Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-04-19 / 15. szám
12 SZEKSZÁRDI VASÁRNAP SPORT 2009. április 19. Párizst futva megszeretni Egy első maratonista 42 km-es monológja A Párizs-maraton szekszárdi futócsapata a Diadalív árnyékában „A várakozás és a vágyakozás bi- zsergető érzésével vártuk mi tízen, szekszárdi maratonisták a nagy Párizs-maratont, amelyet eddig csak a tévé képernyőjéről ismerhettünk.” ■ „Az immár 42 éves múltra visszatekintő Szekszárd-Bezons baráti társaság minden igényt kielégítő pihenőházakban szállásolt el bennünket jelképesnek mondható pár euróért. Az általuk rögtönzött magyar-francia est felettébb jólesett. A kedvességet az Eszterbauer Borház minőségi boraival igyekeztünk viszonozni, amit a tulajdonos Eszterbauer János prezentált, aki az élete első maratoni futására vállalkozó feleségét, Csatári Mónikát kísérte el a nagy kalandra. Szombat reggel a legfontosabb információkkal felvértezve, zsebünkben a minden tömegközlekedési eszközre szóló bérlettel a maraton expo felé vettük az irányt, ahol akkreditáltunk és felvettük a rajtszámokat. A hely nagysága, nemzetközi sokszínűsége sugallta: itt valami monumentális futófesztivál veszi kezdetét másnap reggel. A nagy futásra szálláshelyünk közelében, egy műfüves pályával is bíró szabadidős parkban melegíthettünk, hangolódhattunk. Másnap reggel háromnegyed hétkor indultunk a Champs-Élysées-re. A Diadalív túloldalán »cuccoltunk« le, majd elvegyültünk a hatalmas tömegben, amely hat sávban másfél kilométer hosszan betöltötte a nevezetes su- gárutat. Harminchétezer ember. Egy Szekszárdnyi ember az aszfalton, s legalább kétszer annyi körös-körül, mégis minden fegyelmezett rendben. Öt- venméterenként utcai zenekarok hangkavalkádja, ráadásként Vangelis »Tűzszekere«. S egyszer csak rajt! Hallani ugyan nem hallod, de a közvetlenül előtted levő »emberhegy« megindul. Még előttem a 42 kitaméter, de már is föláll a szőr a kezemen. Az első hétezer méter a roppant jóleső, turistáskodó bambulás jegyében telik: Concorde- tér, Louvre, Hotel de Vilié, Bastille tér. Néhány kilométer megtétele után aztán szűkül az út, lelassulunk, mint a Tour de France mezőnye, aztán a vállalt tempó alapján kezd szétdarabo- lódni a 37 ezres mezőny. Fogalmam sincs, hányadik lehetek, de az biztos, hogy Kerekes Laci, csapatunk menője már jóval előrébb tart, miként Nemes Miki is, de Zákányi Józsi, Schrancz Robi, Báter Karcsi valahol itt lehet a közelemben, no és a három lány is, akik közül ketten amúgy 4 óra körüli időre is képesek. A tudatalattimban ott a kérdés: velem mi lesz? Harminckét kilométernél messzebb hazai aszfaltokon - és mezőkön - ugyanis még nem futottam. A monotóniatűrésnek jól jön, hogy jócskán kijöttünk már Párizsból, s amikor kezdene ellaposodni minden, beérünk a Vincennes elnevezésű hatalmas parkerdőbe. Egy tíz kilométeres visszafordítónak szánt kör tökéletes környezetben, hamisítatlan zöldövezetben. Mire kiérünk, megint egy kicsit a semmiben érzed magad, egyedül, kicsit elanyátlanodva, de boldogít az a tudat, hogy már legalább húsz ki- bmétert megtettél. Egy újabb ötös után már a Szajna partjára érve megpillanthatod a Notre-Dame katedrálist, az Orsay múzeumot, és az „égig” magasodó Eiffel-tornyot. Micsoda ösztönző látványképek lesznek. Odáig mindenképpen el kell jutnom, ez bennem van, nincs gond a 6 perces ezrekkel sem. Ahogy elhaladok a világörökség építészeti csodái mellett, arra gondolok: milyen remek lesz majd hétfőn, kedden ezekben félórákat eltölteni. Ha szerencsém lesz, és nem lesz sztrájk, fölgyalogolok majd a torony tetejére. Már a Szajnától is távolodom, vajon merre tovább, lesz-e tovább? Nagyon ki van találva ez a maraton. Már a város túloldalán poroszlóivá megint egy erdőbe (Boulogne) futok bele, ám hiába az ötkilométerenkénti szénhidrátpótk) frissítő állomások, sokaknak véget ér a Párizs-maraton! Van, akinek a kimerültség parancsol megálljt, s akad, akit a szíve még vinné, de a lába már nem. Hátborzongató látvány, a könnyeimmel küszködöm. A látvány és a sosem tapasztalt mértékű elcsigázottság, fásultság miatt is. Nem tudom, mi hoz ki az erdőből, mi ad még erőt Óhatatlanul az égiekre gondolok. Itt megállni, feladni, amikor már nincs több vissza a célt jelentő Champs-Élysées-ig háromezer méternéL Az a futósors rút arcul- csapása lenne... Egyszer csak hozzám szól a hangszóró: »István, go!«. Nem akarok hinni a fülemnek. Számítok valakinek a 37 ezerből? Kiszúrnak, ahogy kiült az arcomra a küszködés, hát nem gyönyörűséges?! Meglesz, megvan! - bátorítottam magam. Még sohasem volt ilyen jó megállni a futás után, mint most, majd átsétálni a Diadalív alatt, életem első maratoniját éppen Párizsban letudva. A 4 óra 16 perces idővel hatodik lettem a szekszárdi különítményben, az összesítésben pedig a 17ezer valahányadik. A tekintélyes L'Equipe című francia napilap másnap a teljes eredménylistát lehozta, féltve őrzöm. A legjobb szekszárdi Kerekes Laci lett, 3 óra 27 perces idejével beférkőzött az első ötezerbe. Csatári Móni első maratonján 3 óra 53-mal bizonyított önmagának, de legfőképpen a hölgyeknek! Amúgy hatezerhétszázan nem értek célba. Mi, szekszárdiak valamennyien átéltük e nehezen leírható katarzist. A folytatás garantált” Iß. Márkus István maratonfutó beszámolóját lejegyezte: Bálint György. Visszapillantó CSELGÁNCS. Továbbra is szállítják az országos megmérettetéseken a kitűnő eredményeket a Gemenc Judo Klub meghatározó versenyzői. Hunyadi Bence a 14 éves korosztály számára rendezett Magyar Köztársaság Kupán az első helyet szerezte meg. A klub első korosztályos bajnoki elsőséget szerző versenyzője (még a tízévesek között, s azóta minden évben dobogósa legfőbb hazai versenyen) a korcsoport fizikailag kiemelkedő, miskolci dzsudósát győzte le a döntőben technikailag és taktikailag is uralva ellenfelét, ippont érő hármas dobássorozat után. Az ifi korosztályban a szekszárdiak női reménysége, Égi Fruzsina az 52 kg-os kategóriában diadalmaskodott a diákolimpián, ezt megelőzően a junior bajnokságon, idősebbekkel versenyezve az ötödik helyet szerezte meg, saját korcsoportjában pedig harmadik lett. A válogatottbeli szereplés szempontjából fontos versenye lesz a dzsuÉgi Fruzsina és mestere, Szepesi József dókának a most hétvégén zajló Budapest Kupa. Ha itt is jól szerepel, akkor egy idei világversenyre kvalifikáló, lengyelországi viadalon vehet részt. A Győrben esedékes serdülő Világkupán való szereplésre - a már említett Hunyadi Bencén kívül - Égi Barnának és Lovász Bálintnak van jó esélye a szekszárdi klubból. LABDARÚGÁS. Zsinórban a hatodik győzelmét is megszerezte az NB III Dráva-csoportjában a Szekszárdi UFC együttese. Ezúttal Mohácson fordított egygólos hazai vezetés után 3-1-re a Kniesz-csapat Csendéi L, Vituska és Tóth Péter góljával Az UFC számára kedvező tényező volt a második félidő utolsó húsz percében, hogy a hazai csapat tíz főre fogyatkozott. Az UFC 42 ponttal, 40-19-es gólkülönbséggel - öt pontra a listavezető Szentlőrinctől - stabilan a második helyet foglalja el a táblázaton. Szombaton újabb rangadó jellegű mérkőzésen a pillanatnyilag ötödik, de sokáig dobogós Nagykanizsa látogat Szekszárdra.
