Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-10-05 / 34. szám

E , SZEKSZÁRDI 3 ta&Armap mm 2008. október 5. ODON DERŰ 227. Remények és vélemények (Jankó János rajza) M inden korra jellemző, mi­ben reménykednek, mi­ként vélekednek saját hely­zetükről a benne élő emberek. Furcsa, ha olykor úgy érezzük, egyik-másik ma is ismerős. A hozzánk időben legközelebbi vé­lekedést Nesztor Emil tiszti főorvos vázolta a spanyolbetegségről a Tol­navármegye és a Közérdekben 1918. október 3-án. „A járvány lefolyása a le­hető legenyhébb: 330 eset közül csak három végződött halálozással. Hogy miért? Mint városi orvosnak naponta 5-7 új betegem van, akikhez elmenve, valamennyit dunnával betakarva, tel­jesen kiizzadva találom. Sok közülök félrebeszél, ájuldozik, az ágyból ki akar ugrani, és ezt mind a láz s a nagy meleg okozza. A középkorban az ola­szok minden betegséget érvágással gyógyítottak, Szekszárdon minden heveny fertőző betegséget izzasztás- sal gyógyítanak. Persze, akik meg­gyógyulnak, azok dicsérik ezen kúrát, de aki meghal, az nem tud beszélni...” Napra pontosan tíz évvel előbb a Közérdekben jelent az Októberi vers, amely nem költői erényeivel, de gon­dolatai miatt érdekes. „Katonának ment a fiam / Keserves kenyér ez! / Alig tudom megmondani, / A szívem mit érez?! (...) Csak azt hiszem: na­gyobb áldás / Szegény országunkra: / Minden gőgös hadseregnél / A polgá­ri munka. // S ha e földet ez a bástya / Netán cserbenhagyja, / Jobban védi az ágyúnál / Az iskola padja.” Ha megfigyeltük, a poéta katonát, s nem honvédet ír: ez a név s vele a tisz­telet leginkább azoknak dukált, akik először viselték - 1848-ban. Egyik utolsó helyi képviselőjük 1913- októ­ber 16-án mondott búcsút az árnyék­izzasztó kúra világnak. A Szekszárdi Újság 1912. de­cember 28-án mulattatta őt és olvasóit a Csillaghullás humorával „A múlt szá­zad 80-as éveiben egy polgártárs be­tért Csillag közismert, jó hírű polgár­szabó üzletébe. Mint régi jó ismerősök barátságosan köszöntötték egymást. János gazda nagy nehezen talált magá­nak vak) ruhakelmét s még nehezeb­ben megegyezett a ruha árában. S mi­nekutána leszurkolt két pengő fogla­lót, tréfára állott a kedve. - Mondja csak, Csillag bátyám, látott-e már csil­laghullást Szekszárdon, maga öreg em­ber, emlékszik-e ilyesmire? - Nem én - szólt rövidesen Csillag mester. - No- hát, máma látni fog. - Miért gondolod ezt, öcsém? - Biztosan tudom, hogy lesz. - No erre kíváncsi vagyok. Hogy tudod, tán olvastad? - Úgy van. (Ezzel odébb megy, és egy széket húz az öregnek, hogy leültesse.) - No, üljön le, majd elmondom. (Ezzel odaállítja az öreg Csillag elé a széket, s mikor az le akar ülni, kirántja alóla.) - Itt a csil­laghullás! - szólt s nevetve lódult ki.” Szintén átvitt értelemben mesélt csillaghullásról az agg honvéd halálát közre adó újságszám. „Egy úriember­nek dolga akadt a törvényszéken. Ép­pen szitált a finom kis októberi eső, ezért bérkocsiba ült. - Várjon - mond­ta a kocsisnak a törvényszék előtt ki­szállva - mindjárt visszajövök. A ko­csis azonban utána szólt - Nem lehet, kérem. Tessék engem kifizetni. - Nem mondtam, hogy mennyi időre foga­dom föl, egyszerűen megtartom. Mindjárt kijövök, és megyünk tovább. - Mondtam, kérem, hogy nem lehet. Hoztam én már másokat is ide, akik azt mondták, hogy mindjárt visszajön­nek, oszt bennmaradtak öt évig. Azért jobb, ha mindjárt megkapom a fuvar­díjat” Lanius Excubitor Ódon időben OKTÓBER 6-ÁN 105 éve 1903-ban elhunyt Szeredy József bölcsészdoktor, apátkano­nok, híres egyházjogász, megye- székhelyünk fia. OKTÓBER 7-ÉN 160 éve 1848-ban az ozorai diadalt véghez vivő férfiak helyett nők szü­retelték le a ritka áldásos bő ter­mést, melyből még évtized múlva is ittak a forradalom emlékezetére. OKTÓBER 8-ÁN 75 éve, 1933-ban megnyílt a Falu­szövetség országos kiállítása Szek­szárdon. OKTÓBER 9-ÉN 100 éve, 1908-ban polgármeste­rünk a köztisztaság érdekében pót­adót és közmunkát javasolt. OKTÓBER 10-ÉN 125 éve, 1883-ban a Sió fölötti pa- lánki vasúti híd állványa kettétört, s az egyik szegecselő bécsi műko­vács szörnyethalt. OKTÓBER 11-ÉN 120 éve, 1888-ban helyi sajtónk ve­zércikkben írta: „a szekszárdi világ­szerte ismert és keresett vörösbor nem vinkó számba megy, melyet pár krajcárért el lehet vesztegetni”. OKTÓBER 12-ÉN 95 éve, 1913-ban oltáregyesüle­tünk közgyűlésén Fent Ferenc apát­plébános „magas szárnyalással fej­tegette, érdemes-e tagnak lenni”. EVANGÉLIUM Név- és születésnapot ünnepel az újvárosi templom Október 4-én, szombaton, este 6 óra­kor az újvárosi templomban ünnepi szentmisét celebrál Mayer Mihály püs­pök úr, és megáldja az összefogás, a kö­zös munka eredményeként megújult, megszépült belső teret. A Madrigálkó­rus énekével dicsőíti az Urat. Minden testvért, minden érdeklődőt sok szere­tettel várunk erre a szép alkalomra. De mit is ünnepiünk valójában? Egyrészt templomunk névnapja, bú­csú-ünnepe lesz: az újvárosi templo­mot ugyanis az alapító szándéka sze­rint Szent Mihály és a Bibliában név szerint említett másik két arkangyal: Gábor és Rafael tiszteletére szentelték. Egyszersmind születésnapot is köszön­tünk: immár 140 éves lett az „Újtemp­lom”. Özvegy báró Hrabovszky Péter- né, született Kassay Anna 1855-ben kelt végrendeletével egyetlen leányá­nak korai halála után minden vagyo­nát arra a célra ajánlotta fel hogy Szekszárd-Újvárosban templomot épít­senek és plébániát létesítsenek. Maga az építkezés közel négy esztendőt vett igénybe. A terveket PetschingJános bé­csi építészmérnök készítette, a kivitele­zést Wagner János pesti főépítész irá­nyította. Az új templomot 1868októbe­rében Pauer János szekszárdi címzetes apát szentelte föl Erre az ünnepi alka­lomra írta Liszt Ferenc a Szekszárdi Mise című művét Mindehhez jön még egy aktuális öröm: hála Istennek, vég­re ismét megszépült az „Isten háza”. Érdemes beleolvasni Hrabovszky báróné végrendeletébe: „Felejthetetlen Alexándra leányomnak, anyai szí­vemhez intézett ájtatos utolsó szavai­ra emlékezve, ezekkel találkozó Ön magam lelkének búzgó sugarlásait pedig követve öszves minden ingó és ingatlan vagyonomat: jelessen Kajdacs és Szaladlak Jószág részlete­ket, Szegzárdi házamat, minden arany és ezüst Ékszereimet a' minden­ható Isten ditsőítésére és Keresztény Vallásunk magasztalására hagyom és testálom, a’ Szegzárdi új városba, e’ végre már kijelelt üres helyen építendő Szt. Egyházra: az örökségi nyilatkoza­tot ennélfogva az építendő Templom képébe a'Szegzárdi Város Tanácsa, és annak Papi Elöljárósága a1 Megyés Püspök Ö Méltósága kegyes hozzájá­rulásával teendi meg. ” Vitéz Vendel István néhai szekszár­di polgármester 1941-ben kiadott vá­rostörténeti Monográfiájában többek között az alábbi megjegyzéseket fűzi a végrendelethez: „Az örökhagyó a templom helyéül az Újváros legszebb részét választotta. A síkságtól az Elő­hegy felé menve, az első emelkedésen nyúlik az ég felé a karcsú templomto­rony, amely több, mint hét évtizede szemléli a körülötte csoportosult hívek fehérre meszelt, szerény házait. Csak a Mindenható kegyelmével megajándé­kozott lélek bírhatott oly nagyfokú szabad elhatározással hogy a múlan­dó földi javak mögött meg tudta látni azt az utal amelyen az egyforma mértékkel osztott igazság irányít a végcél az örök élet felé. Csak a jóságos Isten tudja, hogy az élet hány elfáradt vándora menekült lelki felüdülés vé­gett az Ő újvárosi hajlékába és hogy azáltal hány önbizalmát visszanyert hívő lett újból az élet terheivel megbir­kózni tudó, hasznos polgára a hazá­nak. ” A templom 140 év után is áll és mél­tán mondhatjuk ismét: gyönyörű. Az új évezredben is betölti örök hivatá­sát: Isten dicséretét és a közösség szol­gálatát. Az Egyház él és szüntelenül kész a megújulásra. Itt is, most is: Szekszárdon, Újvárosban, az Úr 2008. esztendejében. Kirsch János diakónus

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom