Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-10-19 / 36. szám

10 e SZEKSZÁRDI VASÁRNAP ANNO 2008. október 19. MESÉLŐ EMLÉKEINK 67. Három híres Wigand hölgy Wigand Edit 1936-ban édesanyjával az új írógépnek örül A millenniumi 1896. évnek nyarán egy eddig ismeretlen öttagú kedves úri család tűnik fel a város utcáján. Egy kövéres asszonyka és három csendes, szerény, bájos arcú, magyar ruhás le­ányka... Már itthon érzik magukat. Élénk, társalgó érdeklődéssel kísérik őket, míg nem találkozunk valakivel aki megadja a nagy kérdőjelre a ma­gyarázó választ: az új gymnasiumi igazgatóék... V én Diák visszaemlékezése a 25 éves érettségi találkozón sejte­ti, az irodalmárként számotte­vő munkásságú gimnáziumigazgató mellett feleségét és leányait is érdemes felidéznünk. Wigand Jánosné, Hoffmann Mária Újpázmánon, Szerém megyében szü­letett 1868. október 21-én, s Budapes­ten hah meg 1949 körül Áldozatos hit­vesi tevékenysége mellett - Wigand Jánosnak, főgimnáziumunk első igaz­gatójának felesége, Hedvig, Janka és Edit édesanyja - maga is író, költő, drá­maíró és fordító. Pancsován érettségi­zett, német anyanyelve ellenére 1888- ban Ninon, 1890-ben Vendetta című magyar drámáival két pályázaton di­cséretet nyert, majd német verseket írt, s ezek a pancsovai Haide című lap­ban jelentek meg. Szekszárdra kerülé­se után az Egyesült Szekszárd-Tolna- megyei Nőegylet oszlopos tagja, jelentős szerepe lehetett Babits Mihály első szekszárdi közsze­replésének előkészítésében. Das alte Lied (A régi dal) cím­mel írt verses drámát 1906- ban. Számos magyar verset, köztük Arany János Bolond Istókját fordította németre. Munkássága megbecsülésé­ül tagjává választotta a Szege­di Dugonics András Társa­ság, s ott felolvasást tartott. Az Akadémián - férje művei­vel egy időben - Heinrich Gusztáv mutatta be néhány versfordítását. Ősz című verse 1929-ben jelent meg a Tolnamegyei Újságban, s az 1930-as években még aktívan alkotott. Szekszárdon élt csaknem élete végéig. Leánya, Wigand Janka, Do­bó Istvánná Pancsován szüle­tett 1880 körül de haláláról nincs adatunk. Színésznőként lett ismert. Egy évtizedig itt éh, majd 1906-ban elkezdte a Színiakadémiát, azután Po­zsonyba szerződött. Itt a Nemzeti Színházban 1914- ben nagy sikert aratott Beregi Oszkárral Katona József Bánk Bánjának Melindájaként. Férjével a későbbi honvédezredes Dobó István­nal 1944-től külföldön éltek- Képün­kön 1911-ben Babits Mihály Prológjá- nak színészet múzsájaként látjuk, no­ha ezt a korabeli újságok a harmadik testvér, Hedvig alakításának hiszik... A legkedvesebb emlékeket hagyta ránk a szintén Pancsován, 1890 kö­rül született s Budapesten 1948. ok­tóber 30-án elhunyt Wigand Edit. Szobrászművésznőként lett ismert; 1896-tól az 1940-es évek elejéig itt élt, családjával Babits Mihály baráti körébe tartozott. Babits 1911-es sze­replésekor a Prolog élőképének nem a szobrászat múzsája, hiszen az Bezerédj Toto volt, hanem a táncot személyesíti meg, s emellett az öltö­zet és a díszletek tervezője. Számos országos pályázaton méltatták, több helyi alakot is megformált. Babits- szobra, amely ma az emlékmúzeum­ban látható, 1929-ben készült: sokan a leghitelesebbnek tartják az összes megformálás közül. Köztéren az 1932-ben felavatott Augusz-házi Liszt-domborműve, valamint az alsó­városi temetőben atyja síremléke ta­lálható. Dr. Töttős Gábor Ódon időben OKTÓBER 20-ÁN 95 éve, 1913-ban az utolsó három helyi '48-as honvéd egyikének halá­láról emlékezett meg sajtónk. OKTÓBER 21-ÉN 140 éve, 1868-ban született Wi­gand Jánosné Hoffmann Mária író- és forditónő, aki 50 évig élt nálunk. 75 éve, 1933-ban elhunyt Kovács- né Nagy Lujza, a polgári leányiskola igazgatónője. OKTÓBER 22-ÉN 135 éve, 1873-ban a Tolnamegyei Közlöny a gemenci útról Írott cikké­ben sejtette, hogy az a magas tá­mogatás hiánya miatt nem épül. OKTÓBER 23-ÁN 110 éve „egy 4-5 tagú részeg ban­da tagjai oly szerenádokat rögtönöz­tek, hogy annak zajossága dicsére­tére vált volna a legtelivérübb dél­amerikai sakálnak is”. OKTÓBER 24-ÉN 135 éve, 1873-ban jóváhagyták az alapnevelési egyesület (óvoda) alap­szabályát. OKTÓBER 25-ÉN 120 éve, 1888-ban a Szekszárd Vi­déke azt a tévhírt röpítette világgá, hogy a bolond kadarka fajta ellenáll a filoxérának. OKTÓBER 26-ÁN 135 éve, 1873-ban alakult a Szegzárdi Önkéntes Tornász és Tűzoltó Egylet, mely a maga nemé­ben első volt megyénkben. Wigand Janka, a színészet múzsája EVANGÉLIUM Indítékok „...nem tehetjük, hogy ne mondjuk el amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4, 20) „Hitünk nem magánügy" - szoktuk mondani. De mikor vagyunk hiteles „misszionáriusok”, hogyan kell beszél­nünk arról, amit megtapasztaltunk? Talán a fenti igehely - ha nem is ad részletes magyarázatot - kiindulási ala­pot adhat számunkra. Az idézet Péter és János apostol egy igen kiélezett helyzetben megszületett vallomása. Egy gyógyítási csoda után a hatósá­gok elfogják, és vizsgálati fogságba ve­tik mindkettőjüket. A kihallgatás so­rán fenyegetéssel akarják „némaság­ra" kényszeríteni őket ne beszéljenek a názáreti Jézus feltámadásáról A kihallgatás pontos helyszíne ugyan nem ismert, de a helyzet na­gyon is ismerős: mintha Jézus nagy­pénteki pere folytatódnék! De most minden más! Péter, aki nagypénte­ken nem hatalmasságoktól de né­hány szolgálólánytól megijedve el­hallgatta, amit látott és hallott, most korának legrafináltabb, nagyhatalmú és mindenre kész politikai testületé­vel néz farkasszemet. És tántorítha­tatlan! Vajon milyen tapasztalat, mi­lyen élmény áll elszánt döntése mö­gött: „nem tehetjük, hogy ne...”? Parancsot is kaptak a Mestertől arra, hogy tegyenek tanítvánnyá másokat, de ezen „külső” parancs mellett szerintem egy belső kény­szer is szorongatta őket. Péter és Já­nos ugyanis nemcsak fül- és szemta­núk, de személyesen érintettek let­tek. Péter a hűtlen háromszori taga­dása után, személyesen tapasztalta meg Jézus rendületlen hűségét és iránta való töretlen bizalmát a ke­gyelem, bűnbocsánat csodáját! (Jn 21,15-22) János pedig közvetlen kö­zelről látta a kereszten a Krisztust, és hallotta, ahogy a Mester még ha­láltusájában is övéiről akar gondos­kodni: Jánost Máriára, Máriát János­ra bízta (Jn 19, 25-30), majd utolsó szavaként egy győztes hangján kiál­totta: „elvégeztetett”. Az apostolokat nemcsak külső parancs, de már egy belső kényszer is hajtja: Krisztus szeretete szorongatja. Ezért nem te­hetik, hogy ne beszéljenek az evan­géliumról. A történet folytatódik: a mi éle­tünkben. Mi állunk ott, talán nem fe­nyegető hatalmak előtt, de egy sok­szor istentelenül gondolkodó világ­ban: őszintén kereső szomszédok, vagy épp kétkedő barátok, ateista munkatársak, vagy esetleg Isten után szomjazó rokonok között És egyet­len esély van arra, hogy legyen mégis bátorságunk szólni: ha engedjük, hogy Krisztus szeretete szorongas­son minket. Ha személyes tapasztala­tot szerzünk a Jézus ügyben”. Ha ezt átéltük, van indítékunk a szólásra. Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész

Next

/
Oldalképek
Tartalom