Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-10-19 / 36. szám
10 e SZEKSZÁRDI VASÁRNAP ANNO 2008. október 19. MESÉLŐ EMLÉKEINK 67. Három híres Wigand hölgy Wigand Edit 1936-ban édesanyjával az új írógépnek örül A millenniumi 1896. évnek nyarán egy eddig ismeretlen öttagú kedves úri család tűnik fel a város utcáján. Egy kövéres asszonyka és három csendes, szerény, bájos arcú, magyar ruhás leányka... Már itthon érzik magukat. Élénk, társalgó érdeklődéssel kísérik őket, míg nem találkozunk valakivel aki megadja a nagy kérdőjelre a magyarázó választ: az új gymnasiumi igazgatóék... V én Diák visszaemlékezése a 25 éves érettségi találkozón sejteti, az irodalmárként számottevő munkásságú gimnáziumigazgató mellett feleségét és leányait is érdemes felidéznünk. Wigand Jánosné, Hoffmann Mária Újpázmánon, Szerém megyében született 1868. október 21-én, s Budapesten hah meg 1949 körül Áldozatos hitvesi tevékenysége mellett - Wigand Jánosnak, főgimnáziumunk első igazgatójának felesége, Hedvig, Janka és Edit édesanyja - maga is író, költő, drámaíró és fordító. Pancsován érettségizett, német anyanyelve ellenére 1888- ban Ninon, 1890-ben Vendetta című magyar drámáival két pályázaton dicséretet nyert, majd német verseket írt, s ezek a pancsovai Haide című lapban jelentek meg. Szekszárdra kerülése után az Egyesült Szekszárd-Tolna- megyei Nőegylet oszlopos tagja, jelentős szerepe lehetett Babits Mihály első szekszárdi közszereplésének előkészítésében. Das alte Lied (A régi dal) címmel írt verses drámát 1906- ban. Számos magyar verset, köztük Arany János Bolond Istókját fordította németre. Munkássága megbecsüléséül tagjává választotta a Szegedi Dugonics András Társaság, s ott felolvasást tartott. Az Akadémián - férje műveivel egy időben - Heinrich Gusztáv mutatta be néhány versfordítását. Ősz című verse 1929-ben jelent meg a Tolnamegyei Újságban, s az 1930-as években még aktívan alkotott. Szekszárdon élt csaknem élete végéig. Leánya, Wigand Janka, Dobó Istvánná Pancsován született 1880 körül de haláláról nincs adatunk. Színésznőként lett ismert. Egy évtizedig itt éh, majd 1906-ban elkezdte a Színiakadémiát, azután Pozsonyba szerződött. Itt a Nemzeti Színházban 1914- ben nagy sikert aratott Beregi Oszkárral Katona József Bánk Bánjának Melindájaként. Férjével a későbbi honvédezredes Dobó Istvánnal 1944-től külföldön éltek- Képünkön 1911-ben Babits Mihály Prológjá- nak színészet múzsájaként látjuk, noha ezt a korabeli újságok a harmadik testvér, Hedvig alakításának hiszik... A legkedvesebb emlékeket hagyta ránk a szintén Pancsován, 1890 körül született s Budapesten 1948. október 30-án elhunyt Wigand Edit. Szobrászművésznőként lett ismert; 1896-tól az 1940-es évek elejéig itt élt, családjával Babits Mihály baráti körébe tartozott. Babits 1911-es szereplésekor a Prolog élőképének nem a szobrászat múzsája, hiszen az Bezerédj Toto volt, hanem a táncot személyesíti meg, s emellett az öltözet és a díszletek tervezője. Számos országos pályázaton méltatták, több helyi alakot is megformált. Babits- szobra, amely ma az emlékmúzeumban látható, 1929-ben készült: sokan a leghitelesebbnek tartják az összes megformálás közül. Köztéren az 1932-ben felavatott Augusz-házi Liszt-domborműve, valamint az alsóvárosi temetőben atyja síremléke található. Dr. Töttős Gábor Ódon időben OKTÓBER 20-ÁN 95 éve, 1913-ban az utolsó három helyi '48-as honvéd egyikének haláláról emlékezett meg sajtónk. OKTÓBER 21-ÉN 140 éve, 1868-ban született Wigand Jánosné Hoffmann Mária író- és forditónő, aki 50 évig élt nálunk. 