Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-06-29 / 25. szám

(í yasArSap hétbői. hétbe 2008. JÚNIUS 29. Babits Mihály unokaöccse kisgyermekként látta a híres rokont Tollal a kézben. Babits István a Garay János Gimnáziumban, az SS éves érettségi találkozón „A család történetéről már nem engem kérdeznek, hanem nekem kell kérdeznem” Verset csak egyszer írt gimnáziu­mi évei alatt, de amikor a kisebbfaj­ta szenzáció reményében erről esik szó, csak lemondóan legyint. „Nem is érdemes beszélni róla” - mondja. Tény, hogy nem örökölte jeles felmenőjétől az irodalmi vé­nát, ehelyett a reáltudományok ér­dekelték. így is lehetett volna tanár, mint nagyhírű rokona, aki egy ide­ig oktatott is. Bár nem irodalmat, hanem matematikát taníthatott vol­na a diákoknak.- Babits István vagyok - mutat­kozott be egy középtermetű, szem­üveges, rekedtes hangú idős úr a szekszárdi Garay János Gimnázi­um örökdiákjainak találkozóján. A vezetéknév hallatán még azok is joggal élhetnek a gyanúperrel, akik csekély érdeklődést mutatnak az irodalom iránt. Akik pedig a cse­kélynél valamivel többet, azok szá­mára szinte biztos, hogy a klasszi­kus író, költő egyik leszármazottja érkezett érettségije után ötvenöt évvel az egykori alma mater falai közé.- Ez így igaz - erősítette meg a fő­városban élő Babits István. - Édes­apám, aki hozzám hasonlóan az István keresztnevet viselte, Babits Mihály öccse volt, és bár Pécsett született, Szekszárdon érettségizett és a jogi végzettség megszerzése után itt lett egy ideig árvaszéki ül­nök. Jómagam már Szekszárdon láttam meg a napvilágot, amiképp nagybátyám. Rövid kitérőként hadd mondjam el, hogy Babits Mi­hály abba a pécsi - ma Nagy Lajos nevét viselő - gimnáziumba járt, melynek főlépcsőházi falán napja­inkban három emléktábla található. Az egyik természetesen Babits Mi­hályé, a másik Vas Gerebené, a har­madik pedig Garay Jánosé. Mind­hárman Tolna megyeiek voltak. Babits Mihály 1883-ban szüle­tett, Babits István édesapja pedig 1895-ben. Kettejük között tehát ti­zenkét év volt a korkülönbség. Azután később nemcsak az időbe­li, hanem a térbeli távolság is meg­határozónak bizonyult. A báty Bu­dapesten, illetve Esztergomban élt; az öcs pedig Szekszárdon, így csak ritkán találkoztak.- A családi kapcsolatok akkor erősödtek fel valamelyest, amikor néhai Tibor bátyám a fővárosba ke­rült egy bentlakásos gimnáziumba. Ekkoriban Misi bácsi (azaz Babits Mihály - a szerzőj hétvégenként elvitte magához. Nagybá­tyám egyszer írt ne­künk egy levelezőla­pot, melyben a hogy- létem felől érdeklő­dött: gyermekkori csípőficamom miatt időnként felvittek a szüleim a fővárosba, és ekkor találkoztam Babits Mihállyal. Én erre persze nem em­lékszem, hiszen alig néhány éves voltam. Csak a családi elbe­szélésekből tudom ezt a történetet. Meglepőnek tűnhet, de a negy­venes-ötvenes évek Szekszárdján nem jelentett nagy különlegességet Babits vezetéknévvel gyerekesked- ni. Ne feledjük, az író-költő még alig tíz esztendeje - 1941-ben - hunyt el, kultusza korántsem volt olyan jelentős, mint pár évtizeddel később. Ezzel együtt a gimnáziumi diákok - emlékezett vissza a több mint fél évszázaddal ezelőtti idő­szakra Török Mária, az egyik osz­tálytárs - nagyjából tisztában vol­tak azzal, hogy egy nem akármi­lyen név viselője koptatja velük együtt a padokat. Babits István az elemi iskolát a Bezerédj utcai iskolában kezdte, az apácáknál. A 2-4. osztályt viszont Tamásiban végezte el, anyai nagy­anyja lakhelyén. Később visszake­rült Szekszárdra, a Garay János Gimnáziumba. Különös időszak­ként élnek ezek az esztendők az emlékeiben, hiszen szülei ekkor már válófélben voltak.