Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-06-15 / 23. szám
2008. JÚNIUS 15. ANNO tasAkwap Ilit Mesélő emlékeink 62. Legrégibb kápolnánk* A vitéz kurucról és a legnagyobb magyarról elnevezetett két utca találkozásánál a kedves kis Szent János és Pál kápolna mesélhetne. Június 26-án ünnepelhetnénk névünnepüket, ha a két római testvér vértanúságának évfordulóján - akár csupán szellőztetni is - kinyitnák kápolnájukat... Az ilyen egyszerű tett sem veszélytelen: egykor Julianus Apostata (azaz: Hiteha- gyott) éppen azért büntette őket, mert a Coelius hegyén épített lakóházukat templommá alakították, s ahogy Bőd Péter írja 1786-ban megjelent Szent Heortokrátes című könyvében: „Péter Keresztre feszíttetvén fővel alá-felé, Pálnak feje vétetvén” szenvedtek halált. Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában olvashatjuk: „az osztrák és bajor népi barokkban falusi kápolnák, helyi jelentőségű búcsújáróhelyek oltárain az időjárás pat- rónusaiként (Wetterherr) tűnnek föl. Ezt a népies ikonográfiái hagyományt követi Szekszárd kápolnája is... Közbenjárásukat a nép égi- háború idején tartja foganatosnak. Ausztria, Cseh- és Morvaországban, Szlovéniában hasonlóképpen időjárási patrónusként tisztelik őket...” Névünnepüket már ötszáz éve keletkezett, első magyar nyelven fennmaradt csízió is számon tartotta, az 1527-ben készült Érdy- kódex pedig legendájukat meséli el. Egyes kutatók az antik Dioszkurosz-hagyománnyal, valamint Castor és Pollux alakjával ro- konítják őket, de Bőd Péter megjegyzi: „Szent Pál Rómában való halálát bizonyosnak tartyák, nem annyira a Szent Péterét, a kiről le merik sokan azt írni, hogy soha Rómába sem vólt”. Ugyancsak Bőd * Részlet a szerző most megjelent Szekszárd - Mesélő útikönyv című művéből. Az élet színpadán a politikus a rendező, a művész a kritikus. S aki rossz kritikát kap, az vagy jelentéktelen, vagy negatív figurájává válik a darabnak, a történelemnek. Az alkotók a kultúra írásos és tárgyi emlékei által adnak hírt minden korról. Beszéljük meg, mit üzenünk a jövőnek! Könyvbemutatókkal indult a rendezvény, 1998-ban volt az első tollforgató találkozó Tolnán. Műbörzével is szerettük volna kiegészíteni az eseményt melyen az kérdez és válaszol: „Ki szerzetté ezt az Innepet? Úgy tartják hogy nagy Gergely Római Püspök (azaz: pápa, mert hiszen Bőd református!), még pedig úgy, hogy ezen a napon lenne a Szent Péter emlékezete, a következendőn forgana-fel a Szent Pálé.” Mindez Bálint szerint azért, mert „a nap az aratás, egyúttal a nagy nyári zivatarok idejére esik”. Az is biztos, hogy „tiszteletük csak a barokk időkben bontakozik ki. A XVIII. században égiháború ellen szolgáltattak misét ünnepükön. A bortermő Szekszárdon álló kápolnát (1776) nyilvánvalóan a helybéli szőlőhegyek oltalmazására emelték” - Bálint Sándor szerint. Vendel István monográfiájában az szerepel, hogy „jégverés és villám ellen” épült, de ezt nem erősíti meg a létesítő ötven szekszárdi - jobbára német - család 1778. június 21-én kelt alapítólevele. Abban egyszerűen „Isten dicsőségére” építtették. Nehéz eldönteni, hogy kinek lehet igaza: valószínű, hogy szerepet játszott a kórháztörténetben megírt érv is, a „bevándorolt német jobbágyok nem férvén meg a bennszülött lakosok által használt templomban, külön kápolnát óhajtottak maguknak, írók könyveiket, a képzőművészek képeiket, szobraikat árusíthatják -, de ez mindmáig csak terv maradt. A második tollforgató találkát már Szálkán tartottuk 2003-ban. Neves előadók, többek között dr. Szíjártó István és Tüskés Tibor közreműködésével elemeztük a kortárs irodalom helyzetét, lehetőségeit. Ugyanitt került sor a harmadik összejövetelünkre, 