Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-06-22 / 24. szám

2008. JÚNIUS 22. KÁVÉ]DUPLA HABBAL vasArnap/M Tehetség és szorgalom, avagy a zene érték SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Környei Miklós gi­tárművész-tanár, illetve Erősné Máté Éva zongoraművész-tanár és a Liszt Ferenc Művészeti Iskola igazgató helyettese. Találkozásunk apropója nem más, mint a Zene Világnapja, amelyet június 21-én ünnepelünk. Egy férfi: Környei Miklós- Mint előadóművész, és mint ta­nár, számodra mit jelent a zene?- Családi hagyományt, miután apukám zenész volt. Korai halála miatt 16-17 éves koromig nem ját­szott szerepet a családban a zene, viszont attól kezdve szórakozásként - a sport mellett kedvtelésből - annál inkább. Pár barátommal összejöttünk s egy kis zenekart alapítottunk. Fő­iskolás koromban - a Kandó Kálmán Villamos-ipari Főiskolán diplomáz­tam - aztán egyre jobban elmélyültem a zenében. Babos Gyulánál tanul­tam a jazz gitárt, és akkor már különböző helyeken játszottunk a főváros­ban. A zenei tudásom a katonaságnál is előnyt jelentett. Amikor leszerel­tem, itthon Pereszlényi Zoltán zenekarában, majd a Big Band-ban játszot­tam. Már ért bennem a gondolat, hogy jó lenne a zenét tanítani is, ami­kor Thész László, a zeneiskola akkori igazgatója felkért a tanításra. Ez a rövid történetem, s az életem azóta is e körül forog. Sőt, a családomat is „megmérgeztem” a zene iránti szeretetemmel.- A tehetség és a szorgalom milyen szerepet játszik abban, hogy valaki jó, jobb vagy éppen a legjobb zenész lesz a saját hangszerén?- Mindkettő nagyon fontos. Sok olyan fiatallal találkoztam, akik igazán szorgalmasak voltak, mégsem értek el kiemelkedő eredményt. A tehetség egy magunkkal hozott, öröklött tulajdonság - ha úgy tetszik, ezzel szüle­tünk -, mégis kevés. Ahhoz, hogy valakiből igazi zenész legyen, minden­képpen szükséges a szorgalom is. Szorgalommal szép eredményeket le­het elérni, a csúcsra viszont a tehetség visz fel. Az ideális, amikor mind­kettő megvan, s akkor még említhetném a körülményeket, vagy a szeren­csét, ami minden hivatásban szintén meghatározó.- Tanulás, gyakorlás, majd fellépés, koncert. Különösen a művészeti ágak képviselőinek fontos, hogy megmutassák magukat, tudásukat.- Fiatalabb koromban lételemem volt, hogy a színpadon legyek, s ahogy más iránt is érdeklődik az ember - gondolok itt a tanításra -, már a zene léte a fontos, nem annyira az, hogy közönség előtt játszom. Minden­képpen kihívás a színpad, egyrészt, hogy saját magam számára is értékel­hető produkciót adjak elő, másrészt, amit a közönség is élvez. Tanárként ezért átérzem, hogy a tanítványaimnak mennyire fontos, hogy megmutat­hassák tudásukat. Sajnos, ahogy a technika egyre jobban fejlődik, egyre kevesebbet járnak az emberek koncertekre, pedig az élő előadás varázsát, hangulatát semmi sem pótolhatja. Nemrégiben a Művészetek Házában tartott koncertemen - ahol telt ház volt - magam is újra megtapasztaltam a varázslatot, amely arra ösztönöz, hogy tovább dolgozzam a következőn.- Pedagógusként melyik tanítványodra vagy a legbüszkébb?- Több növendékem választotta a zenei pályát. Kettő már végzett, ket­tő most végez, de a többiek is szép eredményeket értek el. Amikor ered­ményről beszélünk, akkor ugyanolyan büszke vagyok a tehetséges, sike­reket elért tanítványaimra, mint a saját fiamra, aki előadói pályára készül.- Sok dolgozó ember a zenével piheni ki a mindennapok fáradtságát, a zenész a zenepedagógus mivel pihen? Közel van a hobbid a zenéhez, vagy épp ellenkezőleg?- Nyaranta nagy munkába fogok a ház kö­rül. Fát vágok, s hasonló, testet megmozgató tevékenységeket végzek. Aztán veszek jó pár könyvet, és „eszem” őket. A családdal közösen nyaralunk, illetve az idei nyári programban benne van a zeneszerzés is.- Mit kívánsz, üzensz a fiatalságnak a nyár­ra, vagy csak általában?- Az üzenetem: ha valaki zenével foglalko­zik, akkor próbálja meg a maximumot kihozni magából, mert ahogy gyorsul a világ, a minő­ség minden téren háttérbe szorul. Próbálják megtalálni az értéket a zenében, és minden te­vékenységükben. Egy nő: Erősné Máté Éva- Két évtizede vagy a pályán. Mi­től függ szerinted, hogy egy gyerek milyen hangszert választ?