Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-06-08 / 22. szám
2008. JÚNIUS 8. ANNO tasArwápM „Mihály mesélte, hogy ebből a kertből hívta őt esténként aludni az édesanyja vagy a szép »ezüstös nenne«, és ő mindig azt válaszolta, hogy »még nem játszottam eleget«. Ez a gyermekszó akkor kitágult bennünk, és fiatalosan mosolyogva kérdeztük: vajon utolsó napunkon is így válaszolunk-e majd, ha aludni hívnak? Valójában mi a különbség a gyermekjáték és az életjáték között?” Az ifjúi tudásvágy ábrándosa... A költő legrégibb barátja és első szellemi ösztönzője, Benczelits Erzsébet és Geiger Gyula Szekszár- don, 1879. május 25-én született leánya, Valéria kérdezi ezt visszaemlékezésében, s ha valaki, ő igazán tudhatta a választ. A gondos iskoláztatás révén a magyaron kívül hét nyelven beszélt: német, latin, francia, angol, ógörög és olasz nyelvben jó, de boldogul a spanyollal is. Már huszonévesen a francia és magyar akadémián ad elő az 1906-ban vele együtt doktoráló Dienes Pál vezetéknevét viselő feleség, Dienes Valéria. Azóta sem sok honi hölgy mondhatta el magáról, hogy 34 évesen hasonló elismerés érte: Budapesten 1913-ban hét professzor öt-kettő arányban professzorrá nyilvánítja - a magyar nők közül elsőként - és felajánlja neki az egyetemi katedrát. Szekszárd mindvégig figyelemmel kísérte tevékenységét: hírt adtak első iskolai sikereiről, előadásairól, művei megjelenéséről. Édesapja újságjában, a Szekszárd Vidékében számos novellája, színdarabja, levele jelent meg itt, s később a Tolnavármegye hozta esszéjét és visszaemlékezését. 1\i„Vigyázzatok rá!” A pincétől hazafelé és a Vincellér című naiv faszobrokat, a IV. Szekszárdi Nemzetközi Fafaragótábor alkotásait Törő György népi iparművész adta át a megyeszékhely képviselőjének május 31-én. A két alkotást a gazdasági és mezőgazdasági bizottság elnöke, Kővári László vette át a Szakályon született, Szekszárdon alkotó művésztől, aki egyebek mellett A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje és a szekszárdi „Közjóért" kitüntetés birtokosa. Törő kisplasztikákkal kezdte alkotótevékenységét, ma már több mint két évtizede farag és karcol csontra, tülökre. Említésre méltók székelykapui és emlékfái, valamint „A megbékélés kapuja” elnevezésű alkotása a doni emlékhelynél. A város felől érkező elsőként A pincétől hazafelé című, 260x70 cm méretű, tölgyből készült, natúr színű, zsűrizett naiv szobrot (képünkön) találhatja a Munkácsy és a Vincellér utca kereszteződésénél. Amennyiben folytatja útját, felleli a Vincellér elnevezésű, szintén 260 cm magas szobrot a Puskás utca és a Kilátóhoz vezető út kereszteződésében. Mindkettő mellett egy-egy, ugyancsak faragott pihenőpaddal. A két alkotás átadásán közreműködött Köbli Veronika, a Tücsök Zenés Színpad szólistája, Sebestyén István, Ékes László, a Tolna Megyei Extra főszerkesztője, Decsi Kiss János újságíró, képzőművész, valamint Kubanek Miklós tanár, újságíró. A szobrokra, mint Törő az átadásnál kérte, vigyáznunk kell, már csak azért is, mert alkotóik felelősségteljesen válaszolnak a Decsi Kiss által megfogalmazott elvárásra: „Dicsérd munkával életed!” -kopEgy nevezetes szekszárdi nap 122. dósítanak az általa kidolgozott orkesz- tika, a mozdulatművészet első lépéseiről. Közben személyes keserűséggel zajlik le számára a Tanácsköztársaság, amely után emigrál, majd két fiával 1923-ban települ haza. Szinte fáradhatatlanul orkesztikai tanfolyamokat, iskolát szervez és nagy sikerű misztériumjátékokat ír, melyekhez Bárdos Lajos szerez zenét. Az első mozdulatjáték a Hajnalvárás: „minden megoldás várá- sának közös szimbóluma. Az emberélet csupa hajnalvárásokból áll. Ez az emberiség hajnalvárása volt” - tekint vissza úttörő vállalkozására ötven év múlva, 1975-ben, mikor Vitányi Ivánnal beszélget a kamerák előtt. A filozófus az előző évben figyelt fel rá, amikor a tihanyi Nemzetközi Szemiotikái Kongresszus nyitó előadására hívták meg 95 évesen. A fejből, jegyzetek nélkül elmondott másfél órás Jel és mozdulat után „a hallgatóság ámult és bámult, majd odatódultak, az előadóteremtől a hosszú folyosón át, egészen a kapuig sorfalat állva fejezték ki tiszteletüket és csodálatukat”, s az előadás anyaga később a kongresszus záródokumentumává lett. Szekszárd, a szülőváros 1978. június 8-án bekövetkezett halálakor szinte semmit nem tudott róla, még szülőházát is csak egy 1985- ös könyv jelöli meg új felfedezésként. Újabb hat év múlva - főleg Vitéz Zsolt érdeme_ ez - már a IV. Számú Általános Iskola tiszteli meg névfelvétellel, a tanulók szinte minden korosztályának érdekes kötettel, melyhez a család is jelentős segítséget adott. Kár hogy a fia, Dienes Zoltán világhírű matematikus által ajánlott világközpont szülőházi létesítését akkor nem vették komolyan, de legalább márványtábla tanúskodik a falon, s a Babits-házban emlékszoba... Dr. Töttős Gábor ÓDON IDŐBEN Június 9-én 55 éve, 1953-ban elhunyt városunk fia, Bodnár Jenő, a Nemzeti Színház művésze. Június 10-én 100 éve, 1908-ban hunyt el Krammer János, aki a polgári fiúiskolát az alapítás óta igazgatta: később tanítványai sírkövet állíttattak emlékére. 90 éve, 1918-ban léptek frigyre Mészöly Miklós szülei. Június 11-én 120 éve, 1888-ban a bíróságunk a kocsolai temetésen hamis ének miatt összepofozkodott plébános és jegyzősegéd ügyét tárgyalta. Június 12-én 100 éve, 1908-ban Csók István festőművész látogatott városunkba. Június 13-án 70 éve, 1938-ban a belvárosi templom előtti lépcsőpihenőn nagy sokaság nézte meg a Szent Jobbot. Június 14-én a Szekszárd Vidéke az agglegénység okának vélte: „a szerelmi házasság manapság, a hideg számítás korában igen ritka, s az is sokakat visz- szatart, hogy boldog házasokat ritkán lehet találni”. Június 15-én 120 éve, 1888-ban meghalt Bezerédj Etelka, Arany szavaival: „a jóságos özvegy”, akinek domborműve férje szekszárdi szobrán látható. ... mindvégig friss maradt A mi Dienes Valériánk
