Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)

2009-03-08 / 9. szám

2009. március 8. Nőnapon duplán jólesik SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégeim a Belvárosi Kávéházban - nőnap alkalmából eltérően a hagyományos „szereposztásától” - két csinos, fiatal hölgy. A tavasz első ünnepéről, valamint szülővárosuk által meghirdetett „Szek- szárd visszavár” programról beszélgetünk. Az már tripla hab a ká­vén, hogy ők ketten testvérek, Vadász Kata és dr. Vadász Judit. A nővér: Vadász Kata- Hol végezted az iskoláidat?- Az 5. számú Általános Iskolába jár­tam, középiskolába és kollégiumba pedig Gyönkre, a Tolnai Lajos Gimná­ziumba, ahol a német nyelvet sikerült elsajátítanom, és ezeknek az éveknek köszönhetem a férjemet is. A középis­kola után számomra egyértelmű volt, merre tanútok tovább: a Könnyűipari Műszaki főiskola nyomdamérnöki szakán 1996-ban szereztem diplomát. Két évvel később ugyanitt műszaki menedzser szakot végeztem, majd 1999-ben sikeres vizsgát tettem a gaz­dasági főiskolán.- Vonzódásod a nyomdaipar felé nem véletlen: a nagyszüleid a Szek­szárdi Nyomdából mentek nyug­díjba, nagypapád a könyvkötő szakmát vitte itt mesteri fokon, édesapádpedig 45 év alatt minden lépcsőfokot végigjárva másfél év­tizede igazgató.- Az iskolaválasztásom valóban nem volt véletlen. Az egyetem után tíz évig éltünk a fővárosban, a férjem ott kapott állást. Közben megszületett Kata lányom és Márk fiam. Az viszont mindig benne volt a levegőben, hogy egyszer visszajövünk Szekszárdra. A család, a város miatt, és hogy édes­apámtól átvehessem a stafétabotot. Tapasztalatszerzésnek jók voltak a bu­dapesti évek, és hogy magamnak bi­zonyítsam, szülői háttér nélkül mire vagyok képes. Ez erőt és önbizalmat is adott a gyakorlat mellett. Tavaly szeptemberben költöztünk haza, je­lenleg a Szekszárdi Nyomdában általá­nos igazgatóhelyettesként dolgozom.- Két Vadász hogy fér meg egy nyomdában?- Apu szakmaiságál, az évtizedek alatt szerzett óriási tapasztalatát, gyakorlatát, szeretném eltanulni. Ő a nyomdász szakma minden ágát vé­gigjárva olyan mennyiségű és mély­ségű ismeretekkel rendelkezik, amit én most még csak igyekszem átvenni, hasznosítani. Kölcsönös bi­zalom nélkül azonban nem működ­ne a dolog.- Mi az, amit ehhez a nagy szak­mai tapasztalathoz te hozzá tudsz tenni?- Jó a szervezőkészségem és a problémamegoldó képességem. Ta­lán gyorsabban rálátok dolgokra, felis­merek helyzeteket. Fiatalként a mo­dern dolgok közelebb állnak hozzám, így jól ki tudom használni a számító­gép nyújtotta lehetőségeket. Fontos, hogy apu fő erényeit továbbvigyem, ami a korrektség, a partnerkapcsola­tok ápolása, a hatékonyság szem előtt tartása, a gyors és pontos munkavég­zés, a megbízhatóság.- Mit jelent számodra a visszaté­rés szülővárosodba?- Szekszárd rengeteget változott az elmúlt évek alatt. Amíg csak látogató­ba jöttem haza, ez nem is tűnt fel eny- nyire. Sok a kulturális program, alig akad hétvége, amikor ne történne va­lami, ami az egész várost megmozgat­ja: fesztiválok, rendezvények, gyer­mek és felnőtt programok. Anyaként megnyugtató, hogy nem kell a gyere­keimmel órákat utazni az óvodába, bölcsődébe. Körülvesz szeretetével, törődésével a nagy család, a szüleim és nagyszüleiül, s ez óriási könnyebb­ség. A gyerekeknek itt is megvan a le­hetőségük, hogy táncot, nyelvet, ze­nét tanuljanak. S ami még nagyon fontos: itt nyugalom van.- Feleség édesanya, dolgozó nő vagy. Saját magadra marad-e időd? Számodra mit jelent a nő­nap?