Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-01-27 / 3. szám
(ffi vasArnap MOZAIK 2008. JANUÁR 27. „Több ezer éve otthon vagyok e tájban...” Folytatás az 1. oldalról. A két díjazott átadási ceremóniáját félbeszakítva - Szabóné Gáncs Tünde, valamint a Liszt Ferenc Művészeti Iskola növendékei előadásában - igényes produkciókat láthattunk. Móser Zoltán, aki 1965 óta fotózik, s képei közel 200 kiállítást értek már meg, meghatódva vette át a Mészöly-emlékplakettet. Mint mondta, 20 évig dolgozott együtt a házaspárral, gyakran készített fotósorozatokat róluk, s igen szoros baráti kapcsolat épült ki köztük. Lapunknak elmondta, igazi hétköznapi ember lévén nem kedveli az ünnepségeket. A Szekszárd tábla láttán ellenben újra meg újra „meghatódni kényszerül”. Illyés Gyula szerettette meg vele a várost, s lelki kötődése az idők folyamán sem lankadt. „Ide is tartozom, meg nem is, tény, innen származom” - tette hozzá Móser Zoltán. Mint azt elmondta, Mészölykultuszra mindig szükség lesz, annak terjesztése pedig Szekszárdról kell, hogy kiinduljon. Már halála után közvetlenül más volt a megítélése, s ez 20 év múlva ismét változni fog. Egy biztos, Mészöly a 20. század legnagyobb írói közé tartozik - hangsúlyozta a fotós. A másik díjazott, Csema Szabó András fiatal, 1974-es születésű író. Hedonista-aszkéta alkotóként tartják számon, aki önsanyargató szigorral figyel a részletekre, ízekre, aromákra. Sült-realista íróként alkotja „hasnovelláit”, s mohó, habzsoló, tobzódó meséiben, fanyar humorával együtt (Puszibolt- versek, Jaj a legyőzőiteknek) minduntalan a fantasztikum kulisszái, utóbbiban a macskajaj-élet- érzés tárulhat fel előttünk. Csema megköszönte, hogy rá is gondoltak az ünnep szervezői, s meglepődve tapasztalta, hogy jelölték e rangos kitüntetésre, a Mé- szöly-díjra. Elmondása szerint díjazást ritkán kap, mivel nyelvezete irodalmi körökben nem szokványos és kevésbé szalonképes stílust képvisel. Hozzáfűzte, Mészölytől teljesen eltérő próza az övé, ugyanakkor a néhai író pontosságát, jelképrendszerét mérhetetlenül tiszteli. Úgy gondolja, sokat tanult tőle, s novelláit is gyakran szokta lapozgatni. Az irodalom és a bor is közel áll hozzá, így - mint azt lapunknak elmondta - a leendő Mészöly Irodalmi Alkotóházba is gyakran ellátogat majd. Az ünnepség végén a szervezők számítógépes segítséggel felvázolták, milyen is lesz a Mészöly-tanya helyén épülő Irodalmi Vendég- és Alkotóház, melyet a PAD Irodalmi és Kulturális Egyesület hoz létre a Szekszárd városi önkormányzat, civil szervezetek és a szekszárdi borászok aktív anyagi hozzájárulásával. Céljuk lesz egy olyan kétszintes létesítmény megépítése, mely irodalomórák, kirándulások, költészetnapi rendezvények, bortúrák, továbbá előadóestek célpontja lehet - kisebb színpaddal is kiegészülve. Gyimóthy Levente „Zseniális amatőr” Születésnapi köszöntőnek készült, nekrológ lett belőle POLCZ ALAINE (Kolozsvár, 1922. október 7.-Budapest, 2007. szeptember 20.) húsz jó barátja hozzá és róla írott könyvének a Mészöly- emléknapon megtartott, nagy érdeklődéssel kísért bemutatóját meglepően vezette be Baranyai László, a kötet szerkesztője: „Alaine ízig-vérig dilettáns volt”. Bár az ELTE-n diplomázott pszichológiából, amiben igazán kiemelkedőt alkotott, azt sohasem tanulta. A második világháborúban, 19 évesen szerzett súlyos sérülései következtében átélt halálközeli élmények vezették a Magyarországon akkor még ismeretlen thanatológia, a haldoklás, a halál, és a gyász tudománya felé, elsőként hozott létre klinikai osztályon játszószobát, és külön szobát a szülők számára 1976- ban. Elindította az életük utolsó szakaszában lévő betegekről átfogó szemlélettel gondoskodó Magyar Hospice Mozgalmat. Ezeknek a tevékenységeinek megírására Baranyai Fogarassy Miklóst, a Mészöly Miklós Egyesület alelnökét tartja. Ő Alaine-t zseniális amatőrnek nevezte, aki ösztönösen ráérzett, rájött arra, milyen irányba kell mennie, mi az, amit fontos megtennie. Polcz Alain pusztán szerencsének tekinti, hogy jól tudta visszaadni a történteket a tárgyilagos cím mögé rejtett, megrendítő Asszony a fronton című regényében, amit 1991- ben az Év könyvének választottak, itthon öt kiadást ért meg, és már hét nyelvre lefordítottak. Soha nem tartotta magát szépírónak, csak mesélt. Őszintén. Negyven évvel az átélt szörnyű események után páratlan nyíltsággal ír az asszonyok a háború alatt átélt szenvedéseiről, megaláztatásáról, meghurcoltatásáról. A kötet egyik szerzője, Hollós László, a Mészöly-család, már szülei által, régi barátja, buddhista tanító, a budapesti Tan Kapuja Buddhista Főiskola tanára elmesélte, amit a könyvben részletesen leír, hogy miként temették Polcz Alaine-nel Mészöly Miklós hamvait kívánsága szerint Triesztnél a tengerbe buddhista hagyományok alapján. Mészölyt és feleségét érdekelte a buddhizmus világa, amely rokonítható a Miklós prózáját jellemző száraz, éles, éber figyelemmel. Polcz Alaine-t valójában az élet érdekelte, a halálból is az életet tanulta, aminek része a halál, de nem a vége, hanem az átlényegülés kezdete. Súlyos betegsége arra késztette, hogy tudatosan készüljön a halálra. Mindent pontosan előkészített, megtervezett, de hamarabb romlott az állapota annál, mint ahogy számította. A 85. születésnapjára készített Alaine című könyv pécsi bemutatójának időpontja, szeptember 20-a épp halálának napja lett, de a kötet egy mintapéldányát még kezébe foghatta. „Jé, ennyien gondolnak rám- - mondta. K. E. Jel-képek Móser Zoltán (Szekszárd, 1946) fotóművésznek adományozták idén a Mészöly Miklós-em- lékplakettetfbaí oldali képünkön). Mint az emléknap délutáni beszélgetésén elmondta, túl jól ismerte Mészöly Miklóst, akinek műveihez az író kérésére mindannyiszor képeket készített. Cserna-Szabó András (Szentes, 1974) író, akit Mészöly Miklós-díjjal ismertek el, viszont személyesen egyáltalán nem ismerte Mészölyt, csak írásai által találkozott vele. Először középiskolásként, amikor forradalmi változásként a Jelentés öt egérről című novella a tananyag része lett. Bár a lelkes irodalomtanár elmondta, hogy ez '56-ról szól, nem értették, hogy miként. Móser Zoltán évtizedekkel korábban a Kossuth-klubban hallotta ezt a novellát, ahol a kirendelt pártfunkcionáriusnak tetszett az írás, de „az egereket, meg az irtást azért nem kellett volna leírni” - mondta. Cserna-Szabó, aki mint Pályi András, író, műfordító, a beszélgetés vezetője elmondta Mészöllyel az aszkéta típusú íróval szemben inkább a hedonista típusúak közé tartozik, mint például Krúdy, és írásaiban a fantasztikum elemei is megjelennek, ma is nehezen megköze- líthetönek tarja Mészöly prózáját, főként a fiatalok számára. Kutakodásra, nyomozásra van szükség a szöveg szövetének felfejtéséhez, de mint ezt az Élet és Irodalomban publikált a Varjak című novelláról írt elemzésében is kifejti, nem is a megoldás, a történet kibogozása a fontos, sokkal inkább az oda vezető út, az, ami a sorok között bújik meg, egy görög dráma, sorstragédia. Ő maga könnyedebb, élőbeszédszerű, a trágár fordulatokat sem mellőző stílusban mesél el jóízű történeteket, szívesen ír gasztronómiai prózát, mégis nagyon vágyik arra, hogy egyszer egy novellája a jelképrendszer feltérképezésével ennyire kitáguljon, mint a Varjak. Móser számára, aki először Mészöly kérésére társította fotóit irodalmi szövegekhez, éppen ez a jelképekkel telített írói világ jelentett nehézséget, mivel - mint mondta - jelképeket fotózni nem lehet, másként gondolkodik az ember képekben, és másként szavakban. Mégis mindig megtalálta azt a képet, ami a szövegről szól. K. E.