Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-03-01 / 8. szám
12 VAS4ÍWAP SPORT 2009. március 1. Lubó, az örök futballbíró Harminc év alatt több mint kétezer mérkőzést vezetett Lubastyik István kétezer meccset vezetett Furcsa érzés keríti mostanság hatalmába Lubastyik Istvánt vasárnap délutánonként. A három évtizeden át aktív játékvezető komoly tétmérkőzésekre fekete ruhásként már fél éve nem hivatalos. Baj persze akkor lenne, ha egyáltalán nem vezethetne a Lubó, illetve Papa becenévre hallgató sportember. Bálint György Szerencsére azért ide-oda még elhívják. Diákolimpiákra, felkészülési meccsekre, kispályás tornákra. Ezekre is a rá jellemző határozott, katonás léptekkel érkezik, s a játékvezetés komolyságát demonstrálandó figyelemfelkeltően, de nem magamutogatóan cselekszik, ítélkezik. Ha kell, gesztusokkal, ha kell fizikai jelenléttel a „tett” helyszínén közbeavatkozik. Átéli most is a játékvezetést. Most is vezethetne még, akár az NB Ill-ban is, de a megyében mindenképpen. A szabály az persze szabály mifelénk. Lubastyik István - meg nem tippelné senki a fizimiskája alapján - a 62. évében jár. Ez a bírói szempontból matuzsálemi kor, amikor végleg fütyültek a bíráskodásnak - riportalanyunk nem kis bánatára. Pedig... A fizikai tesztet - ami egy megyei bírónak kell - most is megcsinálná, mert edzésben van a PMFC és a Szekszárdi Dózsa egykori NB I-es, illetve NB I/B-s labdarúgója, aki a fizikai állapotára játékvezetőként is nagyon ügyelt.- Gondolom, nem ért egyet a korhatárfelállításában a bíróknál, ami a legfelsőbb szinteken is, elég ha csak Puhl Sándor említjük, akiknek a csúcson bizony abba kellett hagyniuk, okozott hiányérzetet a szakmában, a csapatoknál, és a szurkolókban.- Kell a korhatár megállapítása, de a merev alkalmazásától el kellene tekinteni. Ha az illető megfelel a követelményeknek - a szelleműtek, de különös tekintettel a fizikainak -, működése során megfelelő osztályzatokat kap, miért ne vezethetne tovább. Főleg alacsonyabb osztályokban, ahol nem hemzsegnek az erre a feladatra termett, problémamentesen működő játékvezetők. Az, hogy 45 évesen „bíróklasszisokat vonnak ki a forgalomból”, több mint luxus, s erre a FIFA és az UEFA is előbb-utóbb rájön. Szerencsére a területi, a megyei szövetségeknek van azért lehetősége, hogy a korhatáron túl eső „sporikat" foglalkoztassa. Én nem panaszkodhatott ötven-hatvan között, meg egy kicsit túl is működhettem.- Ha jól számolom, 30 éve a játék- vezetésjó értelemben vett vonzásában élt. Van valami kimutatása, hiteles becslése arról, hány meccset vezetett a megyétől az NB III-ig?- A téli felkészülési meccsekkel és a kispályás tornákkal együtt biztos vagyok abban, hogy kétezer fölötti a meccsszám.- Kétszer volt az „Évjátékvezetője” a megyében, a Dráva-csoport csúcsrangadóit is sok esetben önre bízták, nem beszélve a borítékolha- tóan balhés meccsekről NBI-es focistamúlttal a háta mögött hogy lehet, hogy az NB II kapuján sem léphetett be?- Ennek három oka lehetett. Először is a harmincas éveim közepén kezdtem el a bíráskodást, noha már huszonegy évesen volt játékvezetői képesítésem. Másodszor: amikor abbahagytam a játékot - mint utólag kiderült, rossz döntés volt -, néhány évig az edzőségre adtam a fejem, így kicsúsztam az időből, hogy a kötelező szamárlétra végigjárásával fölsőbb osztályba juthassak. S végül nem volt kapcsolatom a „tűzközelben” a JB környékén, én pedig nem az a típus vagyok, aki önmenedzselésre képes.- Emiatt maradt önben hiányérzet?- Nem, mert alapvetően nem rajtam múlott a dolog. Az éltet - és kellő elégedettséggel tölt el -, hogy ennyi meccset vezettem három évtized alatt, de egyetlen nagy visszhangot kiváltó balhés, félbeszakadt találkozóra nem emlékszem. Az ítéleteimet az azokat elszenvedők is legfeljebb már másnap elismerték. Tévedni a játékvezetőnek is szabad, de abban biztos vagyok, hogy a rangadókon ítéleteimmel nem váltam főszeplővé.