- Kevés idő jut magamra, annál in­kább szeretem a családi programo­kat, amikor összejön a szűkebb és a tá­gasabb család. Visszajárunk a buda­pesti barátainkhoz, s ők is megláto­gatnak minket. A gyermekeim kis ba­rátaival „kézműves foglalkozásokat” tartunk, s mint mindenki, várjuk a ta­vaszt, hogy kirándulhassunk. Férjem­mel együtt törekedünk arra, hogy minden ünnep beépüljön az életünk­be. Bár a virág nem ünnepfüggő, ezen a napon, mint minden nőnek, nekem is duplán jólesik. A húg: dr. Vadász Judit- Kezdjük ott, ahol Katával is. Is­kolák?- A Dienes iskolába jártam, és iga­zán szerencsésnek érezhetem ma­gam, mert olyan kiváló pedagógu­sok tanítottak, mint Zsíros Ari és Kertai tanárnő. A Garay gimnázium­ban tanultam tovább, ahonnan szí­vesen emlékszem Baumgartner ta­nárnőre, akitől magas szinten sajá­títhattam el a német nyelvet. A kö­zépiskola 4. évét Amerikában, Pascoban (WA) végeztem. Egy csa­ládnál éltem, közben tanultam, dol­goztam, s ott szereztem meg az érettségi bizonyítványomat.- Ez azért elég romantikusan hangzik...- Feszegettem a korlátáimat, ki­próbáltam, hogy boldogulok egye­dül, távol a családtól. Aztán hazajöt­tem, és a Pécsi Tudományegyetem jogi karán szereztem diplomát. Sze­rettem volna ezt az önmegvalósítást tovább folytatni, ezért belevetettem magam az élet és a szakma sűrűjébe. Budapestre kerültem, ahol egy oszt­rák hátterű ügyvédi irodában helyez­kedtem el, s ott is lettem ügyvéd 2005-ben. Időközben dolgoztam Bécsben is egy fél évet.- Tavaly jöttél vissza Szekszárdra. Mi motivált a döntésedben?- Érezni kezdtem, hogy mennyire fontosak az életemben a gyökereim, a család, a hagyományok, a kis közös­ség, a szekszárdi dombok. Azok az előnyök, amiket számomra szülőváro­som nyújt, fontosabbak, mint amiket Budapest képes adni. Magam is meg­éltem, s minden fiatalnak ajánlom: jót tesz, ha országot-világot látnak, tanul­nak, tapasztalnak, megismernek más kultúrákat, más embereket, hiszen mindezek birtokában tudják igazán értékelni azt a helyet, ahol születtek, ahol felnőttek. A családalapítás érlelte meg bennem igazán a gondolatot, hogy visszatérjek a gyökereimhez. A párom, aki bormarketinggel foglalko­zik, és egy Szekszárd közeli település­ről származik, örömmel támogatta a SZEKSZÁRDI a virág hazatérést. Szerencsés véletlen, hogy a nővéremék is hazaköltöztek, így a család újra együtt van.- Milyen terveid vannak itthon?- Folytatom a hivatásom, a nevem alatt megnyitott ügyvédi irodában né­met és angol nyelven is igyekszem az ügyfelek igényeit kielégíteni a polgá­ri, gazdasági, munka- és családjog te­rületein.- Milyennek látod most a várost en­nyi év távoliét után?- Mindig is elfogult voltam. Az vi­szont érdekes, hogy Szekszárd meny­nyire megérintette az idelátogató budapesti barátaimat, akik kivétel nélkül egy kedves, rendezett, szép kisvárost látnak benne, sok zöldfelü­lettel, szépen felújított régi házakkal, jó borokkal, kedves emberekkel. Fontos lenne, hogy ezt az itt élők is meglássák. Támogatom a fiatalok ha­zatérését, mert ők azok, akik újra éle­tet és pezsgést hozhatnak a városba. Rengeteg civil szervezetről hallot­tam, akik mind egy-egy jó ügyért dol­goznak, s bízom abban, hogy én is megtalálom majd az érdeklődési kö­römnek megfelelőt. A társadalmi fe­lelősségvállalás is azt diktálja, hogy egy közösség életében mindannyian vegyünk részt, a megoldást nem má­soktól kell várnunk, tennünk is kell érte. Számomra öröm, hogy ha a vá­rosban sétálok, nap mint nap olyan tehetséges emberekkel találkozom, akikről tudom, hogy komoly értéket képviselnek.- Mi a véleményed a nőnapról?- A mi korosztályunk számára e nap eredeti jelentése teljesen elve­szett, idejét múlt, a szüleim korosztá­lyának viszont ez természetes és ked­ves ünnep. Korosztályi különbségek ide vagy oda, jólesik ha a társ, a barát, a munkatárs egy szál virággal köszönt ezen a napon. Én csak biztatni tudom a férfiakat, hogy ne hagyják elveszni ezt a kedves ünnepet, a nőket meg ar­ra, hogy fogadják szeretettel a kö­szöntést!

Next

/
Oldalképek
Tartalom