Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-12-07 / 43. szám
2008. decenr SZEKSZÁRDI VASÁRNAP „Édes az otthon” Babits-versek szekszárdi előadóművészek tolmácsolásában Húsz gyöngycsepp a költőfejedelem korszak-kedveiből. Fölvillannak - hisz- szük elsőre... Valahány betű olvasásával, valahány hang-ismerős üdvözlésével mélyítenek. Otthont vonnak kö- rénk, medret vájnak lépteinknek. Németh Judit és Orbán György előadó- művészek vállalták az ólomsúlyú, egyúttal nemes feladatot: talentumuk, szívük legjobbja szerint ajándékozzák karácsony havában Babits sorait az irodalombarátoknak. Sunt lacrimae rerum, Édes az otthon, Halavány téli rajz, Cigány a siralomházban, Csak posta voltál, Jónás könyve negyedik rész - a teljesség igénye nélkül néhány mű a CD- ről, amelyet a helyi főiskolai kar adott ki a költő születésének 125. esztendejében. A megjelenést Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzatának, az Illyés Gyula Megyei Könyvtárnak, valamint a Babits-emlékbizottság támogatásának köszönhetjük. A felvételek az idei év nyarán készültek Szek- szárdon, a SZJQ-EWS Stúdióban; Béres János keze és füle munkáját dicséri a hangrögzítés, a Schubert Grafikai Stúdiót pedig az igényes, árnyalataiban az emlékév eddigi kiadványaihoz illeszkedő borító- és CD-terv. Amikor az emberek újra kezdenek olvasmányélményeket gyűjteni, nyitnak a líra felé is, mind többen jelennek meg irodalmi rendezvényeken, jelzés ez: éppen most és éppen ily körülmények között éledezik igény az önmagában való szép iránt! Közeledünk egymáshoz... Németh Judit és Orbán György munkásságát nem szükséges a megyeszékhelyen ismertetni, ahogyan a környező településeken is aligha..-. Bárhová mennek, szeretettel fogadják őket, állomásaiban ismerik elmúlt verses évtizedeiket. Meleg kézfogással állítják meg Szekszárd élő „hangos könyveit” fiatal szülők, idősödő né- nik-bácsik, hogy elmondják, melyik művet hallották előadásukban felcsendülni sűrű évek távlatából akár... A magyartanárok örömmel vihetik be a hanghordozót irodalomóráikra, s talán mesélnek a köztünk élő két művészről is, akik hangszínükkel, gondolataikkal tán egész gyermekkorukat csempészték titkon a vájt fülű rokon- lelkeknek a korongra... Ahol egy-egy BABITS VERSEK „Édes az otthon” 1883 - 2008 Készült a kőkő sort ízlelve felsejlik az almakompót, a töltött paprika és az uborkasaláta illata, ahol diófa ágán leng óriási hinta az udvarban, rajta pöttöm kislány sik- kangat nagyokat, ahol vizsla barna szemek motozzák a járda délelőttjét, ott nem nehéz... Meg aztán „kell ma a bástya az omló világban”! Legyen az hangzó formában vers, legyen kézzel írott sor. Ne legyen igaz, hogy mindent, mi nem nyomtatott, digitalizált, úgy vág ki az utókor...! Nem került még épp elég napló, szófa, sublót és ember a ganaj- dombra? N. S. Tisztelgés Babits előtt verssel, prózáví A Társadalmi Egyesülések Tóin; gyei Szövetsége és a Nők Szekszá Egyesület szervezésében verss prózával tisztelegtek a résztvevő bits Mihály születésének 125.évf lóján. A Wosinsky Mór Megyei 1\ um könyvtárában 25 amatőr el állt a hallgatóság elé. Szekszárdi „Életet az éveknek" és a „Platán” i díjasklub tagjai, valamint két fő lás is képviseltette magát. A feli nemcsak Babits-verssel emlékezi évfordulón, elhangzott Ady Endn zsef Attila-, Garay János-, Petőfi dór- és Wass Albert-vers is. A moderátort tisztet Simon L Kismányok polgármestere látta t megnyitójában összefoglalta B Mihály életét és munkásságát, szöntőjében Babitsra és a költő: szárdhoz fűződő kapcsolatára ( kezett Halmai Gáborné országgy képviselő. A versmondók emlék! és egy szál rózsát kaptak a szervi tőf majd a rendezvény befeje után közös koszorúzással és gye gyújtással emlékeztek városunk lőttére a művelődési ház