Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-11-02 / 38. szám

10 , SZEKSZÁRDI WASáltfMP mm 2008. november 2. ______ MESÉLŐ EMLÉKEINK 68. Ga ray János sírköve Garay János síremléke (A Vasárnapi Újság metszetén) A mint elhangzék a gyászhír, hogy Kont költője, az Árpá­dok, Szent László ihletett szer­zője kiadta nemes lelkét s családja szük­ségnek, ínségnek van kitéve, a nemzet magáévá fogadá az árva családot, s ve­télkedve küldé Pestre minden vidék azon szíves adományokat, melyek ősz- szegével biztosítva lön az özvegy sze­rény tisztességes háztartása, gyerme­keinek illő nevelése. Többet ér ez, mint a világ minden aranya ezüstje, s fénye­sebben tündöklenek azon könnyek, melyeket Garay halála fakasztott, kelet legékesebb gyöngyeinél - így emléke­zett a Vasárnapi Újság 1855. augusz­tus 26-án a szűk két esztendeje jobblét­re szenderült költőrőL Igen tanulságos síremlékének története is, melyet szin­tén itt találunk. Garayról el lehet mondani, hogy a midőn meghalt, akkor kezde élni. Már temetéskor oly általános bánat volt az egész nagy sokaságon elterülve, a mi­nőt csak azon férfiak végtisztességé­nél lehet feltalálni, kik érdemesek reá, hogy egy nemzet öltsön érettök bána­tos gyászt. 1853. nov. 5-e volt a gyá­szos nap, mely egészen elválasztá a halhatatlan szellemet a roskatag, por- hadó testtőL „A pesti új temetőben, ékes sírkő jelöli a sírt, mely szeretett Garaynknak nyughelyül szolgál. A szép hamuszín márványból készült másfél ölnyi magas bbor (pyramis), talapzata göröngyös szikla, tetejét lant ékesíti. Elöl ezen felirat olvasható aranybetűkkel: „Garay János hamvai­nak - tisztelői”, alább egy fülkében négy zöld kötetű könyv van igen természethíven márványból kifarag­va, melyek a költő munkáit ábrázol­ják. Hátul születésének és halálának éve, napja. E szépen kifaragott hideg kőszál is egyik tanúsága s tanúja a forró tiszte­letnek, melyben Garayt halála után nemzete részesíti. Legelőször Ceglé­den tartaték Simonffy Kálmán indít­ványára, hangverseny és táncmulat­ság e sírkő felemelésére, majd másfe­lől is érkeztek küldemények legna­gyobb részt Császár Ferenchez e cél­ra. Midőn 100 és néhány forint együtt vök. Császár elment Gerenday szob­rász hazánkfiához, közölte vele szán­dékát s a csekély összeget. Gerenday pedig nem várta míg több pénzt mutatnak neki, hanem hozzá látott a munkához, s műit hó­napban fel is állítá a drága hamvak fölött a szép emlékkövet, a takarék pénztárba betett pénzt pedig átengedé az özvegynek, hogy férjé­nek még ki nem nyomatott munkái­ra fordítaná azt. Ilyen a tiszta keblű magyar polgár; nem sokat beszél, ha­nem cselekszik. Hogy e hideg kőszál tanúja is a Garay iránti tiszteletnek, arról múlt hétfőn tulajdon szemeink­kel győződénk meg, midőn Obernyik temetéséről oda mentünk néhányan Garay sírjához, minden ember, mint valami szent kép vagy templom előtt tisztelő áhítattal süve­get emelt a mint Garay sírkövére te­kintve elolvasá a bele vésett halhatat­lan nevet, és nem egy szem úszott könnyekben, melyeket e tisztelet, szeretet és a nagy veszteség fölötti bá­nat sajtolt.” A Magyar életrajzi lexikon Gerenday Antal szobrászról elmond­ja: „1847-ben ő alapította hazánk leg­nagyobb kőfaragótelepét Pesten, a Kerepesi út végén. Díszítőszobrokat, számos síremléket készített a múlt század 50-es, 60-as éveiben”. A fővá­ros 1908-ban adományozott díszsír­helyet Garaynak. Dr. Töttős Gábor Ódon időben NOVEMBER 3-ÁN 90 éve, 1918-ban megalakult a he­lyi nemzetőrség. NOVEMBER 4-ÉN 120 éve, 1888-ban Schneiderba­uer József beszüntette kádárüzletét és pálinkafőzőjét. NOVEMBER 5-ÉN 155 éve, 1853-ban elhunyt Garay János költő, drámaíró, akadémikus. 135 éve, 1873-ban sajtónk megír­ta: egy feleség férjét bezárta, ne­hogy az önkéntes tüzoltóegyletnek aláírjon. 90 éve, 1918-ban meghalt Tihanyi Domonkos, volt tanfelügye­lő, pedagógiai szakíró. NOVEMBER 6-ÁN 110 éve, 1898-ban a múzeumban hatvan nő kézimunka-kiállítása nyílt. NOVEMBER 7-ÉN 160 éve, 1848-ban született Kenézy Csatár, újságíró, író, költő: ő javasolta városunk mai névalakját, és 115 éve, 1883-ban itt jelent meg Regények dióhéjban című kötete. November 8-án 685 éve, 1323- ban beiktatták szekszárdi apátság melletti birtokába Imre mestert. NOVEMBER 9-ÉN 95 éve, 1913-ban 120 hallgatóval a múzeum képtárában nyílt meg a munkásgimnázium új évfolyama. 90 éve, 1918-ban elhunyt Fekete Mi­hály, volt gőzmalom-tulajdonos. EVANGÉLIUM " Memento móri! - Emlé­kezz a halálra / a holtakra! Bizonyára ismerős ez a mondás, meg is tesszük ezt minden évben, az idén vasárnapra esik a halottak napja. Ilyenkor a sírok mellett a ke­resztény embernek eszébe kell, hogy jusson a két fogalom az örök élet és a test feltámadása. Ha nem jut eszébe vagy csak legyint rá, ak­kor az nagy baj. Az ilyen ember nem is számít kereszténynek még akkor sem, ha esetleg valamilyen okból gyakorolja a vallását. Az egyik országban körkérdést in­téztek azokhoz a megkereszteltek­hez, akik nem gyakorolják a vallá­sukat, nem a hitük szerint élnek. A kérdés így hangzik: Haláluk esetén kívánnak-e egyházi szertartást és miért? A legtöbb megkérdezett igennel válaszolt és kb. így indokol­ta meg ezt az igényét: Csak a hívő embernek, csak az egyház papjá­nak van hitből merített, vigasztaló mondanivalója a megnyíló sírok mellett. Ő meri kimondani, hogy a halál nem végállomás, mert az élet után ÉLET, az örök élet következik. Nagyon fontos, hogy a földi életben egymást segítsük nem csak a földi boldogulásban, hanem az örök üd­vösség útjára is segítsük egymást. Szent Jeromos a Szentírás nagy tu­dósa, hosszú időn keresztül élt Betlehemben, Jézus szülővárosá­ban. Amikor meghalt édesanyja így írt barátjának: „Szomorúak va­gyunk, mert eltávozott közülünk. Örvendezünk, hogy hosszú ideig a miénk volt, élvezhettük jóságát. Há­lát adunk Istennek, mert ő ezután is velünk marad.” Hálát adunk Istennek, hogy az el­hunytjaink a mieink voltak, és azért fohászkodunk, hogy az örök szere­tet országába jutva a mieink is ma­radjanak. Ilyen értelemben igaz az írás szava, miszerint a szeretet erő­sebb a halálnál. Akit Isten nekünk adott,azt többé nem veszi el tőlünk. Velünk marad, nem csak az emlé­kezés szobájában, hanem a földi élettel határos szeretet országá­ban. Halottak napján előszeretettel idézzük a Makkabeusok második könyvét a Szentírásból, mely sze­rint: „Szent és üdvös dolog imád­kozni a halottakért, hogy feloldo- zást nyerjenek bűneiktől.”/2 Makk 12,43-46/ Ezért imádkozunk, ezért mutatunk be szentmisét, hogy számukra ki- esdjük az üdvösséget Krisztus által, mert ő meghalt értünk. Mi az, amit mi haláluk után nekik adhatunk? Vi­rágot, koszorút, égő gyertyát, ez mind szép, de csak szimbólum, a szeretetünk jelképe. Az imádság és a szentmise az, ami igazán nagy ajándék számukra, olyan, mint egy mocsárban fuldokló számára a ki­nyújtott kéz. Ezért tiszta szívvel mondjuk el a megszokott fohászt a mai napon: Adj, Uram, örök nyugodalmat ne­kik, és az örök világosság fényes- kedjék nekik, nyugodjanak béké­ben. Ámen. Bacsmai László plébános

Next

/
Oldalképek
Tartalom