- Érettségi után a szegedi egye­temre mentem matematika-fizika szakra, azután majdnem matemati­ka tanár lettem. Végül is a műszaki tervezés mellett kötöttem ki, amit nem bánok, hiszen ezzel a rekedt­té váló hanggal nem maradhattam volna a katedrán. Huszonöt éve ha­sonló baj történt a gégémmel, mint ami nagybátyámat sújtotta. Ebben hasonlítunk... Apám Budapesten hunyt el, elég sok családi vonatko­zású iratot őrzött meg. A hagyaté­kot az irodalomtudósoknak adtam: az Eötvös Loránd T\idományegye- temen a mai napig működik az a kutatócsoport, melynek tagjai tő­lem is kaptak anyagokat. Azokból már sokat feldolgoztak. Ezért is áll­hatott elő az a helyzet, hogy a csa­lád történetéről már nem engem kérdeznek, hanem nekem kell kér­deznem hozzáértő irodalomtörté­nészeket. A Babits-jogdíj tulajdonosa 2011 végéig mindenesetre én vagyok, miután Amerikába emigrált bá­tyám már elhunyt, fiai pedig a ja­vamra lemondtak jogaikról. Csak viszonyításképpen említem, hogy egykoron Jókai Mór-jogdíj tulajdo­nosai gyárakat építettek a hozzá­juk befolyt összegekből: napjaink­ban a mi esetünkben összehason- líthatatlanabbul szerényebbek a bevételek. Babits-rokonság a tengerentúlon Babits Tibor, Babits István bátyja 1956 után az Egyesült Államokba távozott. Ott három fia született, feltételezhető tehát, hogy Babits Mihály legközelebbi, oldalági ro­konsága megmarad a tengerentú­lon. Korántsem ez a helyzet Ma­gyarországon. Babits Istvánnak két gyermeke van, egy lánya és egy fia. Utóbbi 38 éves, de még nem háza­sodott meg, utódai sincsenek. A lánygyermek házasságban él, ám az ő két gyermeke már nem a Ba­bits nevet viseli. -di­Törvényesség, ügyvitel, gazdálkodás A fenti mottó jegyében tartották az Ifjúsági Unió Szekszárd Civil SzámAdó Szolgálata és Civil Ve­zető Klubja szervezésében az el­múlt időszak, a civilügyintéző képzés záró konferenciáját júni­us 20-án, melynek a Mészáros Borház és Pince adott otthont. Mint azt Győrfi Gyula, a Civil SzámAdó irányítója lapunknak el­mondta, a 2005-ös évben egy, a ci­vil szektorban végzett kutatás ki­mutatta: a törvényességi mini­mumnak való megfelelés mindösz- sze ötven százalék. Ez egyértelmű jelzés arra, itt bizony képzésre van szükség! Az egész régiónkat lefe­dő, mintegy 120 főnek hasznosít­ható, friss ismeretet nyújtó hatszor négynapos tréningre az elmúlt he­tekben került sor. Érdemes meg­említeni, a régiós civil szervezetek ügyintézői, akik egyesületektől, alapítványoktól vehettek részt a tanfolyamon, nem alkalmazottak, hanem jobbára önkéntesek voltak. A cél, hogy az ügyintézők alapvető gyakorlati tudást szerezzenek a kö­vetkező területeken: ügyvitel, pénzügy, számvitel, jog. Az oktatói csapat továbbá minden résztvevő szervezetnek többórás személyes konzultációs lehetőséget biztosí­tott, hogy egyénre szabott taná­csokkal gazdagodva távozhassa­nak, s otthon mielőbb „testre szab­hassák” az elsajátítottakat. Ízelítő­ül íme néhány sokakat érintő téma a teljesség igénye nélkül: egyesülé­si jog a gyakorlatban - alapítás és demokratikus játékszabályok, Szervezeti és Működési Szabály­zat, non-profit szervezetek gazdál­kodásának szabályai, naplófő­könyv és analitikus nyilvántartá­sok vezetése, adókapcsolatok bo­nyolítása - adójogszabályok alkal­mazása, költségvetés készítése, ak­tualizálása, likviditási vészhelyze­tek megakadályozásának techniká­ja, forrásbevonás lehetőségei, fog­lalkoztatás ügyviteli feladatai... Mivel a programsorozat megva­lósulását a Nemzeti Civil Alapprog­ram Civil Szolgáltató Fejlesztő és Információs Kollégiuma, valamint az Ifjúsági Unió Szekszárd Civilve­zetők Klubja támogatta, így a rész­vétel és a kapcsolódó ellátások, mint tananyag, hallgatói kézi­könyv, étkezés ingyenes volt. A képzés értéke egyébként közel het­venezer forint. Az általános sikerre, s a vissza­jelzett igényekre tekintettel a jövő­beni célok között szerepel az ado­mányszervezés technikáit feldolgo­zó tréning, szó esik majd a tréner- képzésről, hallássérült alapképzés indítása is szerepel a listán jeltol­mácsolással, ám legalább ennyire lényeges a szervezetek minőség- biztosítással kapcsolatos ismereteit szélesíteni, s persze szép elképze­lés, hogy a tanfolyamsorozat túl­lépjen a Dél-Dunántúli Régió hatá­rain. A programon részt vettek elmon­dása szerint végre útjára indult egy folyamat, ami hiányt pótol térsé­günkben, s noha még igen friss az újonnan megszerzett tudás, idő kell annak rendszerezéshez, máris több pontot látni, ahol érdemes, szükséges és előre vivő beépíteni szervezetük vezetésébe az itt el­hangzottakat. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom