Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-09-21 / 32. szám

ANNO 2008. szeptember 2' « SZEKSZÁRDI yasärnap M a már szinte felmérhetetlen, milyen nagy lépést tett egy­kor a modern tőkés szőlő- művelés felé Szekszárd, amikor az or­szág többi borvidékét tíz évvel meg­előzte. Meglepő, hogy a kortársak még­is úgy emlékeztek rá, mint „a Back-kor- szak(!) rém-uralma alatt természetbe­ni dézsmaszedés fenyegetésével kierő­szakolt dézsmaváksági szerződés”-re. Ér­demes tehát a tények mögé néznünk. Midőn a forradalmi kormány 1848 szeptemberében eltörölte a szőlő- dézsmát, vagyis az egyháznak a ter­mésből járó tizedet és a földesúri ki­lencedet, elődeink - noha ők addig csak tizeddel tartoztak! - egy ember­ként fogtak fegyvert a haza oltalmára, és az ozorai diadal kivívására siettek, így esett, hogy „az ellenséges tábor le­fegyverzésében közreműködött, a ha­za szolgálatában távol levő férfiak he­lyett a szekszárdi szőlőknek az évi rit­ka áldásos bő termését az asszonyok és leányok kényszerültek nemcsak le­szedni, hanem össze is puttonyozni és elgázolni”, vagyis csömögévé ta­posni. A következő ősztől már ismét szedték a dézsmát, bár sokan megta­gadták annak beadását. A földesúri jo­gokat gyakorló Magyar Királyi Egyete­mi Alapítványi Uradalom pár évig küszködött ezzel, majd 1854-től a me­zővárossal „bordézsma haszonbéri szerződést” kötött: a megyeszékhely emberei pénzben szedték be az átlag­gal meghatározott tizedet. Közben a háttérben két folyamat zajlott. Az egyik, hogy hazánkban e té­ren elsőként részvénytársaság alakult 1856 novemberében. A Szegzárdi Borkereskedő-Társaság igazán szép üzleti sikereket ért el A Vasárnapi Újság 1858. szeptember 12-én megír­ta, hogy az előző üzleti évben 8000 Rákász Gergely koncertorgonista a Művészetek Házában szeptember 25- én hallható Verdissimo címet viselő hangversenyére Itália hangját elénk va­rázsoló műsort állított össze. A nagy olasz mesterek, Vivaldi, Ver­di, Bellini, Mascagni, Rossini itt fel­hangzó népszerű dallamai gyakran szólalnak meg hétköznapi környezet­ben is. Közülük hétnek orgonaátirata egyedül erre a hangversenyre készült. A koncerten az orgona az emberi hangot idézi, amikor a XIX. század leg­népszerűbb olasz zeneszerzője, Giuseppe Verdi operáinak monu­mentális, drámai kórusait szólaltatja meg, vagy amikor Antonio Vivaldi Glóriájának emelkedettségét érezzük. Ez a hatalmas hangszer egyetlen énekhang érzelemgazdagságát is ké­pes megjeleníteni, mint a bel canto egyik legszebb operájának, Vincenzo Bellini Normájának híres szopránári­áját, a Casa Dívát, vagy akárcsak egy duettet, Verdi Don Cartosának Sza­Itália hangja E VAN G É LI U M „Az irgalom Atyja, és minden vigasztalás Istene” (2Korinthus 1, 3) Kicsoda az Isten? Milyen ő, akinek lé­tezését minden ember felismerheti a természetre, a lelkiismeretre és a tör­ténelemre figyelve? A kérdés nem marad válasz nélkül, Isten megmu­tatja önmagát. Válaszát egy könyvbe gyűjtötték, melyet csak úgy emlege­tünk: a Biblia. Igen, talán az egész Szentírás nem más, mint Istennek er­re az alapkérdésre adott válasza. A sokféle bibliai jelzőből csupán kettő a fenti részlet. Isten az irgalom atyja - mondja Pál. Nem azt mondja, hogy Isten irgalmas (már önmagában ez is jó hír lenne), de egyenesen azt állít­ja, hogy Isten az irgalom atyja, va­gyis a forrása. Ő az igazi „szülője”, belőle árad mindaz, amit mi a szó legnemesebb értelmében irga­lomnak nevezünk. Isten a vigasztalás Istene - folytat­ja az apostoL Walther Lüthi kifejezé­sével élve: az, hogy Isten irgalmas, azt üzeni, hogy neki van szíve, az pe­dig, hogy ő minket vigasztalni akaró Isten azt mondja, hogy neki van ke­ze. Meglehet, embermintájú képek ezek, de talán megengedi, hogy így gondolkodjunk róla: nekünk nem szívtelen urunk van, hanem olyan, aki kinyújtja vigasztaló kezét, hogy elérje a rászorultakat. Ahogy az ir­galmas barát keze dér a bajban lévő társához, ahogy egy anya keze meg­nyugszik gyermekén. Hát ilyen az Isten! Ő az a mennyei Atya, aki már Ézsaiással is megüzen­te programját: „Vigasztaljátok, vi­gasztaljátok népemet”. Ő az az irgal­mas Megváltó, aki oly gyengédség­gel mondta: „ne sírj...”, „ne félje­tek...”, „ne aggodalmaskodjatok...”. Ő az a Szentlélek, akinek újszövetsé­gi neve, Paraklétosz, vagyis a Vigasz­taló. Áldott legyen a neve! Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész EGY NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP 125 Szőlődézsma-váltság 1858-ban Sutulás, azaz préselés akó bort adtak el „melynek mintegy két ötödrésze került külföldre, a társa­ság tiszta jövedelme 12 663 forint”, s „a közgyűlés 3000 pengő forintot, va­gyis minden részvény után hat száza­lékot kifizettetni rendelt.” Ez akkori­ban mesés haszonnak számított, külö­nösen, ha a másik hatótényezőt is fi­gyelembe vesszük. Az osztrák bank­válság miatt pénzszűke állt be, sok vál­lalkozás a csőd közelébe került. Az uradalomnak is pénzre volt szüksége, ezért mindenáron ki akarta erőszakolni a szőlők megváltását. Ha azt nézzük, hogy mindenki a saját tu­lajdonának érezte addigi jobbágybir­tokát, akkor drágának mondhatjuk az árat, ha azonban reálisan számolunk, (Biczó Géza rajza) az ezért fizetett összeg - húszévi jöve­delem -, s főleg a kamat (5 %) nem volt magas. A létrejött megegyezéssel a szekszárdi gazdák a tőkés szőlő- és borgazdaság útjára léptek, önálló tu­lajdonosokká lettek. Az 1858. szep­tember 22-én megkötött szerződés 2696 magyar holdat érintett, s hegyi borvidékeink sorában elsőként járta a jövő útját. Összesen 193 578 forintot fizettek, s az eredetileg 1870-ig terje­dő fizetési határidő csúszott ugyan 1874-ig, de a szőlőterület ezalatt csak­nem hetedével gyarapodott, 1883- ban pedig a Dél-Dunántúl legmaga­sabb aranykorona-értékét mutatta. Mekkorák is ezek a területek mai mértékkel? Átszámítva 2022 ka­tasztrális hold, azaz 1164 hektár: ke zel negyedével több, mint ma a v; ros közigazgatási területén belül k vő 860 hektár szőlő. Jól mutatja ez a korabeli térkép. Fejet hajthatunl az elődök előtt... Dr. Töttős Gábo Ódon időben SZEPTEMBER 22-ÉN 150 éve, 1858-ban szőlősgazdánk megkö­tötték a jobbágyságot megszüntető örökváltságot. 70 éve, 1938-ban elhunyt László Géza hadirokkant gimnáziumi tanárunk, drámaköltő. SZEPTEMBER 23-4 N 130 éve, 1878-ban Szekszárdon kötött há­zasságot Geiger Gyula és Ben- czelits Erzsébet: Dienes Valéria jö­vendő szülei. SZEPTEMBER 24-ÉN 140 éve, 1868-ban elhunyt Szekszárd szü­lötte, Mutschenbacher Antal fran- cianyelvkönyv-író professzor és fiú- nevelde-tulajdonos. SZEPTEMBER 25-ÉN 125 éve, 1883-ban született Vendel István, városunk monográfusa és leghosz- szabb ideig volt polgármestere. SZEPTEMBER 26-ÁN 105 éve, 1903-ban ünnepelték Klieber Györgyöt, aki 40 éve volt belvárosi kántor. SZEPTEMBER 27-ÉN 100 éve, 1908-ban gyűlést tartottak a Szek­szárdi Szőlősgazdák Egyesülete megalakításáért. 95 éve, 1913-ban egymással mérkőztek a gimnázium focicsapatai. SZEPTEMBER 28-ÁN 100 éve, 1908-ban orosz zsidóüldözés elől Argentínába igyekvő 67 család ér­kezett ide. Szekszárdon badság kettősét. Természetesen a lej népszerűbb darabok sem maradha nak ki a La bella Italia alcímű koncéi műsorából: a természet ébredésé idéző Tavasz tétel Vivaldi Négy évsza című művéből, vagy Mascagni P; rasztbecsületéből a számtalan módo feldolgozott, immár szinte önálló ék tét élő, romantikus hangulatú Intei mezzo Simfonico. Rákász Gergely koncertjén elén tárja a korabeli Itália világát. Azt a életérzést, azokat a körülményeke amelyek életre hívták az elhangzói műveket, így a közönség valódi é ményt kaphat. Miközben az orgoni: ta történeteket mesél a muzsikáról, közönség úgy érezheti, beavatott vált. Ettől lesznek igazán érdekesei különlegesek ezek a koncertek, ami lyek elsöprő sikert arattak az Egyesü Államokban, de Európa több ország; ban és Magyarországon is. Rákász Gergely a Verdissimo-v; külföldi turnéra is utazik. KI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom