Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-11-30 / 42. szám
10 * SZEKSZÁRDI vasárnap ANNO 2008. november 30. Kinek ne jutna eszébe Kölcsey sora a Himnuszból: "Bal sors akit régen tép"? Az 1823-ban született költemény kerek évfordulóin - hogy, hogy nem - a közéletben ismét előbukkantak a tépés motívumai. "Mintha rettenetes csapással fejbe ütötték volna a nemzetet, szédülten, öntudatlanul bámészkodik bele a világűrbe, ahol gyilkoló vassal, orozva tépik, vagdalják létalapjának első föltételét a törvényes rendet, éretlen, léha fráterek, felekezeti gyűlölködésből tomboló reakciós gyászalakok szaggatják, marcangolják az ősi ház viharedzett falait, melyen belül egy tisztes, sok veszedelmet kiáltott lakó húzódik meg: a magyar alkotmány. Vajon hozzáférnek-e a szentségtelen kezek? Vajon megtépik-e?" - kérdezte vezércikkében a Tolnavármegye 1903. november 15-én, no persze a gonosz ellenzékről Úgy lehetett ez, mint Tompa Mihály Az irodalomból című epigrammájában: "A kritika irt, nyes, tép, vág, - és buján nő, hajt a gaz, / Melyik szüli a másikat, - kérdés - ez-e, vagy amaz?" Mindenesetre Tisza István éppen városunk fiát, Perczel Dezsőt szemelte ki a válság megoldójának. Ismét képviselőházi elnökké választották, s ő letörte az ellenzék obstrukcióját (agyonbeszélését). Természetesen nem ment minden gond nélkül, ezért a renitensek eltávolítására úgynevezett darabontokat fogadott. Emiatt éppen öt év múlva gyűlt meg a baja: a korabeli törvény szerint szülőhelyén kellett felelnie. "Perczel Égi hang a belvárosi templomban Rendkívüli Léleképítő előadásnak ad otthont december 6-án, szombaton. 19 órakor a Béla király téri belvárosi katolikus templom. Lovász Irén: Égi hang című koncertjét éhezhetik az érdeklődők. Közreműködik: Eperjes Károly és Kovács P. József. A belépés díjtalan. AJó pásztor címmel Brenner János vértanú pap életét feldolgozó színes magyar zenés filmdrámát vetítik a plébánia közösségi házában (Béla kir. tér 9 ) december 7-én, vasárnap, 16 órától, a főszereplő Iváncsits Tamás jelenlétében. A film DVD-n megvásárolható (2000 Ft). Sok szeretettel várunk minden érdeklődőt! Dezső volt képviselő- házi elnök ellen a képviselőház megbízásából a kincstári jogügyi igazgatóság port indított, hogy az általa annak idején alkalmazott képviselőházi szolgák, az úgynevezett darabontok illetményére kiutalt 31 ezer koronát térítse vissza. A szekszárdi királyi törvényszék Hazslinszky Géza elnökletével a keresetet elutasította, Perczelt az összeg megfizetése alól elsőfokú ítélettel felmentette. A meg- okolás utal reá, hogy a házszabályok a szolgák számának szaporítását az elnök ügykörébe utalják, és sürgős, rendkívüli esetekben az elnök előirányzaton túl is utalványozhat, amit azonban köteles a gazdasági bizottságnak bejelenteni. Tekintettel hogy a gazdasági bizottság megbízása november 18- ával lejárt, s a ház későbbi ülésein azt újjá nem alakította, a bejelentés elmulasztása sem szolgáltat okot a marasztalásra" - legalábbis a Közérdek 1908. november 28-i híre szerint. Ha úgy vesszük, nem volt ez több egy kis tépá- zásnál, persze nem olyannál, mint amiről a Tolnavármegye és a Közérdek írt 1913- november 27-én. "Megidéztek a rendőrségre egy töpörödött embert... - Mi baj, öreg? - kérdi a kapitány. - Becé- duláztak, tekintetes uram! - Hát oszt mér1? - Azt az urak jobban tudják. A kapitány előveszi az aktacsomót, és belemártja a tintába a tollat. - Mi a neve? - Baricsa Istvány. - Harminchatba' születtem. - Mi a foglalkozása? - Lúdtépő vagyok. Itt azonban már kizökkent nyugalmából az öreg magyar, és mérgesen kérdi a rendőrtisztet - Mér1 vallat engöm az úr? Nem toptam én már negyven esztendeje. - No, no, öreg - mondotta a kapitány -, nem lopásért van kend itt, hanem mert egy kicsit eltévesztette kend a sort! - Már mint én? - Kend hát. Mert lúd helyett a szomszédasszonyt tépte mög." Lanins Excubitor Ódon időben DECEMBER 1-JÉN 110 éve, 1898-ban a nőegylet több mint száz szegény gyermeknek adott téli ruhát. 