75 éve, 1933-ban elhunyt Kovács- né Nagy Lujza, a polgári leányiskola igazgatónője. OKTÓBER 22-ÉN 135 éve, 1873-ban a Tolnamegyei Közlöny a gemenci útról Írott cikkében sejtette, hogy az a magas támogatás hiánya miatt nem épül. OKTÓBER 23-ÁN 110 éve „egy 4-5 tagú részeg banda tagjai oly szerenádokat rögtönöztek, hogy annak zajossága dicséretére vált volna a legtelivérübb délamerikai sakálnak is”. OKTÓBER 24-ÉN 135 éve, 1873-ban jóváhagyták az alapnevelési egyesület (óvoda) alapszabályát. OKTÓBER 25-ÉN 120 éve, 1888-ban a Szekszárd Vidéke azt a tévhírt röpítette világgá, hogy a bolond kadarka fajta ellenáll a filoxérának. OKTÓBER 26-ÁN 135 éve, 1873-ban alakult a Szegzárdi Önkéntes Tornász és Tűzoltó Egylet, mely a maga nemében első volt megyénkben. Wigand Janka, a színészet múzsája EVANGÉLIUM Indítékok „...nem tehetjük, hogy ne mondjuk el amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4, 20) „Hitünk nem magánügy" - szoktuk mondani. De mikor vagyunk hiteles „misszionáriusok”, hogyan kell beszélnünk arról, amit megtapasztaltunk? Talán a fenti igehely - ha nem is ad részletes magyarázatot - kiindulási alapot adhat számunkra. Az idézet Péter és János apostol egy igen kiélezett helyzetben megszületett vallomása. Egy gyógyítási csoda után a hatóságok elfogják, és vizsgálati fogságba vetik mindkettőjüket. A kihallgatás során fenyegetéssel akarják „némaságra" kényszeríteni őket ne beszéljenek a názáreti Jézus feltámadásáról A kihallgatás pontos helyszíne ugyan nem ismert, de a helyzet nagyon is ismerős: mintha Jézus nagypénteki pere folytatódnék! De most minden más! Péter, aki nagypénteken nem hatalmasságoktól de néhány szolgálólánytól megijedve elhallgatta, amit látott és hallott, most korának legrafináltabb, nagyhatalmú és mindenre kész politikai testületével néz farkasszemet. És tántoríthatatlan! Vajon milyen tapasztalat, milyen élmény áll elszánt döntése mögött: „nem tehetjük, hogy ne...”? Parancsot is kaptak a Mestertől arra, hogy tegyenek tanítvánnyá másokat, de ezen „külső” parancs mellett szerintem egy belső kényszer is szorongatta őket. Péter és János ugyanis nemcsak fül- és szemtanúk, de személyesen érintettek lettek. Péter a hűtlen háromszori tagadása után, személyesen tapasztalta meg Jézus rendületlen hűségét és iránta való töretlen bizalmát a kegyelem, bűnbocsánat csodáját! (Jn 21,15-22) János pedig közvetlen közelről látta a kereszten a Krisztust, és hallotta, ahogy a Mester még haláltusájában is övéiről akar gondoskodni: Jánost Máriára, Máriát Jánosra bízta (Jn 19, 25-30), majd utolsó szavaként egy győztes hangján kiáltotta: „elvégeztetett”. Az apostolokat nemcsak külső parancs, de már egy belső kényszer is hajtja: Krisztus szeretete szorongatja. Ezért nem tehetik, hogy ne beszéljenek az evangéliumról. A történet folytatódik: a mi életünkben. Mi állunk ott, talán nem fenyegető hatalmak előtt, de egy sokszor istentelenül gondolkodó világban: őszintén kereső szomszédok, vagy épp kétkedő barátok, ateista munkatársak, vagy esetleg Isten után szomjazó rokonok között És egyetlen esély van arra, hogy legyen mégis bátorságunk szólni: ha engedjük, hogy Krisztus szeretete szorongasson minket. Ha személyes tapasztalatot szerzünk a Jézus ügyben”. Ha ezt átéltük, van indítékunk a szólásra. Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész
