Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-09-28 / 33. szám

12 SZEKSZÁRDI VASÁRNAP SPORT 2008. szeptember 28. Cél a világelitben maradni Szekszárdon járt a kézilabda szövetség főtitkára, Sinka László Tény, hogy Radulovics Bojana visszavonulása és Kulcsár Anita tragikus halála után két fontos poszton meggyengült az 1995 óta a világelitbe tartozó magyar női kézilabdaválogatott. Bálint György A sydneyi olimpia és a 2002-es zágrábi vb óta világverseny döntőjébe kerülni nem volt esélye a nemzeti együttesnek, de a 4-6. helyek egyikére szinte mindig jók voltak a hölgyek. Kivéve a tavalyi franciaországi vb-t, ahol a hatba sem fér­tek be a lányaink. Akik ennek kapcsán egy újabb válságperiódusról kezdtek be­szélni, azokat a pekingi olimpia kellő­képpen cáfolta; Görbiczék újra ott vol­tak a világ legjobb négy csapata között, sőt a Korea elleni bronzmeccsen is lett volna keresnivalójuk, de némi határo­zatlanság és az enyhén szólva sem kor­rekt játékvezetés végül is megfosztotta a csapatot az éremtől A múlt héten az UKSE Szekszárd vendégeként városunkban járt szö­vetségi főtitkárral Sinka Lászlóval er­ről a pontról indítottuk az aktualitá­sok mentén zajló beszélgetésünket.- A tavalyi kisiklás volt, és újfent bi­zonyítottuk, hogy bárki ellen, bármi­kor eséllyel vesszük fel a küzdelmet - kezdte Sinka László. - Én az előttünk végzettek egyikét sem tartom papíron jobbnak, hiszen az oroszok elleni elő­döntőben is volt esélyünk, nem beszél­ve a bronzmeccsrőL Elégedetlenségre azonban semmi ok: a világon negye­diknek lenni valamiben mindenkép­pen remek érzés. Főleg annak tudatá­ban, hogy legközelebb ez még jobb le­het. Van hátterünk, vannak nemzetkö­zi szinten kiemelkedő játékosok, a klu­bokban megfelelő munka folyik. A férfi válogatott is előretörhet- A férfi szakágra is elmondható ez, csupán kisiklásnak tekinthetjük, hogy nem jutottunk ki az olimpiára? A ja­nuári horvát vb kellő cáfolatot ad a kétkedőknek?- Meggyőződésem, hogy igen. Ne feledjük, mindössze két gólon múlott az ötkarikás kvalifikáció az ellen az Iz- land ellen, amely csodát téve a döntő­ig meneteit, és ezüstérmes lett. Az az­óta lejátszott meccseken is igazoltuk, hogy nem ment el mellettünk a világ. Athén után szép lassan megoldottuk a generációváltást. Külföldiekkel meg­erősített, nemzetközi szinten is re­mek klubcsapatainkban, vagy éppen nívós külhoni bajnokságokban edződnek játékosaink, így újra ott le­hettünk az elitben.- Vannak-e férfi vonalon műhelyek, ahol olyan srácok kerülnek felszínre, akik alapadottság dolgában egészen kiválóak, akikre tényleg felfigyelhet­nek a nagycsapatok? A nőknél ez job­ban tetten érhető.- Máris sorolom, mert nincsenek bent a köztudatban, noha megérde­melnék. Alsóörsön, amolyan sportági akadémia jelleggel létezik egy remek műhely, Balatonfüreden önerőből ju­tottak az NB I-ig, de Gyöngyösön és Mezőkövesden is nagyszerű az Sinka László utánpótlás-nevelés, aminek jóvoltából már felnőtt szinten az élvonalig jutot­tak. Aggodalomra tehát nincs ok, an­nak ellenére, hogy még több ilyen műhely kellene. Női vonalon is örül­nék, ha egyre több Szekszárdhoz, Kozármislenyhez hasonló bázist so­rolhatnánk fel a nagy klubok integrá­ló utánpótlás-holdudvara mellett. Hiányzó tévés bevételek- Eredményesebbek a focinál a ko­sárlabdánál, a vízilabdát leszámítva va­lamennyi labdajátéknál idehaza, de mégsincs több pénzük az államtól és a szponzoroktól sem. Emiatt sosem követelődzik a kézilabda.