Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-04-27 / 16. szám
2008. ÁPRILIS 27. IRODÄLMi idéző vasArUpM Festői szemmel a művész szerepéről (2.) Két héttel ezelőtt Kernstok Károly festő, grafikus életrajzával, a művész társadalomban betöltött szerepéről elmélkedő gondolataival ismerkedhettek kedves Olvasóink. Hogy miféle szerep jutott a művészettermelő embernek a történelemben - legalábbis a festő filozófiája szerint -, azt ígértük, erről esik mostan szó. Az ősi Egyiptomban a művész rabszolga volt, fogalmazza Kernstok A művész társadalmi szerepe című tanulmányában. Ez pedig igen érdekes tény egy papi államban, ahol a fáraók is papjaik által kormányoztak. „Rabszolga festette a fáraót s az isteneket: Ptahot, Oziriszt, íziszt. Legalacsonyabb szociális elhelyezkedésük volt ezeknek a művészeknek, pedig a legmagasabb szociális funkciókat végezték.” Hogy mennyi él van sarkítva fogalmazva a papsággal szembeni állásfoglalásakor, árnyaltabban az alkotók sorsának a papság sorsával való összehasonlításakor, arról árulkodik a következő bekezdés: „Bár a papok a legmagasabb társadalmi állásban éltek, mégis a rabszolgaművész parazitái voltak. Ebben a szimbiózisban a művész termelt, a pap fogyasztott. A művész fantáziájával, formáival, színeivel, egyszóval alkotásaival az alázat, a rémület legmegsemmisí- tőbb hatását szuggerálta nézőinek.” A papok pedig „ezzel a művészek által kiváltott esztétikai erővel tudták a tételes erkölcstant a néppel elfogadtatni, tudták a népet a gondolkodás nélküli alázatosságban tartani s uralmukat biztosítani.” Továbbmenve: a festő egybekapcsolja a művészek által teremtett értékeket a szociális alakulások történetével. „A Buddha-szobrok- nak, tanagráknak, a Szűz Mária-ké- peknek nagy szocializáló erejük van. (...) A képromboló iszlám züllése vajon nem az esztétikai nagy társító erő kikapcsolása miatt történt-e meg?” Szélsőséges, hangzatos mondatok ezek, semmi kétség, csak éppen elgondolkodtató, lehet- e, érdemes-e, kell-e tételességgel lázadni maga a kényszerrel gúzsba kötő tételesség ellen? Ha Kernstok Károly napjainkban élne, nyilván ö is változtatna egynémely indulatán. Talán megrökönyödött arccal látná, olvasná a híradásokat és bulvárcikkeket, amelyek amerikai filmszínészek és énekesek divathullámokat keltő buzgalmáról tudósítanak, mellyel szektákat, egyháznak feltüntetett, valójában a hit perifériáját sem érintő, tömeges népbutítással magánva- gyonokat szerző, Isten nevében prédikáló gyülekezeteket támogatnak... Irtózat- tal figyelné, mint születnek csecsemők a világra, az „új családokba”, a kommunákba, vagy ahhoz hasonló szellemi fertőkbe, amik lényegüket tekintve pontosan az ős biológiai-lelki családból szakítanak ki embereket és szippantanak föl végérvényesen, szószólójává téve áldozataikat a sugárzó, igaz tanoknak... A festő némileg pontosítva az egyiptomi vallásosság képviselőiről szóló meggyőződését, azt írja: „Nem volna nehéz, de túlságosan részletező lenne, ha ki akarnám mutatni, hogy a viszony esztétikai értéket alkotó erő s tételes erkölcstan között ugyanaz maradt az idők folyamán át majdnem a mai napig. Éppen ilyen maradt a viszony a művész és a pap között, az egyik még mindig lent volt a szociális létra alsó fokán, a másik a legtetején érintkezett az istenekkel. (...) Míg az idők folyamán egy ilyen spekulatív erkölcstant felváltott egy másik, az előbbeni történet újra megismétlődött. Csak legújabban kezd nagy változás beállni...” Nem nehéz persze a XIX-XX. század fordulóján, érintkezve az új izmusokkal optimistának lenni. Igaz, mindenkor fölösleges azon töprengeni, mi lesz az elkövetkező, s hogy a bizakodók, vagy az óvatosak táborát erősítsük-e. Pro és kontra irányban is fölsorolható számos érv. Kernstok például minden bizonynyal megdöbbenne, ha látná, mily mértékben szorul ki a képzőművészet, a szépirodalom az újságok hasábjairól, tisztelet és hála persze a kivételnek, s miféle konzorciumokat, integrálásokat terveznek egyikmásik globalizált kiadóvállalat befüggö- nyözött irodácskáin belül... Vesszen csak az igényesség, az mindenekelőtt... Még a tanulmány legelején vetődött föl a kérdés, mire hát a sok alkotás? Egyetlen pici mondat szól a potenciális válaszról. „A sok képnek és sok művésznek szerepe pedig tegnap ugyanaz a biológiai volt, mint a fenyőfa pollenjéé. Sokat, fölöset termelni, hogy a véletlen segítségével mindenütt termékenyíthessen.” Megjósolja a termelés változását, szerinte gazdaságosabb, de mindenképpen terv szerinti lesz, esztétikus templomok, középületek bukkannak fel, újul a művész szociális szerepe, becsültsége is. „Legrégibb időben műkedvelő, majd rabszolga, lett céhbeli, volt grand seigneur (Rubens, Raffaello, stb.), végre bohém, társadalmon kívüli lény.” A kör pediglen itt zárul: felszíni vagy valós nagyrabecsüléssel, félelemből, irigységből, kicsinyességből éledő izolálással mégiscsak a megélhetési harc fő idő-, lélek- rablója a ma művészének. Szükséges és hasznos persze a polgári foglalkozás, óv az oktalan, valódi és igaz művészhez méltatlan öntömjénezéstől, rögzíti azt a két talpat a föld betonjához... Csak hát mire minden igyekezet, illendő forma, ha éppen a teremtés látja kárát az igazodásnak...?! Megint csak legbenső hitünk adhat vigaszt, no meg az apró örömök érzékeny észrevétele. És megkülönböztetett helyen az elhivatottság. Panyi Zita Literdtori bölcsesség Finoman fogalmazva is utópisztikus álom az, amit Kernstok Károly tanulmánya végén jövendöl, egyben megerősítése fenti cikk záró gondolatának a hitről. Ilyenben az ember csakis hitéből bízik. Hisz magában, mint alkotóban, hisz Isten szándékában, ajándékában, a tehetségében, hisz az életét jó barátként kísérő szerencsében, és hálás. Mindenért és szakadatlan. íme hát a különös cikk zárlata: „De a jövőben, mikor a művész az ő esztétikai értéket alkotó erejével minden közvetítés nélkül fogja a terheltségmentes lélek szükségleteit kielégíteni, ő nem lesz többé a papság vagy mások zsoldosa, de papja lesz az esztétikának, mely a tételes erkölcsöt helyettesíti, s a művész lesz a szociális létra legmagasabb fokán, hol ha nem is fog az istenekkel tárgyalni, de irányítani fogja a tömegeknek lelkét. Munkája lesz az a napsugár, mely a társadalom nagy, szürke erdejébe, ha be-behatol, oda fényt, árnyékot, mélységet és ragyogást visz be.” Egyedül talán az „irányítani fogja a tömegeknek lelkét” grammatikai szerkezet kifogásolható... Minek irányítani? Az agresszív, kényszerítő, kitervelt. Inkább utat mutatni nagy felelősséggel! Amire vagy rátér valaki, vagy saját, szabad határozása eltéríti attól. A tömegekkel egyébként sem okos dolog foglalkozni... Nem lehet a tömeghez büntetlen szólni... A tömeg stigmával lát el, ítél és elvár. Szólni a befogadóhoz érdemes. PZ Gajduschek Erzsi fotója Kernstok Károlyról 4x5 ÓRÁS INTERNET- TANFOLYAMOK A KÖNYVTÁRBAN! Kezdés: ÁPRILIS 28-ÁN ÉS 30-ÁN 9 ÓRAKOR RÉSZVÉTELI DÍJ 3000 Ft ELEKTRONIKAI HULLADÉK INGYENES átvétele „Védje környezetét, teremtsen munkahelyet!” SZÁLLÍTÁST VÁLLALUNK! ÁTVEVŐHELYEK: Szekszárd, Rákóczi u. 19. Bátaszék, Köves u. 8. KT-Dinamic Kft. Rehabilitációs Foglalkoztató Tel.: 74/315-103 HUNGARY CARD 2008 A Szekszárdi Turisztikai Kft., Béla király tér 7. szám alatti üzletében már megvásárolható a HUNGARY CARD - Magyar Turizmus kártya 2008. évi kiadása, mellyel számos, utazással, üdüléssel kapcsolatos kedvezményt lehet igénybe venni! • Éttermi, szálláshelyi kedvezmények: 10-20% • Ingyenes múzeumi belépők • Utazási kedvezmények buszon, vonaton, hajón • Egyéb ajánlatok Ha nyaralását itthon kívánja tölteni, számoljon a Magyar Turizmus kártya által nyújtott lehetőségekkel is!