100 éve, 1908-ban László Géza gimnáziumi tanár Toldi című színműve ősbemutatója volt. 95 éve, 1913-ban indult a Tolnai Reformátusok Lapja. DECEMBER 2-ÁN 135 éve, 1873-ban eleink ágyúlövésekkel és misével köszöntötték trónra lépése 25. évfordulóján Ferenc Józsefet. DECEMBER 3-ÁN 70 éve, 1938-ban írta sajtónk: "Érthetetlen, hogy lakosságunk a felvilágosító légoltalmi előadásokkal szemben teljes közönnyel viselte- < tik." Í DECEMBER 4-ÉN 130 éve, 1878-ban a helyi atlétaklub megalakítását tavaszra halasztották. DECEMBER S-ÉN 100 éve, 1908-ban az Apolló mozi mutatta be a Szőlőtermesztés Szek- szárdon című mozgófilmet. DECEMBER 6-ÁN 105 éve, 1903-ban a kereskedelmi miniszter a több kiállításon sikerrel szerepelt Bukovinszky József helyi szita- és sodronykészítőnek értékes gépeket ajándékozott. DECEMBER 7-ÉN 105 éve, 1903-ban tartotta akadémiai székfoglalóját Wosinsky Mór. lépettek és tépázottak Perczel Dezső (Jankó János karikatúrája) EVANGÉLIUM Várakozás és remény Vannak a történelemnek olyan korszakai, amikor az emberiségen eluralkodik a várakozás érzése. Valaminek történnie kell. Ez így már nem mehet tovább. A reménytelenség homályába bele kell világítania a reménység fényének. Nem telepedhet ránk végérvényesen a szürkeség és a sötétség! Persze, senki sem tudja pontosan, hol és mikor következik be egy váratlan esemény, amely megrázza és felrázza a világot, de egyre többen érzik: "valami lóg a levegőben". A jelek sokasodnak. Amikor Keresztelő János föllépett, az öreg írástudók és farizeusok is felkapták a fejüket. Ök pontosan tudták: el kell jönnie annak, akire a zsidó nép várakozott, akiről a próféták jövendöltek. Az utcákon, tereken, kapualjakban egymásnak suttogták az emberek a hírt: a pusztában fölbukkant egy különös férfi, aki állati bőrökből készült, igénytelen ruhát visel, aki dörgedelmes szavakkal bűnbánatot prédikál, s aki a megtérőket víz alá meríti a Jordán folyóban. Ő volna hát, "akinek el kell jönnie"? Ő az, aki meghozza a reménység nagy pillanatát? Kicsoda ő voltaképpen? Miféle hatalommal tanít? Miféle hatalommal keresztel? Ki küldte őt? Kinek a nevében szólalt meg? Miféle láng ég a tekintetében? Miféle tűz izzik a szavaiban? Ki ez az ember? Mit akar tőlünk? Mit hirdet nekünk? Mi vár most ránk? Mi lesz ezután? Mit kell tennünk? Keresztelő János alakja úgy bukkan föl Jézusé előtt, mint a keresztény ember szerepének és magatartásának előképe, példaképe. A mi dolgunk ugyanaz, mint az övé: útkészí- tés, tanúságtétel! Világos tettek, világos, tiszta beszéd. A Keresztelő egyszerűen, mégis egyértelműen fogalmaz. Nem beszél mellé. Azt mondja: Térjetek meg! Azt mondja: Ne veszítsétek el a reményt! Mert ő pontosan átérezte: ez a küldetése. Az ő feladata ébren tartani a reményt. Az ő feladata fölmutatni az igazságot. Fölragyogtatni a valódi értékeket. Ő nem riadhat meg a kérdésektől és a kérdezőktől. Neki nyíltan, őszintén, egyenesen válaszolnia kell a föltett kérdésekre. Neki nem szabad sumákolni, taktikázni. Ő a próféták örököse: Isten üzenetének hírnöke. Az egyszerű, hétköznapi emberben talán föl sem merülhet a gondolat, hogy Keresztelő Szent Jánoshoz hasonlítsa magát. És mégis: a mi hivatásunk, a mi küldetésünk alig különbözik az övétől. Bárhová állítson bennünket az élet, nekünk is sugallnunk, hirdetnünk kell a világ felé: Térjetek meg! Fliggyetek az üdvösség Jó Hírében! Keressétek az Isten Országát! Figyeljetek az Ő szavaira! Induljatok el Jézus Krisztus felé! Minden szavunkkal, minden tettünkkel, minden mozdulatunkkal tanúsítanunk és bizonyítanunk kell, hogy van remény. Hogy vannak maradandó értékek. Hogy érdemes élni. Hogy életünk értelmét ezek az örök értékek adják. Kirsch János diakónus