előtti bornáL Indigószín jeggyel... Főhajtás Babits Mihály előtt - följegyzett gondolatok (3. rész) Záró részletek Panyi Zita eszéjébőL A teljes mű az író és Szekszárd irodalombarátainak örömére jövőre teljes terjedelemben olvasható a H. Nagy Péter által főszerkesztett, határainkon túl (is) megjelenő irodalmi, kulturális periodika, a Szőrös Kő évindító számaiban. A folyóirat ezzel tiszteleg Szekszárd szülötte előtt, egyben kifejezi örömét, amiért a jelenben is támogatva figyel fiatal alkotóira. A művész (fogyó)eszköz, önmagáé, ha tetszik, egy nálánál magasabb létezőé. Hatalomé? Szócsőféle, rezonőr ferdítve. A múzsák, ihletők használati tárgyak, eldobhatóak. Az egykor létező-lélegző anyag, a megírt anyag kipusztul, nem dühösködnek jogutódok, sem örökösök. Nos ha mégis közöttük élünk, melegükért dobban szívünk, a minden- ség atomjaként örökítjük őket, nem utolsó sorban jövend generációjuk szorgalmában, elméjében és érzékeiben bízunk, ajánlatos végiggondolni: ha közeledünk és nyitunk, üdvös lenne azt reális jóság-látás, -tapasztalás végett tenni, nem mint vízbefúló kétségbeesett kalimpálása, hinni, szűk határ-végünk - nevezhetjük pátriánknak - ismert foltjain kívül bármi éltető, csak mert arra szomjazunk. Legyen az másik hely, másik ember. Az ember különben is csalárd. Az író e tekintetben legjobban önmagára veszélyes. Ha attól kap erőre, tündér, máskor sátán, szerelmet szít agyában, produkálja környezetének, jámboran hagyja magát megvezetni, hogy majd alattomban, kifun- dáltan görnyessze agyon porszem ellenségét, egyszerre sakkozik bajnokin, imádkozik, csábít és elárul. Ki követhetné őt, ki érthetné ezt meg jobban, mint egy másik író? S ki dolgozhatna férges-irigy manipulációval ve- szejtésén, szellemi-alkotói megsemmisítésén, érzelmi nyomorí- tásán eredményesebben, mint egy másik író? Kivételek akadnak. Nekik fülükbe szabad súgni tévedéseink. Nem hagyják, hogy velük bocsáttassuk meg magunknak, ha hazugon írtunk a korai években hipnózis béklyójától kötötten, nem hagynak minket magunk-mél- tatlan cselekedni. Ők nem jönnek zavarba a folyondárként kísérő tájat benépesítők másod-, sokadrangjától, hisz egy város a táj, egy város a benne élő. (Kellemes uniót e páros egyedül műben alkothat.) Evidenciának könyvelik a látszólag érdektelen motívumok iránti rajongásunk, mert érzékenyen fölmérik, korszakalkotó találmányok azok. Babitsi hátrahagyott sorok: "Lehet-e élni evvel a szeszélyes / érzékenységgel, evvel a bolond/ reszketegséggel ebben a veszélyes / világban?" Merész elégedetlenséggel továbbfonva idézzük Én is fa vagyok című munkáját: "Ó a fák élete! egy helybe kötve- élni! / hiába vágyni föl! nyúlni a nap felé! / megunt gyökereken, miket nincs mód kitépni, / hiába nőni a szom cserjék fölé!" * Babits egyetlen szava kódexnyi t és évszaknyi emlék, látta, amit m na jövők, látta, egészen ókorig, előtt.. Sajátja volt. S még mi min * Harapjuk a cukrát - kemény ci göröngyöket rágtatva széjjelőr Nyelvünk végét csiklandozza i langyos teje, elálmosít, meleg i róval föd, szeret! Cinkosan, ke lyan, bajusz alatt, hát tényleg! denhogyan! * Barbárság hozzátartozókat, a élő családtagokat pellengérre ült a köz pásztázza arcvonásaikat, he férni akar, sajtolni, kivájni - mi jó, hogy Babitsnak nincsen mái apja és anyja, felesége, nem hivatkozhatunk esc vetkőztető kínnal állapotuk, egészségük f atékosságaira... * Vannak emberek, akik társaságában törpe vaj érvényre juttatni személyiségem, egyáltalán i nyilvánulni, hallgatagon ülök belső zavarombai csogva a széken. Ilyet szélhámos rosszindulat és f lő nagyság közelében szintúgy érezni. Gyönge gondolunk afelé, ki segít legyőzni ezt. Általában; nagyobbak teszik. Tán nekik sincs érzékük hozz nek mikor kell gratulálni. Köszönöm.