- Ez nem a mi stílusunk. Egy biztos: mi a rendelkezésre álló forrásokat, akárhonnan is jönnek azok, kizárólag a csapatokra, a háttérre, a fejlesztésre költjük, ami talán a hosszú távú ered­ményesség egyik záloga is. Sportági vezetőként, s mint MOB elnökségi tag, kérve kérem, hogy mindenkit az eddiginél jobban számoltassanak el az erre hivatottak: mire is megy, különö­sen az adófizetők pénze. Mi nem be­szélünk akadémiákról magas röptű el­képzelésekről mert nem a forma, ha­nem a tartalom, a kivitelezés a lényeg. A sportiskolás rendszert kell működ­tetni, és kellően odafigyelni a klubon belül az utánpótlás minden egyes kor­osztályának fejlődésére. Van egy Cséfay-programunk, ami modellérté­kű, amit elfogadnak a klubok. Ami az eredményességi mutatók alapján jár nekünk, azt mindenképpen megkap­juk. Hogy más labdajáték mennyit kap, mit teljesít, azzal különösebben nem foglalkozunk. Nincs értelme az ilyen összehasonlítgatásnak.- Csak azt ne mondja, hogy elége­dett a sportágba jelenleg beáramló pénzzel!- Erről szó sincs! Itt van például a sportközvetítések témaköre. Már száz­számra kerülnek képernyőre a mécs­esek a sportágból de senki sem akarja elhinni idehaza és külföldön, hogy eb­ből a sportágnak semmi bevétele sincs, holott a komolyabb kézilabdás országokban ez az egyik fő szövetségi, illetve egyesületi bevéteL Jelezni kell a tévék felé: ez az állapot nem tartható fenn. Aki előállítja a produkciót, annak ezért fizetség jár. Mert ebből a pénzből tudnánk támogatni például azokat a műhelyekei amik nekünk az ott elvég­zett munka miatt nagyon fontosak. Veszélyben a továbbjutás Buta SZAC-vereség a Linztől a Szuper Ligában A második számú linzi alakulat, az AG verhetőnek tűnt a Klubcsapatok Szu­per Ligájában harmadik mérkőzését már itthon játszó Szekszárd AC számá­ra. Ehhez azonban jobb koncentrált­ság, s a végjátékok idegi feszültségé­nek elviselése kellett volna. Az ismét jelentősen átalakult Szek­szárd - Wittinger Judit és Tóth Edina maradt a tavalyi csapatból - a 6:4-es osztrák győzelemmel zárult mérkőzé­sen öt partit bukott el döntő játszmá­ban, és csak egyet hozott ily módon. A Statisztikától érkezett, roppant moti­vált első éves felnőtt, Juhász Mariann két nagyszerű győzelmet aratott, és Petzner ellen is több mérkőzéslabdája volt, végül mégis az osztrák örülhe­tett. A SZAC további sikereit Wittin­ger és a védőspecialista, fiatal Tóth szállította. Mivel úgy tűnik, hogy a Mladost Zagreb elsőként jut majd to­vább a csoportból - a Sáth-tanít- ványok is 6-1-es vereséggel tértek ha­za a horvát fővárosból -, a Szekszárd AC a második helyért csatázik a linzi­ekkel. Az első ütközetet az osztrákok nyerték, így a továbbjutáshoz a szek­szárdiaknak a 6:4-nél nagyobb arány­ban kellene nyerniük a visszavágón. Nehéz ügy, de Juhász Mariann amon­dó, hogy legközelebb biztosan meg­nyerik majd a párost, s az egyesekben is hozzák a kellő számú győzelmet, így nyernek 6:3-ra, mert éppen ennyi­re muszáj. Addigra már az új ukrán légióst is megismerhetjük. Az Ogyesszából érke­ző szőkeség egy kicsit zsákbamacska­igazolásnak tűnik, de kvalitásai sokáig nem maradhatnak titokban. Bár az is lehet, hogy Sáth Sándor szakmai igaz­gató nem húzóemberként számít rá, más tervei vannak a játékossal? B. Gy. ORSZÁGOS ELSŐ A NO-PARA. S eptember 13-án Budapesten, a Városligetben ren­dezték meg az adidas streetbaü fesztivál országos döntőjét. Az 1994/95-ben szü­letett lányok mezőnyében - 16 együttes között - ott volt a szekszárdi NoPara csapata is. A KSC Szekszárd kadett gárdájába nevelkedq lányok - nevükhöz mél­tóan - nem izgulták el a dolgot, hanem küzdelmes, izgalmas mérkőzéseken min­den ellenfelüket legyőzve hódították el a bajnoki címet. A No-Para csapat tagjai (balról) Bögyös Dorina, Wiesner Fanni, Varga Cecília és Schönhardt Kitti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom