Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-01-18 / 2. szám
2009. január 18. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK SZEKSZÁRDI VASÄ1 fl A két elkötelezettség erősíti egymást Csele Lajos: péntekenként otthonában próbál a Szekszárdi Gitár Kvartett-tel Csele Lajos: bank-menedzser és gitárművész Sorozatunk legutóbbi részében Hajós Éva, az I. Béla Gimnázium igazgatója folytatásképp azt kérte, hogy Csele Lajossal, a Szekszárdi Gitár Kvartett vezetőjével beszélgessek. „Ő számomra arra minta, hogy a tehetség kibontakoztatható és folyamatosan fejleszthető. Azt is szeretném tudni, hogy őt mi hajtja az együttes ösz- szetartásáért?” - tette fel a kérdést Hajós Éva. V. Horváth Mária- Úgy tudom, elég későn kezdett el gitározni.- Igen, 14 éves koromban. Hozzáteszem, Szekszárdon akkor még egyetlenegy végzett gitártanár sem volt, illetve a zeneiskolában az egyik zongoratanár kezdte el tanulmányait a gitár tanszakon. Hozzá fordultam.-Milyengitáron kezdettel "pengetni”?- Kizárólag klasszikus, azaz akusztikus gitáron játszottam, ami a spanyol gitár egyik változata. Ezen nemcsak klasszikus, hanem sok fajta zenét lehet játszani.- Ahogy múltak az évek, Lajos egyre többet, egyre elmélyültebben gitározott, ám közben a reálérdeklődéséről sem mondott le.- így van, elvégeztem több főiskolát, de sem a tanulás, sem a munka idején nem volt olyan nap, hogy ne gitároztam volna - akkoriban kizárólag saját örömömre. Idővel eljutottam olyan szintre, hogy dallamokat fogalmaztam meg, ami nagyszerű érzés volt. Huszonéves korom vége felé már rendszeresen improvizáltam, amiből- mondhatni - önmagukról csendültek fel a dallamok.- Ezek szerint zenét is szerez- Igen... Persze, nem volt egyszerű idáig eljutnom. A zeneiskolát követően több tanárhoz jártam különórákra, ahol flamencót és dzsesszt is tanultam, de folyamatosan képeztem magamat zeneelméletből is. Talán megvolt bennem az a tehetségnek nevezett valami, ami kezdetekben arra sarkallt, hogy elkezdjek gitározni, s az alapokat magam tanuljam meg. Fokozatosan fejlődtem, s egyre biztosabban éreztem, mikor és mitől lesz az adott produkció jó. Ezzel együtt igényességem is folyamatosan nőtt.- Mindig vágyott a pódiumra?- Jó ideig nem. Ám amikor az ember elér egy olyan színvonalat, amit már szívesen megmutatna másoknak, megosztaná örömét a hallgatósággal is, akkor igyekszik kilépni a közönség elé... A kronológiát folytatva, egy idő után elkezdtem másokkal együtt zenélni, s egy idő múltán már nem volt halasztható a fellépés... Először duót alakítottunk, majd triót. Ezután két évre a trióból lett a kvartett. Ennek tizedik évfordulóját ünnepeljük idén. Mielőtt kiléptünk a nyilvánosság elé, természetesen rá kellett jönni arra, hogy tudunk a legjobban megszólalni, s mi az a zene, amit mi magunk lelkesen képviselünk, ugyanakkor a közönség is elfogad. Ezt sikerült jól behatárolnunk, hiszen a fellépéseink során egyértelműen érezzük, hogy a zenénk mindenhol „átmegy”, legyen szó kis falu kultúrházáról vagy egy fővárosi klubról.- Számszerűségén kívül mi a különbség a trió és a kvartett között?- A kvartett - szemben a trióval - a teljes klasszikus zenei felépítést - szoprán, alt, tenor, basszus - meg tudja szólaltatni.- Repertoárjuk?- Meglehetősen változatos és hatalmas időszakot ölel fel: a XII. századtól a XX. századig több mint száz dallamot, darabot dolgoztunk föl. Ezekből, valamint saját szerzeményeinkből állítunk össze műsorokat a fellépések színhelyeitől függően, illetve a rendezvényekhez - egyházi, falunapi, kiállítási megnyitó stb. - idomulva. Egyébként évente mintegy harminc fellépésünk van. Öröm, hogy néhány éve a nagyon jó hangszereink mellé sikerült speciális, az akusztikus zene erősítésére alkalmas felszerelést vásárolnunk, ami a terem akusztikájától függően bármikor és bárhol beállítható.- Gondolom gyakori, hogy fellépéseik színhelyére visszahívják az együttest, emellett szerveznek is koncerteket. Ez hogy történik?- A négy barátból álló kvartett egyik tagja, Decsi Kiss András a szervezőnk, de a zenélésen kívül valamennyiünknek megvan a feladata. Komjáthy Péter a felvételek felelőse, Dudás Attila a weblapunkat készíti, a pályázatok pedig az én asztalomra tartoznak. Mivel valamennyien más zenét tanultunk, zenénkben különböző stílusok ötvöződnek, a hangzásunk érdekessé vált.- Saját számaik nagy része improvizációból keletkezett. Hogy írja a darabokat?- Van egy jó harmónia sémám, amit sokszor lejátszók, átgondolok, átdolgozok, s felépítem a szám harmónia vázát. Erre improvizálok, egészen addig, amíg hangról hangra nem alakul ld egy dallam, ekkor írom le a darabot. A másik variáció: olyan témákat választunk, ami saját maga „kínálkozik” improvizálásra.- Nem ritka, hogy fellépéseiken vendégelőadók is közreműködnek, egyikük például egyjól doboló kisfiú.- Csele Lajos Andrásnak hívják, vagyis az én fiam. A Babits iskola hatodik osztályos diákja. Gitározni és dobolni tanul.- Felesége?- Felden Ilona, ő pénzügyi vonalon dolgozik.- Péntekenként tartják a próbákat, mégpedig az önök családi házában. Ilona asszony ettől nem ideges?- Nem, dehogy. A próbateremnek kinevezett helyiség elég jól elkülönül a lakrésztől s egyébként is szereti a zenét, pártolja a kvartettet, így majd’ minden közeli helyen tartott fellépésünkre eljön.- Említette, hogy műszaki végzettségű.- Első diplomámat a Győri Műszaki Főiskola közlekedés-építési karán szereztem, s 11 évig dolgoztam a TÁÉV-nél. Amikor az állami építőipari cégek egymás után mentek csődbe, rengetegen kerültek az..utcára. Szerencsémre ekkorra már elvégeztem a külkereskedelmi főiskolát - majd utána a pénzügyi számvitelit is -, így felvettek egy vezető bankhoz, majd hét év múlva egy másik nagy pénzintézethez szerződtem, ahol a szerintem legérdekesebb kereskedelmi banki területen, vállalati ügyfél- menedzserként dolgozom.- A kétféle beállítottság elkötelezettségjói megfér együtt?- Határozottan állítom, hogy esetemben remekül kiegészítik, sőt erősítik egymást. Egyik a másikat soha nem helyettesítette.- Mond valamit az anyagiakról?- Persze. Mögöttünk egy non-profit egyesület áll rendre sikerrel pályázunk országos alapokhoz, a városhoz és a megyéhez. Működésünk felét a koncertbevételek biztosítják, a másik részét a pedig az imént felsoroltak.- A bor és a zenekultúra összekötését célzó nagyrendezvényükről majd aktuálisan írunk, úgyhogy egy kérdés maradt: kinek nyújtja át a jelképes stafétabotot?- Keszthelyi Krisztinának, a hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozó Segíts Rajtam Alapítvány vezetőjének, akit nagyon becsülök a vállalt feladat színvonalas, elkötelezett ellátásáért.
