Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-05-04 / 17. szám
SZEKSZÁRDI ASÄRNAP MOZAIK 2008. MÁJUS 4. A körülöttünk élő múlt mozaikdarabkái Beszélgetés dr. Szabó Gézával nemcsak készülő új könyvéről Gézával nem lehet leülni. (Hacsak nem a múzeum száguldozó terepjárójában.) Haladni kell, mint harminc évvel ezelőtt a Mecsek vagy a Bakony erdeiben, ahol túráztunk, garaysok. „Hát igen, mondja, a mi korosztályunk nagyon korán elkezdte két végén égetni a gyertyát. Aztán az sem volt elég: a gyertyát kettévágtuk, úgyhogy most négy végén égetjük. Máshogy nem tudjuk elvégezni a dolgunkat. Az meg nem lenne jobb, ami a másik választás volna, hogy üresen és értelmetlenül teljenek napjaink...” Azért én mégis megpróbálok vele beszélgetni. Első kérdéseimet készülő új könyvéről (Szent László városa: Szekszárd) stílusosan a Megyeháza padlásán (!) próbálom, de nem tudom föltenni: épp jók a fények, mondja, most kell a tetőről fényképezni a Romkertet. Aztán: vissza a kocsihoz, majd a Várköz lejtős gyalogjárójánál kell (!) teremnünk. Géza mondja (miközben mutatja és fényképezi a köveket), amiken a Várközben naponta járunk:- ... ezek a világosak itt mórágyi kövek, ez a fekete a bazalt, ezek a fehérek pedig valószínűleg az egykori bencés apátság épületeinek faragott kövei... Közel fél évszázaddal a közismert 1061-es dátum előtt itt jelentős településnek kellett lennie, hiszen kőtemploma volt. Ennek pedig valahol épp itt, a Várközben kellett állnia, hiszen Béla királyt ide, a plébániatemplom kriptájába temethették, mivel az apátság még nem készült el addigra... Ez is a „körülöttünk élő múlt” - hiszen naponta ezeken az évezredes köveken sétálunk, de erre csak ritkán döbbenünk rá... s hogy ezek micsoda értékeink!- Igen, de minket még tanítottak ezekre a rádöbbenésekre (kapom fel gyorsan a fonalat), pontosabban tanítóink és szüléink ilyetén gondolkodásbeli, viselkedési mintáit vehettük át és bőven volt miből választanunk... (egy évfolyam különbséggel voltunk garaysok)- ... az egyetemen is aztán professzorainknak sem annyira az volt a fontos, hogy mit és mennyit tanítanak meg, hanem sokkal inkább az, hogy gondolkodási mintát, látásmódot adtak. Próbáltak minket gondolkodni tanítani. Segítettek abban, hogyan kell a világot megközelíteni, észrevenni. Kinyitották a szemünket egy kicsit. A mai oktatási rendszerben erre már kevesebb lehetőség van, és nagyon szerencsések azok a diákok, akik még találkozhatnak ilyen tanáregyéniségekkel - akár általános iskolában, akár közép- vagy felső szinten.- De köztünk, diáktársak közt is „értékkövető” hierarchiák voltak: mentünk veled, mert tájolni és térképpel tájékozódni tanítottál, egynapos túrát vezettél nekünk a Zen- gőhöz és máshová, voltunk egyszer még a Veszprém körüli hegyekben is... „Állatira fegyelmezetlenek vagytok - mondogattad -, de majd este lesz nagy tábortüzünk, ott gitározzatok, meg dumáljatok, most inkább haladjunk!" Dr. Szabó Géza- Én itt, a Decsi-Szőlőhegyen, tehát már a gimnázium előtt kaptam a múlthoz való viszonyulásomban is a legtöbb „mintát”. Először is láthattam azt a bizonyos hagyományos, több lábon álló sárközi gazdálkodást: lent a síkon a növénytermesztés, nagyállattartás, fenn a „hegyen” meg a szőlő, a tanyák, ahol főleg az öregek voltak kint a szőlőt megművelni. Közben persze beszéltek, beszélgettek. Hogy mit is szívhattam ott magamba? Nem is annyira tényeket, mint inkább a dolgok megközelítését, ahogyan a parasztemberek dolgoztak, ahogyan hozzáálltak a munkához, s ahogyan megoldották mindennapi gondjaikat... Ugyanis minden nap volt valami új gond, kérdés, amire választ kellett adni. Mára ez a világ szinte eltűnt. Én bármennyire szeretném, és próbálom is ezt saját gyerekeinknek megadni, már kevésbé tehetem, mert más lett a világ. Ezt egyébként Angliában is megtapasztaltam, amikor ott éltem és kutattam. Házigazdáim például tőlem látták először azt, hogyan kell egy nyulat megfogni, értsd: kézbe venni. Semmiképp sem a hasa alá kell nyúlni - nem is szabad -, hanem ahogy a macskát is, ahogy az anyaállat fogja meg, amikor menti... Szóval megdöbbentő volt, hogy ami a Decsi-Szőlőhegyen triviális és gyakorlatban átadott tudás, az a 90-es években egy fejlett, modern, gazdag országban sokaknak ismeretlen volt. Gondoltam is akkor, hogy mi még jobban állunk. Mára meg úgy látom, hogy itt most már még gyorsabban tűnik el a tudásátadásnak ez a hagyományos módja...- Visszatérve arra, hogy milyenek voltak tanáraink: viselkedni, gondolkodni tanítottak...- Ma már mintha ez nem lenne cél: leadnak a gyerekeknek egy csomó ismeretanyagot, de azt hiszem, keveset törődnek a nevelésükkel, alakítgatásukkal. Ez a mi felelősségünk is, mert nem biztos, hogy ez a jófajta nevelés csak iskolában történhet. Történhet ez például ásatásokon, táborokban... A régész-táborokban a legkülönbözőbb formákat találtuk meg arra, hogy miközben munkára neveltünk fiatalokat - nem biztos ugyan, hogy régészekké - nyitottabb szemű emberekké váltak. Ha látnak egy jelenséget, tovább gondolják: mi lehet annak a jelentősége? Milyen rendszer része?- Az új könyv, a „Szent László városa: Szekszárd", miben lesz új, más? Vagy a „Körülöttünk élő múlt” folytatása?- Ha innen nézem, mindenben más lesz, ha onnan, semmiben: az ember nem tud kibújni a bőréből, be van zárva saját gondolatvilágába. Most is olyan kiadványt szeretnénk megjelentetni - nagyon sok szekszárdi és a Babits művelődési ház közreműködésével -, amely közérthető formában, ugyanakkor rendkívül színesen mutatja meg, mit jelent ez az új hagyomány a városnak. Az elmúlt években felgyűlt tudományos információkat is szeretnénk népszerű formában közreadni, jórészt a Szent László-konfe- renciák anyagáról van szó. A Szent László Napi Vigadalom színes forgatagát is szeretnénk megmutatni azt a megelevenített hagyományt, ami Szent László alakjához kötődik régről, és 2001 óta újra a városban... Mikor itt tartunk a beszélgetésben, az épülő autópálya legyalult nyomvonalát érjük el Bátaszék közelében. Géza elkezdi bejárni, a következő órákban vagy százszor kipattan a kocsiból: ellenőriz, szemléz, fényképez, az építőkkel közösen keresi a megoldást a régészeti leletek megmentésére.- Most az autópálya összekötő útjainál és a leendő kiegészítő szer- vizutaknál, ahol végeztek a humuszolással, de korábban még nem voltak ásatások, meg kell néznünk, találtak-e valamit, ami régészeti feltárást igényel a további földmunkák előtt. És találtunk elég jelentős lelőhelyeket, van köztük több tízezer négyzetméteres is... Samu Attila SZEKSZÁRDI VAGYONKEZELŐ KFT. Széchenyi u. 60. üzlet (hrsz.: 1895/A/1) - alapterület: 135 m2 Szekszárd, Piactéri üzlet (hrsz.: 3915/6/A/4) - alapterület: 87+27 m2 Szekszárd, Mészáros L. u. 7. fsz. üzlet (hrsz.: 3915/6/A/4) - alapterület: 50 m2 Szekszárd, Béri Balogh Á. u. 73. üzlet (hrsz.: 4887/22/A/24) - alapterület: 18 m2 Szekszárd, Perczel 1 -3. fsz. üzlet (hrsz: 2564/12/A/12) - alapterület: 19 m2 Részletes felvilágosítás: Szekszárd, Bezerédj u. 2. Tel.: 74/319-468, 510-422
