Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-03-01 / 8. szám
X SZEKSZÁRDI H WAS41NAP KULTÚRA 2009. március 1 Fényképeken a festőóriás Festészet és fotográfia Munkácsy Mihály művészetében - Lezárult a szabadegyetem Munkácsy Mihály, a nagy magyar festőművész bonyolult és összetett kapcsolatát a fényképészettel mutatta be Farkas Zsuzsa fotótörténész, a Nemzeti Galéria munkatársa a Munkácsy-szabad- egyetem negyedik, záró előadásán vetített képek segítségével. Kovács Etelka A Munkácsy és a fotográfia című előadás első része a festő életútját követte végig fotókon keresztül, hiszen 1863- tól rendszeresen készíttetett felvételeket magáról, feleségéről, rokonairól és barátairól. Első fényképésze Borsos József volt, aki neves művészként hagyott fel a festészettel. Előképzettsége folytán pontosan tudta, hogy miként kell beállítania modelljét a megfelelő hatás érdekében. Munkácsy is megkomponálhatta a róla készült felvételeket, amint ez érezhető az 1870-ben Düsseldorfban, egy jelmezbál kapcsán fotózott Othello-jelmezes képén is. Később készített róla portrét az épületfotós Klösz György, Ellinger Ede pazar fényképész-műtermében egy teátrális felvételt, amely Munkácsy színészi adottságairól is árulkodik. A Krisztus Pilátus előtt bemutatója után sok fényképet kellett szétosztogatnia megrendelőinek, barátainak, ismerőseinek és az újságoknak is. Ezek elkészítésével a Louvre első fényképészét, a Braun céget bízta meg. A bemutatón Rubens-jelmez- ben fotózták. Az olasz Fiorilk) a francia művészeket fényképezte le festményeikkel, Munkácsyt a Párizsi műtermében Blumenthalné képével. A barátok, ismerősök jóvoltából az elsőtől az utolsóig minden műterméről készült fénykép, ezzel együtt Mun- kácsyról is alkotás közben. Amerikai útján a magyar származású Ketske- méthy Mihály fotózta, akivel a képek tanúsága szerint jó kapcsolata alakult ki az általában jó kedélyű művésznek. Párizsban a legendás Nadarnál is fotózták. Házasságkötése előtt pedig a leghíresebb párizsi műteremben, Disdérinél készíttetett fényképet jegyajándékul a megözvegyült de Marches bárónőnek a gyászév letelte után. A beteg, idős Munkácsyt az épületfotóiról híres Erdélyi Mór fotósorozatán láthatjuk. A köztiszteletnek örvendő művész ravataláról és temetéséről pedig számos fénykép készült újságok megrendelésére is. Munkácsy addig használt festményeihez modellfotókat, amíg rá volt szorulva, nem tudta megfizetni az óradíjat. Munkamenete szerint először elkészítette a kompozíciós vázlatot, majd lefényképeztette a modelleket, ezek alapján minden alakról olajstúdiumot festett, majd összeállította a kész képet. Az arcot mindig megváltoztatta. Kísérletezett, a megfelelő hatás érdekében módosította a ruha színét, vagy a pózt. Próbált beszélő testtartásokkal értelmet megjeleníteni. A Krisztus Pilátus előtthöz már csak egy húszalakos fotót készíttetett, de ez sok tanulsággal szolgált a kompozíció kidolgozásához. A legtöbb modellfényképet, nyolcat a Siralomházhoz készíttette. Ezt a festményét Goupil 60x80-as fotókon árusította, amely számunkra jobban megmutatja az eredeti kép részletgazdagságát. A Tépéscsinálókhoz három, a Falu hőséhez és a Golgotához kettő-kettő mo Félalakos portré dedikációval (Dargon, Párizs, 1879 körül) dellfénykép készült. Híres az a kép, amelyen maga Munkácsy látható a kereszten. Egyik modellje eldőlt a feszülettel, és meghalt. Ezért köröztette fel magát a keresztre, és fényképeztette le. Az Éjjeli csavargókhoz és a Sztrájkhoz egy-egy kép készült. A Zálogház idején pedig Munkácsy már megengedhette magának, hogy modellt fizessen. A Honfoglalás megfestéséhez azonban újra a fényképészetet hívta segítségül, az itt élő népcsoportok tipikus arcait szerette volna megtalálni. Mostanában minden festőről, így Munkácsyról is bebizonyították, hogy tudott fényképezni, mivel tájképek kerültek elő a hagyatékából Mindenesetre ő rendszerint másokat bízott meg a fotók készítésével az ő szerepe az volt, hogy kigondolja, beállítsa a képet, és ott ügyködjön a fényképész mellett. Egy hatásos rendező volt. A Honfoglalás megfestéséhez is a fotográfiát hívta segítségül Re-evolúció: Darwin-emléknap a Garayban Diákköri konferenciával tisztelegtek a kétszáz éve született Február 19-én diákköri konferencia keretében emlékeztek meg Darwinról és munkásságáról a Garay János Gimnázium tanulói. Négy szekcióban több mint kéttucatnyi diák mérette meg magát. Akonferenciát Heilmannjózsefné igazgató nyitotta meg, közreműködött Lányi Péter zongoraművész és Amma Orsolya, a gimnázium tanulója. A kétszáz éve született, és 1882-ben elhunyt Charles Robert Darwint elsősorban főműve, az 1859-ben megjelent, széles körűen vitatottá fajok eredete teszi ma is közismertté. Állításait elsősorban az anglikán egyház, valamint vallásos mozgalmak támadták és támadják. Tanai mégis számos elmélet alapját képezik: a neo-, a szociáldarwinizmus és a memetika kiindulópontját —egyebek között. A Garay gimnazistái négy szekcióban: a tudományok, a társadalmak, az emberi szervezet és a kultúra evolúciója témakörökben vizsgálták a világ és a benne élők alakulását, a zsűri pedig a szakmai felkészültség, a prezentáció jellemzői és a hallgatósággal való kapcsolat alapján értékelte a negyedórás előadásokat. Az emléknapot várhatóan jövőre is megszervezik. Oklevéllel, illetve különdíjjal ismerték el a következő tanulók munkáját: Arató Csilla, Eszterbauer Kata, Horváth Mihály, Horváth Vanda, Kristóf Csaba, Maláti Éva, Nagy Amanda, Papp Kata, Patócs Sándor, Pék Patrik, Pekoli Miklós, Pereczes János, Vajda Zsuzsanna. Második helyezést értek el: Firle Anna és Timii Klaudia, Lehel Regina, Nagy Zsanett, Pancza Tímea. A szekciók legjobbjai lettek: Amma Orsolya és Szabó Dóra, Czégány Dóra, Matos Mirjám és Mina Alma, Maár Dániel, Szebényi Anita. Kosztolányi tudós munkássága előtt Charles Darwin főműve 150 éve jelent meg
