Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-01-20 / 2. szám

Télológián is part e haza Parti Nagy: élő irodalom - vendég volt a grafitnesz-szerző És naná, hogy „még nyílnak a völgyben a kerti virágok / még zöldéi a nyárfa az ablak előtt / de látod amottan az ud­var mélyén / hogy jár a hűtő vaslapátja? / na”... Ez volt nagyjából az alap. De lézen­gett a térben valami egyéb is, „mintha még ott is, most is nőni kéne, / hol gyűrűt vet és elsimul a Léthe, / hol fut to­vább, s ő elvegyülni abban / már siklik át az űrön, mint a szappan”. Ja, de jön a szokott várakoz(tat)ás, mert nem jó vagy nem lehet akkor, amikor érkezni... w w ' ~ SZEKSZÁRDI 2008. JANUÁR 20. HÉTRŐL HÉTRE TASARfflpJ Költői válság, regeny- tervek, kiútkeresés... Váltás lírából prózába a Megyei Könyvtár vendégével, Karafiáth Orsolyával Újságíró, kritikus, a legkülönbö­zőbb irodalmi műhelyek rend­szeres publikálója, reklámszöve­gek szerzője. írt már dalszöveget Koncz Zsuzsának, s időnként énekesi szerepkörben is fel-feltű- nik a budapesti „Electric Boogie Kommandó” zenekarban. Január 10-én este, a Megyei Könyvtár Elő Irodalom sorozata keretében - Gacsályi József meghívására - ér­kezett Szekszárdra a sikeres költőnő... A meglepően csinos Karafiáth Orsolyát, akit inkább tudnánk szí­nészként, mint költőnőként elkép­zelni, népes számú érdeklődés kö­zepette faggatta életéről, művésze­téről beszélgetőpartnere, a szintén költő Gacsályi József. Mint azt az 1976-os születésű al­kotótól megtudhattuk, magyar­könyvtár szakon végzett, s főisko­lai verstantanárának hatására kez­dett a költészettel intenzívebben foglalkozni. „Mindent tudok magamról, na­ponta beírom a nevem az internet­keresőbe” - jegyezte meg viccesen. Karafiáth elmondta, a főiskolán több pályatársával, köztük a szin­tén sikeres Varró Dániellel publi­kált együtt a „Sárkányfű” című iro­dalmi lapban. Noha a szerelem író­jaként tartják számon, sosem akart szimplán szerelmes verseket írni, a „témát” csupán eszközként hasz­nálta fel saját világának feltárására, megismertetésére. Gacsályi József szerint volt már erre példa a ma­gyar irodalomban, hiszen Krúdy Gyula is a szerelmen keresztül vit­te olvasói elé belső lényének mi­lyenségét. Többek közt a „Café X" - című, 2004-ben megjelent kötetéből hall­hattunk pár verset, melyek igye­keztek képet adni a költőnő egyedi felfogásából: „...Saját árnyékom rejt, amíg lehet, ... nincs már nyo­momban, mert nincs nyomom se”. A címadó vers emlékezni és emlé­keztetni próbál rezignált hangon, soraiban a csalódás, kiégettség ér­zései bukkannak fel: „Legyél sza­vakból, nappalokból, a hallgatás, az éj enyém lett”. Nulltündér című versében, melyet szintén felolva­sott, egy elképzelt lényről érteke­zik, ellentétpárokat használva fel: „amit veszített, nem lehet keresni, amit mulasztott, mégsem múlik el ...ha most kívánnád, érintése mé­tely, ha most ölelnéd, csókja sem­mivé lesz... álmodd hozzá egy má­sik éjszakához”. Verseiből - többek véleménye szerint is - homogén hangulat árad, valami olyasmi, ami annak idején Cseh Tamás verslemezeiből volt kihallható. Karafiáth Orsolya prózával is foglalkozik. Megtudhattuk, jelen­leg kisebb költői válságban van, s pár hónapja keresi önmaga hangját, a versírás folytatásá­nak „mikéntjét”. Érzelmi telítettsé­gére mi sem jel­lemzőbb, mint­hogy szerelmi csa­lódásból kezdett neki egy regényfé­leségnek, amely­ből - mint azt el­árulta - 7 év alatt egy igazi női re­gény fejlődött ki. A mű 2008 márciusában kerül a boltokba, s különleges zenei mel­léklettel látják majd el. A költönö berlini ösztöndíjas. Ki­emelte, a művészvilágban Berlin és Budapest között újabban élénk mozgás észlelhető. Hozzátette, Né­metországban igen nagy igény és érdeklődés mutatkozik a magyar művek iránt, mivel minden könyv­tárban talál az ember magyar iro­dalmi részleget is. Kedvenc szerzői a külföldön is népszerű Szabó Magda, valamint az orosz iroda­lom egyik legnagyobb költőnője, Anna Ahmatova. A bulvársajtóval kapcsolatban, melyben ő is gyako­ri szereplő, annyit mondott: addig jó, míg az ember kontrollálni tudja. Lapunk kérdésére, mely szerint örök lehet-e a költészet, vagy meg­számláltak a napjai, megjegyezte: manapság nagyon kevesen olvas­nak verseket, s lehetséges, hogy a versírás más formában fog tovább működni. Véleménye szerint a rit­musosságra való emberi igény örök marad. Gyimóthy Levente És jött egy hétköznapi fickó avítt, vagy tán inkább némileg elhasznált öltözetben. Nem is tűnt volna ki a külseje alapján egy jólöltözött köz­munkásbrigád vezetőségéből. Csinnadratta és felhajtás nélkül jött. Tudtuk: ő már megtapasztalta, amit megkövetelt a laza, nem-okos­nak látszó egyszerű megjelenés. Most is, mint mindig, próbáltam el­képzelni a fecske és a parti fecske közti ide-odarendeltség nyomán a nagylajosok és a PartiNagyLajos közti viszonyt - hasztalanul. És Gacsályi József a könyvtár­ban, a kortárs meghívottakkal iga­zán élő „Élő irodalom”-sorozat könyvtár-ház-gazda vezetője kér­dezte is ezt az utóbb válaszoló mi- házunk-tájáról elszármazott még- sem-ide-tartozót. A most részben A Pad-kérésére a városunkba érke­zett költő (bocs, nekem elsőképp az, bár csomó egyéb) már járt itt, persze: hívta öt a könyvtár koráb­ban is, és Tolnán is elkézje- gyelegtek vele a jelenlévők. Anno. Most ugyanis azt mondja, hogy ő ide és így nem. E táj inkább csak térkép neki. No de hazai atlasz, mégis. És Parti Nagyqt, akit magáénak vall e pici haza, mert tudja, mi a „sáros Csepel-gumi”, valamint megmutatja: „a Schwarzenegger sohasem sírt, Arnoldka!” szintjét és értékét, jellemezhetjük ostoba „elnyerte-még” kategóriákkal is, említve József Attia-díját, Szép Er- nő-jutalmát és a Színikritikusok dí­ját; vagy az évezredforduló utáni Magyar Irodalmi Díjat, a Kossuth- díjat vagy a Prima-díjat, a Szép Er- nő-jutalmat vagy éppen a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztike­resztjét... De hadd higgyem azt: nem kellene, mert jellemzi ö önmagát... És azzal is, hogy intertextualizál. Szép szó, pedig a jelentése egysze­rű, ha leegyszerűsítjük: mások ál­tal már leírt szöveg segítségével alakítja ki a maga textusát. Olykor csak azok számára észrevehetően, akik az eredetit már megismerték. Minek nevezzelek, Parti-átalakítás? Különben sem csak rá jellemző, és amúgy is: ez manapság talán már elkerülhetetlen, s talán épp emiatt felvállalandó. Ha pedig így járunk el, de nem hirdetjük fennhangon, talán máshová billogoznak ben­nünket. Miért is? És Parti Nagy Lajos Szekszárdon született 54 éve és 3 hónapja. Költ, ír, drámaír, szerkeszt és kritikái. Vagy mi. Különben Tolna, Kapos­vár és Székesfehérvár - majd Pécs, végül vagy két évtizede a főváros. 1971-től publikál, később könyvtá- raz, szerkeszt, szabadfoglalkoz- ikon. Lehetne gyengébb is, de fo­lyóiratot szerkeszt, könyvtároz, irodalmi dolgoz és ösztöndíjban ré­szes. Tizenhét éve publik, verses­kötetei: Angyalstop; Csuklógyakor­lat; Szódalovaglás; Esti kréta; Gra­fitnesz. És mást is. Tárcanovellák, szín­művek, kisregény, novellák, regény bújnak ki Parti Nagyból. Meg ezért olykor azt mondják, hogy hajde! Ezt kiáltották ’92-ben a József Atti- la-díjjal, négy évre rá a babérkoszo­rúval; ebben az évezredben pedig a négy évvel ezelőtti Magyar Irodalmi Díjjal, a 2005-ös Köztársasági Ér­demrend tisztikeresztjével, továbbá a tavalyi Kossuth-díjjal, Szép Ernő- jutalommal és a Prima-dijjal. De a fickó, aki megjelent itt előttünk, noha mindez volt, nem ez a díjazott ürge volt, hanem a nem itt szüle­tett, de itt beszélgető irodalmár. És nem is tudom. Talán kopott Parti fecske, aki oly sokkal a hét­köznapi veréb fölött áll. És ez a „fö­lött” már megint máshová mutat, mint ahová kellene. Mert a dolog egyszerűen csak annyi: És egy iga­zi Parti Fecske, ha kell, lenyom egy gagyi fehérfejű rétisast... Ha egyen­lők a feltételek, ugyebár... Kosztolányi Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom