 15 000 forint­ra szaporodott, ami abban leli magyará­zatát, hogy a borhamisításért kirótt bír­ságok a törvény értelmében a szegény­alap gyarapítására fordítandók. Újab­ban a szegényalap javára Stosz (!) Lajos A szegényként ábrázolt Bánffy Dezső miniszterelnök (Homics- kó Athanáz karikatúrája) szegzátdi borkereskedő köteles 2176 forint 92 krajcárt fizetni azon elárusí­tott bormennyiség fejében, melyet a borellenőrző bizottság feljelentésére az országos vegyelemző bizottság meg­vizsgált, és hamisítottnak taláfc.” Nehogy Schloss urat valaki gonosz párának tartsa, csupán annyi vök a vétke, hogy a kor szokása szerint a ki­préselt csömögét vízzel fölöntve tör­kölybort, eleink szavajárása szerint munkásbort készített. Pechjére ez utóbbit, s nem az előbbit írta hordói­ra. így „kihágást képezett a törköly­bornak nem megfelelő jelzéssel tör­tént ellátása, valamint szabálytalan rak­tározása”, vagyis a valódi borokkal egy pincében tartása. Schloss nem érezte, Ódon időben MÁJUS 4-ÉN 95 éve, 1914-ben a megye Molnár Fit. által antilopbőrbe kötött, selyem­re festett hódolatát kapta születés­napján Ferenc Ferdinánd. MÁJUS 5-ÉN 195 éve, 1814-ben született Balas­sa János orvos-akadémikus, kórhá­zunk névadója. 120 éve, 1889-ben megalakult ipartestületünk. MÁJUS 6-ÁN 105 éve, 1904-ben Wosinsky Mór régész-plébánosunk Hidja-pusztán Árpád-kori temetőt tárt fel. MÁJUS 7-ÉN 105 éve, 1904-ben elhunyt szülöt­tünk, Kristofek Sándor: hegedüjáté- kát Liszt is csodálta. 120 éve, 1889-ben a murgaiak befejezték patakunk tisztítását. MÁJUS 8-ÁN 170 éve, 1839-ben halállal végző­dött a vármegyeházán a szavazási csalás miatti verekedés. MÁJUS 9-ÉN 95 éve, 1914-ben dalárdánk az Alke- zán szamara című operettet adta elő. MÁJUS 10-ÉN 105 éve, 1904-ben sajtónk megír­ta: akadémiai levelező tagnak jelöl­ték Hollós Lászlót. hogy ez bűn, így el is adott a lefoglalt munkásborbóL Ma ennél sokkal bonyolultabb a több ezer hektoliter alföldi cukorcefre követése és büntetése. Amit persze a városi szegényeknél jóval rászorultabb állambácsi kap... Lanius Excubitor Jó pásztor vasárnapja - Hivatások világnapja Mielőtt a papi hivatásról szólnék, először is hadd köszöntsem az édesanyákat, nagymamákat, hi­szen az ő életük is sajátos hivatás. Köszönjük az ő fáradozásukat, és azt a sok mindent, amivel életünk során elhalmoznak bennünket. Is­ten éltesse az édesanyákat, és ad­jon nekik boldog életet! Az aratás ugyan sok, de a munkás kevés. „Kérjétek az aratás urát, hogy küldjön munkásokat aratásá­ba” - olvassuk Szent Máté evangéli­umában. Krisztusnak e serkentő szavai minden idők keresztényeit megragadták, így bontakozott ki hosszú évszázadokon keresztül a missziók sokrétű munkája Európá­ban és a távoli kontinenseken. Krisztus biztatása ma különleges hangsúllyal érinti meg a mi szívün­ket is, hiszen érezzük a paphiányt a saját bőrünkön. Jól tudjuk, hogy a hivatás Isten ajándéka, és hogy elsősorban nem hirdetések, nem toborzás, hanem EVANGÉLIUM kiérlelődött döntés nyomán indul el az ifjú, hogy Krisztus követésének szűkebb útjára lépjen. Jézus nem alkalmazottakat és nem vevőket ke­res, hanem vendégeket hív az ő asztalához. Felszólító szava a múlt­ban és jelenben is ugyanaz: jöjj, kö­vess engem! Jézus az üdvösség művének folya- tatását munkatársaira bízza, amikor kiválasztja az apostolokat, meghívja őket, hatalommal látja el őket, va­gyis küldetést ad nekik: „Hirdessé­tek az evangéliumot minden teremt­ménynek.” Ez a parancs nemcsak az apostoloknak szól, hanem a ta­nítványoknak és az apostolok ké­sőbbi munkatársainak, a püspö­köknek és a papoknak. Az Újszövetségben egy papság van, az Úr Jézusé, a szolgálati pap­ság tagjai, a papok pedig részesül­nek Krisztus papságában, és az ő nevében, az ő megbízásából foly­tatják a közvetítő munkát Isten és az ő népe között. Ha a pap Jézus személyében ténykedik és beszél, akkor köze kell, hogy legyen a hitünknek az életünkhöz. Mi papok nem érez­zük magunkat felsőbbrendűnek, azért mert papok vagyunk, a fe­lénk tanúsított tiszteletet, vagy tisz­teletlenséget pedig nemcsak ne­künk, hanem Krisztusnak is szán­ják az emberek. Szent Ágoston mondja: „Veletek vagyok keresz­tény, és értetek vagyok püspök." A pap is ezt mondhatja, veletek va­gyok keresztény és értetek pap, a ti szolgálatotokra. Mindeniknek nem lehet a kedvére tenni. A lényeg, hogy mindig arra törekedjem, hogy Jézus üzenetét halljam meg a pap szaván keresz­tül. Ismerjük fel Jézus hangját a sok zavaró hang ellenére is, és köves­sük, mert csak így érhetjük el éle­tünk értelmét, az örök boldogságot, amelynek előízét, már itt a földön megtapasztalhatjuk, ha Jézusra, a Jó pásztorra hallgatunk. Ámen. Bacsmai László plébános Kis pénz, nagy pénz

Next

/
Oldalképek
Tartalom