2006-ban. Ez már alapvetően Piakettes Parti néven futott, a Tolna megyei művészetért plakett kitüntetettjeinek hol anyanyelvükön hallgassanak isteni tiszteletet”. Bizonyos, hogy az ötven férfiú között szereplő Steiner Jakob vagy Johannes Schneider - akik talán a Fekete-erdőből jöttek ide Trau- thson apát alatt - ekkoriban inkább értették a német szót, lévén anyanyelvűk. Ám ugyancsak az alapítók között van Sárdi, Bors, Simon Takács, Szabó Pál, Posta és Pintér, akikről aligha lehet ugyanezt mondani. Az 1820-as években Boros Ferenc képeivel gazdagodott az akkor már kórházi kápolnának is szolgáló templomocska, s e képek restaurálásához 1986-ban kezdtek hozzá, de húsz év alatt alig jutottak előbbre. Az eredeti Szent János- szobrot, amely a bejárati ajtó fölötti fülkében volt, a múzeumba vitték, helyette egy másolat állja a benzingőzt, kipufogógázt, esőt, port. Az elöl állt homokkő kereszt ma az épület mögött hűsöl és por- lik a biztonságban. Talán egyszer megnyílik maga az épület is, melyet belülről alig néhány szekszárdi vagy turista láthatott az utolsó évtizedekben... A barokk stílusú templom tornyának szoborfülkéjében eredetileg is zászlót tartó mészkőszobor látható. A zászló színe sokáig kivehető volt: kék-vörös, azaz Szekszárd város hagyományos színeinek legrégibb fennmaradt emléke. A kápolna kezdetben valóban a német anyanyelvű híveket szolgálta, de már a kórház felépülte óta kettős feladatot lát el azzal, hogy itt tartották a reggeli és esti misét, s az utolsó litániát, melynek ma is meglévő emlékét a korabeli résztvevők a padokba vésték, 1886-ban. A XIX. részvételével. A plakettet civil szervezetek alapították 2000-ben, s évente öt személy kapja meg a Magyar Kultúra Napján. Tavaly, 2007-ben már hagyományos rendezvényről beszélhettünk. Több művészeti ág képviselői találkoztak Szálkán: írók, zenészek és képzőművészek. Egy-egy tudományos előadást is beiktatnunk a könyvbemutatók közé, az idei III. Piakettes Partin az energiaválság lesz a téma június 14-én, szombaton. Info: 30/650-30-10-es telefonszámon, vagy a net057@t-online.hu e- mail címen század elején a mai kórház területén lévő egyik házat bérelte Boros Ferenc festő, aki minden bizonnyal ellátást és orvosi gondoskodást is kapott cserébe munkájáért. (Csupán egyetlen kiegészítő megjegyzés: külön öröm, hogy a Szent László-napi rendezvények keretében ismét megnyílik a kápolna, melynek kertjében az alsóvárosiak - élükön Biró László püspökkel - ismét életet lehelnek a régi szép hagyományokba. Bárcsak a felújítás is előre mozdulna ezzel...j Dr. Töttős Gábor ÓDON IDŐBEN Június 16-án 70 éve, 1938-ban a decsi katolikus templomba Szent Antal-szobrot készített Kerekes István, városunk rajztanára. Június 17-én 200 éve, 1808-ban Kitaibel Pál botanikus a Sötétvölgyben gyűjtött. Június 18-án 110 éve, 1898-ban a Tolnamegyei Közlöny a Határidő üzletek című cikkében írta a tőzsdéről: „a tisztességes kereskedelem hajójában evezve sokszor a gazda ki van szolgáltatva annak, hogy spekuláljon”. Június 19-én 255 éve, 1753-ban a szekszárdi apát mözsi, agárdi, helybeli és őcsényi jobbágyainak megtiltotta a vadászatot s az engedély nélküli fakivágást. Június 20-án 100 éve, 1908-ban kezdődött a gimnázium kétnapos zászlóavatási ünnepélye, amelyre a költeményt az igazgató, Wigand János írta. Június 21-én 230 éve, 1778-ban ötven, jobbára német származású polgár megújította a Szent János és Pál kápolnára tett alapítványát. Június 22-én 95 éve, 1913-ban hunyt el a 92 éves Reichl Simon, városunk legidősebb fér- fia, aki 60 éve alapította borkereskedő cégét. A Szent János és Pál kápolna V. Tolnai Tollforgató Találkozó Szent Pál és... .Szent János a koronán