- A határozott fiatalítás nem hozta meg eddig azt a változást, amit ettől reméltek a játékvezetői testületek. Elképesztő fegyelmi körűimé nyék között zajlanak az alsóbb osztályú meccsek mostanság. Persze a helyzet az ifjúság morális problémáival is összefügg.- Nem vitatom, de nagyon oda kell figyelni arra, hogy kikre lehet rábízni a meccsek vezetését Sokan kerülnek a pályára, akiknek egyáltalán nincs játékos múltjuk, enélkül pedig roppant nehéz eligazodni a gyorsan történő, bonyolult szituációkban, és azokban többnyire jó döntéseket hozni. Vannak olyanok Is, akik lélektanilag nem alkalmasak. Nem képesek kizárni a külvilágot, így az objektív ítélkezésre, a fegyelem fenntartására képtelenek. Szükség lenne pályaalkalmassági vizsgára, hogy kiszűrjük, aki nem erre a pályára való. A jókat, mert szerencsére vannak ilyenek is, minden eszközzel segíteni kellene, például a már nem aktív játékvezetőknek. Én szívesen segítenék akár a képzésben, ellenőrzésben, elemzésben, fizikai felkészítésben, egyszóval mindenben, ami a játékvezetés ügyét szolgálja a megyében. Kézilabda Tavaszi-kupa Szekszárd Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Művelődési és Sport Osztályának Városi Kézilabda Szervező Bizottsága kézilabda Tavaszi-kupát rendez a Városi Sport- és Szabadidő- központban március 14-én 7.30 és 18 óra között. A torna célja: versenyzési lehetőség biztosítása tömegsport csapatok részére. Versenybizottság: Laczkó József (74/317-397, 20/9217069); Jauch Józsefné (74/504-134). Nevezési díj: csapatonként 6000 Ft. Nevezési határidő március 10., sorsolás helye, ideje: Polgármesteri Hivatal (Béla király tér 8., fsz. 6. sz. iroda), március 10., 16.30 óra. Díjazás: az 1-3. helyezett csapatok oklevél díjazásban, a legjobb játékosok (kapus, mezőnyjátékos, gólkirály) tárgyjutalomban részesülnek. Érdeklődni a 74/504-148-as telefonon lehet. A hetedik helyért folytatja a SZAC Minden úgy alakult, ahogy az elmúlt idényben: a Szekszárd AC kettős győzelemmel jutott túl osztrák ellenfelén a Klubcsapatok Szuperligájának párharcában. ■ Sáth Sándor szakmai igazgató együttese a két héttel korábbi ausztriai odavágón 7:0-ás sikert aratott a Villach gárdája felett, így csupán formalitás volt a visszavágó. Még inkább azzá vált, amikor megérkezett a vendégcsapat, amely foghíjasán, mindössze két játékossal képviseltette magát a tolnai megyeszékhelyen. Ráadásul ők sem voltak világverő klasszisok, így a szekszárdiak mestere nyugodt szívvel odaállíthatta az asztalhoz ukrán játékosát, Alina Kibanovát. Más kérdés, hogy a tini képes volt kikapni a gyengébbik „osztráktól”, Julia Fleischerovától, mégpedig egy olyan 3:0-s mécsesén, amelyen momentuma sem volt. Igaz, később jóvátette a hibáját azzal, hogy 3:1 -re legyőzte Aleksand- ra Kreskociovát. A párost 3:1-el hozó Juhász Mariannák és Tóth Edinának egyéniben csupán egy meccset kellett lejátszania, előbbi Fleischerova, utóbbi Kreskociova ellen győzött, és a két játék nélkül megkapott sikerrel mindössze 58 perc alatt ki is alakult a 6:1-es végeredmény. A Szekszárd AC tehát összesítésben két győzelemmel és 13:l-es játszmaaránnyal jutott tovább, és készülhet a hetedik helyért sorra kerülő összecsapásra, amelyen a Topvar Topolcanv és a Dunajská Streda párharcának győztese lesz az ellenfele. A szlovák házirangadó második felvonására a Topolcsany 6:4-es előnnyel utazott a korábbi szekszárdi kedvenccel, Marcekovával felálló Dunajská Streda sportcsarnokába. Helyosztó a 7-12. helyért, 2. mérkőzés: Szekszárd AC-TT Villach (osztrák) 6:1. R.G.