- Az iskolában először is megis­merkedhetnek az összes hangszer­rel. Ezt a célt szolgálják a nyílt na­pok, valamint az úgynevezett kakaókoncert. Vannak szülői ráhatások is. Ha a szülő is tanult zenét, akkor irányíthatja a saját hangszere felé a gyer­meket, vagy a gyerek ráhatás nélkül is arrafelé indul el. A média is befo­lyásolja, ezért fordul elő, hogy mindig akadnak slágerhangszerek: mos­tanság a gitár. A divatirányzatokban a zongora képviseli az állandóságot. Saját családomból szeretnék példát hozni: a fiamnak a gitározás volt a vá­gya, aztán a „kakaókoncerten” beleszeretett a trombitába, nemrégiben pedig a dobot is megkedvelte, és tanulja. A lányom viszont zongorázik, és nagyon szép sikerei vannak.- Részben érintetted is a következő kérdést, miszerint, hogy lehet egy gyerekkel megszerettetni a zenét?- Miután minden gyerek más, először is meg kell velük ismertetni a ze­nét. Ha ez sikerült, akkor olyan légkört kell teremteni az órán, hogy szíve­sen jöjjön, gyakoroljon. Hozzá kell segíteni a kudarcélmény elkerüléséhez, s miután a mai gyerekek nagyon elfoglaltak, sok hatás éri őket, ezeket mind figyelembe kell venni a tanítás során. Ezekkel párhuzamosan kell megtalál­ni az utat, amivel a legjobb eredményt lehet elérni, s ez az út a gyerek ösz­tönzése a rendszeres gyakorlásra, nyugodt körülmények között.- Egy zenét szerető, tanuló, művelő embert mi ösztönöz arra, hogy to­vább adja a zene tudományát és szeretetét?- Miután én az utat a hangszertanulástól a pedagóguspályáig egyenesen jártam végig, számomra természetes volt. Váralján, ahol általános iskolába jártam, a szolfézs után már a második félévben elkezdtem zongorát és éne­ket tanulni. Bonyhádon jártam zeneiskolába, zongora szakra, de harmoni- káztam is a bátyám után, apukám pedig hobbi-hegedűs volt. A családi pél­da tehát adva volt. A Pécsi Zeneművészeti Szakközépiskola után a főiskola következett, ahol végleg elköteleztem magam a zongora mellett. A diploma után mindjárt szerettem volna tanítani, s miután erre tanáraim is ösztönöz­tek, így 1987 óta, immár több mint 20 éve tanítok első munkahelyen.- Mit jelent egy zenepedagógusnak, amikor sikeres a tanítványa?- A tanítás csúcsát. Visszajelzés az adott hangszer tanításába, megsze­rettetésébe fektetett munka minőségéről. Lényeges az alapfok, meghatá­rozó megszerettetni a zenét, a hangszert, s megértetni a szorgalmas gya­korlás fontosságát. Mindehhez olyan motivációt kell nyújtani, ami a sok­sok munkát sikerre viszi. A tanítványok sikere a mi sikerünk is.- Milyen helyet foglal el életedben a zene?- Az egész életemet meghatározza. Amíg nem voltak saját gyermekeim, addig az iskola tanulóit tekintettem sajátjaimnak - ma is azoknak tartom őket. Aztán jöttek a saját gyermekeim, akik „örökölték” ezt a gondolkodás- módot, és az ő életük is a zenéről szól. Az otthonunkban vagy a dob, vagy a zongora szól, vagy trombitaszó hallatszik. A zene irán­ti szeretet plántálja egyben a zenei tudás átadását is, hisz egy pedagógusnak ez a feladata, amit csak úgy tud igazán teljesíteni, ha önmaga is nagyon szereti és hisz benne.- Az utolsó kérdésem ugyanaz lenne, amit Környei Miklósnak is feltettem, hiszen itt a pihenés, a feltöltődés ideje...- Nincs sok szabadidőm, de ami akad, az közös csalá­di programokkal telik. Ilyen kedvenc programunk a nagy­szülők látogatása. A sok ülés miatt számomra a legna­gyobb testi, lelki felüdülést az aerobic jelenti, ezzel tar­tom karban magam. Az üzenetem pedig a fiatalok felé: a zene pozitív életérzést ad. Ebben a rohanó, modern világ­ban, ahol mindent készen kapunk, a zenetanulás közben érezheti, hogy fogékonyabb lesz más művészeti ágakra, a tiszta művészetre. Fotók: G. K. Maurice Fleuret zenetudós javaslatára először Franciaországban tartották 1982- ben, hogy a nyár első napját a világon mindenütt zenével köszöntsék. A gondo­lat azt célozta, hogy kicsiknek és nagyok­nak egyaránt közel hozzák a zenét, és raj­ta keresztül a vidámságot, a szabadságot. Azóta több mint 100 ország csatlakozott a kezdeményezéshez. A Zene Ünnepének Chartáját 12 európai ország 16 városa írta alá Budapesten 1997-ben, mely szerint ez a nap az élő zene ünnepe, amelyet sza­badtéri rendezvénysorozatokkal tesznek a hallgatóság számára emlékezetessé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom