Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-08-10 / 26. szám
2008. augusztus 10. KAVEHAZ TASAs“ 13 A királyi főszakács koronája SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Faddi Varga János királyi főszakács és felesége, Vargáné Kovács Veronika népművész. Randevúnk apropója a Múzeumok éjszakája rendezvény keretén belül bemutatott Lakomakönyv, amely sikerkörútját Szekszár- don, a Szent László-napokon kezdte el. Egy férfi: Faddi Varga János Egy nő: Vargáné Kovács Veronika- Találkozásunk nem „véletlen”, jól működő számmisztika. Nézzük, mi is történt 10 éve...- Életemnek egy nagyon fontos állomása. Nagyszakácsiban, 1998-ban nyertem el a királyi főszakács címet, s most 2008-ban megjelent a Lakomakönyvem, amely, úgy érzem, feltette a koronát az elmúlt tíz évre.-Aligha van ember, aki benneteket és ezzel együtt munkásságotokat ne ismerné, mégis tekintsünk visz- sza a kezdetekre.- Sióagárdon 1998-ban készült el az 1890-ben épült pince renoválása, amely lányunk után a Margit nevet kapta. Akkor kezdődött el az igazi vendéglátás. Először csak a környékről jöttek hozzánk a vendégek, akik hírünket vitték, s ma már nemcsak az országból, de külföldről is jönnek, s örömünkre sok a visszatérő vendégünk.- Sok rendezvényre hívnak benneteket, s miután a reneszánsz konyhaművészet az igazi specialitásotok, nemcsak az ételek finom íze, hanem a tálalása is nagyon látványos. Melyik rendezvényi tartod a legnagyobb sikernek?- A Szépművészeti Múzeum Reneszánsz termében, az ezredfordulón 500 illusztris vendég előtt óriási sikerrel mutathattuk be a reneszánsz konyhaművészet remekeit, melyekhez az ország minden régiójából kínálták a borokat.- Családi vállalkozás a tiétek, s már a harmadik generáció is ott áll mellettetek...- Az eredményeket, a sikereket csak így együtt tudtuk elémi: feleségem, fiam és lányaim. Ma már az unokák is boldogan vesznek részt a programokban, mert örömüket lelik benne.- Kezemben tartom a Lakomakönyvet, amelyről azt mondtadfel- tette a koronát munkásságodra- A Szekszárdi Vasárnapban éveken keresztül ment egy sorozat, amelyben eredeti és mai nyelven reneszánsz ételreceptek jelentek meg. Ez, valamint a negyven év gyűjtőmunkájának, versenyeinek eredménye érett gyümölccsé ebben a könyvben. Olyan recepteket válogattunk ki, amelyeket bárki el tud készíteni, hiszen ma is kaphatók a hozzávalók. A Lakomakönyv egyedülálló a piacon megtalálható megszámlálhatatlan szakács- könyv mellett, hiszen öt szakma találkozásának eredményeként jött létre.- Melyek ezek a szakmák?- Varrónő: a korhű reneszánsz ruhákat a feleségem varrta. Pék: édesapám pék volt, innen a péksütemények iránti vonzalom, ismeret. Szakács: a családban három szakképzett szakács van. Virágkötő: a lányunk szakmája a díszítés, amely minden reneszánsz lakománál megjelenik, a gyümölcskapu immár cégünk emblémája is. Nyomdász: visszatérés a kezdetekhez, a feleségemmel eredeti szakmánk ugyanis nyomdász, s ezek birtokában a könyv írásos tartalmán túl a külső megjelenéséhez is hozzájárultunk. Köszönet a kiadónak és a könyv gondozójának, Solymosy Lajosnak, aki már az első látogatásakor a könyv megírására buzdított bennünket, amely aztán találkozott a régi álmunkkal- Vera, 15 éve adtál először interjút nekem, első kiállításod alkalmából Ott az utolsó mondatod így szólt: „Olyan állomáshoz érkeztem, amikor fel kell tennem magamnak a kérdést, hogyan tovább... Szeretném a sióagárdi hímzést olyan ismertté tenni, mintamilyen a matyói vagy a kalocsai. ”- Igen, hiszen amíg annak a kettőnek - mai kifejezéssel élve - jó volt a marketingje, addig a sióagárdi háttérbe szorult. Semmilyen kiadványban nem találtam róla leírást, ezért az eredetihez kellett visszanyúlnom, s abból építkezni.- Gyűjtéssel kezdted...- A „miért” motivált, így először csak a mintákat gyűjtöttem. Kölcsönkért darabokat rajzoltam le, amelyeket meghímeztem. Később a viseleteket kezdtem el gyűjteni, s ma már elmondhatom, hogy a teljes sióagárdi népművészeti textilkultúra kereszt- metszetét bemutathatom a nagyközönségnek a Hímzésmúzeumban, a leányvári pincefaluban.- Igényességedet bizonyítja, hogy felnőtt fejjel a gyerekeiddel ültél iskolapadba, hogy minél többet tudj arról ami már nemcsak a hobbid, hanem az életed. Vargáék régi álma vált valóra a Lakomakönyvvel- Három gyerekemmel elvégeztem a Népi Játékok és Kismesterségek Főiskoláját. A hátteret ez alatt az idő alatt a férjem biztosította, aki akkor egyedül vitte a vállalkozásunkat a városháza előtti ajándékboltban. Cserébe mi részt vettünk, segítségére voltunk azokon a főzőversenyeken, amik meghozták számára a sikereket, mi pedig egy újabb mesterséget sajátítottunk el A lányommal királyi főkukták vagyunk, fiunk pedig több címet is szerzett már ebben a szakmában azon túl hogy a Táncművészeti Főiskolát is elvégezte, s a kakasdi táncosokat tanítja.- A Lakomakönyv megjelenése az egész család dicsősége, viszont ahogy János is mesélte, nincs megállás. Te mire készülsz a közeljövőben?- A reneszánsz év keretében augusztus 16. és 20. között Budapesten, a Mesterségek Ünnepén tanítom az érdeklődőknek a csipkevarrást, pontosabban a bátai pöndölykötést, ami csomózott-varrott csipkét jelent.- Gyűjtéseid kezdetén nagy lelkesedéssel meséltél arról hogy a sióagárdiak ízes-zamatos beszédét mennyire kedveled, s hogy meg tanultad: a női hímzett blúz az varrott ümög.- Ezeket féltő gonddal próbáltam eredeti formájukba visszaállítani. Antikváriumokat bújva sikerült hozzájutnom eredeti hímzőfonalhoz, s a si- fon és batiszt anyagért is sokat talpaltam, mert azokon mutat igazán a régi fonallal készült sióagárdi motívum.- A Lakomakönyvben is megtalálhatóak ezek, s az általad varrt reneszánsz ruhák.- Sokan gratuláltak a könyvhöz. A férjem nagy álma vak valóra, s most vele örül az egész család Már tervezgetjük a következőt, mert ennyi év munkája, tapasztalata azt bizonyítja számunkra, hogy nem elég a pillanatnak dolgozni, érdemes az utókornak is megmutatni azt, ami nemcsak számunkra, de hisz- szük, hogy mások számára is szemet és szívet gyönyörködtető élményt szerez.
