Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-04-12 / 14. szám
, SZEKSZÁRDI msäm map ANNO 2009. április 12. S zinnyei József Igali Szvetozár érdekes életrajzát találjuk. „Hírlapíró, jómódú földbirtokos fia, született 1859- április 13-án Somberekén; gazdász lett 1881-ben. Szakismeretei bővítése céljából 1883-84- ben Montpellier-be ment. Egy év múlva itthon gazdatiszt. A Gazdasági Lapok munkatársa, 1892-től szerkesztője. Híres biciclista s a cyclist's tour- ning club consulja...” Minket közelebbről érdekelhet e férfiú, aki útjainkon a kerékpár ősével először kísértette szerencséjét. Hogy ebben semmi túlzás nincs, igazolja a Tolnamegyei Közlöny 1884. május 11-i híre. „Igali Szvetozár Montpel- lierből, Marseilles mellől február 12- én elindult kétkerekű vetocipéden Budapestre. Útját Olaszországnak vette. Azután Leibachon, Mohácson keresztül május 3-án hozzánk érkezett. Szekcsőn a rossz időjárás miatt tizenkét nap vesztegelt. Vasárnap átment Tolnára, és szerdán este már ban- quette-et rendezett tiszteletére a budapesti kerékpár-egyesület. A nagy út megtételére önkényt vállalkozott. Az utazás legkönnyebb volt FranciaorODON DERŰ 233. a legjntányosabb kaphatók Herbster gépelyésznél Budapest, Károly-körut / ARRÓGÉP-RAKTÁR. iss8-dík évi legújabb árjegy Zékek kívánatra ingyen és bernientve küldetnek. 68 Károly Q íznél Hirdetés 1888-ból a Borsszem Jankóból Kedves kerekes esetek szágban, Olaszhonban és az osztrák tartományokban. Legnehezebben járt szép Magyarországon. Az országutak rosszasága folyton tolni kényszerítette kétkerekűjét. San Remóban, Leibachnál és Mohácsnál veszedelmesen elbukott, az elbukásnál kétszer ficamodást s egyszer zúzó- dást szenvedett. Biciklijének magassága 141 cm. Franciaországban 25 kilométert is haladt vele óránkint.” Mindezt magától Igalitól fürkészte ki az újságíró, aki személyesen is beszélt vele. Ennek bizonyítéka a kedves helyi történet: „A midőn Szegzárdra érkezett, a nagyvendéglő után tudakozódva azt kérdezte tőle egy úri ember, hogy »Hát mikor lesz a Vorstellung?« (előadás) Sajátságos ruházata azt a gondolatot keltette az illetőben, hogy komédiás. Igali azután tudtára adta, hogy ő nem komédiás, hanem egyszerű sportsmann (sportember).” Már javában úton volt a másik őskerékpáros, aki itt járt, ahogy erről a helyi lap írt 1885- ben. „Byciklin a Föld körül. Stewens Tamás 1884. április 22-én indult el San Fran- ciscóból és augusztus hó 3-án érkezett Bostonba. Innen áthajózott Európába, s a múlt héten már Bécs- ben, majd BudaMinúen szerkezetű legjobb minőségű VEL0C1PEDEK sz. A két őskerékpáros közös képen pesten forgott kétkerekűje. A vasparipa egyesület Budapesten Igali Szvetozárt kérte fel, hogy Stewenst a határszélig kísérje. Igali e felszólítást elfogadta, és 9-én este már Szegzárdon voltak. Egy éjét itt töltöttek, s másnap lOén 5 órakor már útban voltak Szekcső felé. Itt néhány órát pihennek s úgy folytatják útjokat Belgrád felé. Az amerikai egy pár hó múlva Konstantinápolyban lesz. Innen áthajóz Ázsiába és ismét a kétkerekűn megy tovább Ázsia keleti határáig - ha a chinai nagy fal tövében - avagy még közelebb el nem kétkerekűztetik a másvilágra.” Akadt persze életveszélyes élményük itt is. „Tolna és Szegzárd között néhány ember állt eléjük kaszákkal, de midőn ezek a revolvert a szemük előtt megvillantották, kereket oldottak. Folytonosan azt kiabálták, hogy: Bitang csavargó, hogy mersz te magaddal revolvert hordani engedély nélküL várj garabonciás diák, majd ád neked a csendőr, csak találkozzék veled.” Erről is mesél Igali útjairól szóló két könyve. Lanins Excubitor Ódon időben ÁPRILIS 13-ÁN 150 éve, 1859-ben született Igali Szvetozár: először ő kerékpározott Szekszárdon. ÁPRILIS 14-ÉN 160 éve, 1849-ben Gemencben nemzetőreink elfogták a Hercules osztrák hadigözöst s legénységét. ÁPRILIS 1S-ÉN 115 éve, 1894-ben főgimnáziumot kapott Szekszárd, ahol 100 éve, 1909-ben gyermeknapot tartottak. 15 éve, 1994-ben elhunyt Csányi László újságíró és író. ÁPRILIS 16-ÁN 110 éve, 1899-ben elfogták a kin- tomásnőt, aki koldulás céljára rabolt el egy 12 éves lányt. 80 éve, 1929- ben a kórház új szárnyába költözött az állami bábaképző. ÁPRILIS 17-ÉN 150 éve, 1859-ben a Vasárnapi Újság borkereskedő társaságunk kínálatát mutatta be. 120 éve, 1889-ben hó esett. 105 éve, 1904- ben népgyűlésen több ezren tüntettek az olasz borbehozatal ellen. ÁPRILIS 18-ÁN 120 éve, 1889-ben a Dunavédgát Társulat elhatározta: őrházait telefonnal szereli fel. ÁPRILIS 19-ÉN 770 éve, 1239-ben IV. Béla a szekszárdi apát bvas szolgáit, Csertőt és társait nemesi ranggal jutalmazta. „Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikáésunk, de hiábavaló a ti hitetek is... Ámde Krisztus feltámadott a habttak közül, zsengéjük lön azoknak, kik elaludtak.” (I.Kor. 15:14, 20) A feltámadás ünnepét megelőző nagyhét, a világot bűnéből megváltó Jézus Krisztus szenvedésének történetével foglalkozik olyan módon, hogy az eseményben szereplők jellemét, Jézushoz való viszonyát kendőzetlenül mutatja be. Először a korabeli vallásos élet vezetőit figyelhetjük meg, akik a Törvényt betöltő Isten Fiával szemben féltik a Törvényt. Visszás helyzet. A megszokottal, a kényelmesnek mondhatóval kerül ellentétbe az újszerű, a régi tömlőt feszíti az újbor. Ebből adódóan, az Isten, mint szerető mennyei Atya bemutatása az áldozatokat igénylő, sokszor haragvó Istenképpel nehezen fér meg együtt a farizeusi gondolatvilágban.Júdás, a sokszor kárhoztatott áruló tanítvány, hányszor volt megvetett, elrettentő példája a magát igazabbnak hitt embernek, pedig a nagy esemény ez epizód- szereplője eszköz volt csupán az Úr üdvözítő tervében. - Hányszor elég volt a harminc ezüstnél is jóval kevesebb, a mi árulásainkhoz! EVANGÉLIUM Péter, Jakab és János a „kiemelt hármas”, a többieknél többet látó, isteni kijelentést megtapasztaló, a megdicsőülés hegyén mennyi jelenést, Krisztus dicsőségét átélő tanítványok a Gecsemáné kertjében nem tudnak lélekben csatlakozni az imádkozó, értük és értünk is vívódó Urukhoz. Péter, a „kőszikla” törékeny rög azon az éjszakán, amikora kakas megszólal. A háromszori tagadás, a mi esetünkben a ki tudja hányszori, indít e köny- nyekbe fulladó bűnbánatra? És a többi szereplő: Pilátus, Heródes, Barabbás a csere ember, szabadul a bűnös, mert kiváltja a bűn nélkül való, ez az örök isteni szeretet! Simon a Cirénebeli a Krisztuskereszt hordozó - akarva, akaratlanul is bevonja az embert az Ő Fia ügyébe, ott kell lenni a közvetlen közelében, mert Ő a feltámadott is ott van a mi közelünkben. A vele együtt megfeszített két különböző lelkű ember,- nem az emberiség vele szembe történő állásfoglalásának örök példája e? Végül a százados, egy pogány szájából kell hallani, a nagy felismerést: ki dicsőíti az Istent, ezt mondván: Bizony ez ember igaz volt! Feltámadott! Nem győzhetett az élet Ura felett a halál! Ezzel az emberi értelmet felülhaladó ténnyel viaskodtak a tanítványok. Nem olcsó dolog a hit! Ha ismerjük a történetet, láthatjuk, hogy azok a kiválasztott emberek, akika Mester iskoláját kijárták ugyan, de mikor kellett volna, mustármagnyi hitük sem volt annak elhívésére, amit a szemtanúk állítottak, hogy tudniillik: üres a sír! Meg kell győzni az Emmausba szórnom szívvel haladókat, végig idézve szinte az Ószövetséget, s milyen nagy volt az öröm, ráismerve a kenyér megtöréséről. Tamás, bizonyosságot akart! Bár hiányzott az első találkozási élményről, de kedvéért, kételkedése sötétjének szétoszlatásáért megjelent újból Jézus. A bizonyosságot akaró embert, szeretetének melegével veszi lelki gondozásba a Mester. „Boldogok azok, akik nem látnak és hisznek!” Az örök Tamások felé szól ez a krisztusi mondat. Mindezekért nem hiábavaló a mi prédikálásunk és nem hiábavaló a feltámadottba vetett hitetek sem, nemcsak azért mert kétezer év igazolja a fentieket, azért is, mert nekünk van szükségünk mindazokra, amiket elénk ad ünneplésünk során a gyülekezetek közösségében Isten. Áldott húsvétot kívánok! Balázsi Zoltán református lelkész