Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-04-27 / 16. szám
2008. ÁPRILIS 27. MOZAIK tasArnap J) Pesten koncertezett a Gárdonyi kórus A Szekszárdi Gárdonyi Zoltán Református Együttes a Budapest- Rákospalota Újvárosi Református Gyülekezet meghívására április 19-én önálló hangversenyt adott az egyházközség templomában. A koncertet Szabó Sándor Péter, a gyülekezet lelkipásztora nyitotta meg. Kezdő áhítatában szólt az énekesek szerepéről az Isten ügyének szolgálatában. Az egyházzenei hangversenyen Istent dicsérő, magasztaló kórusművek, zsoltárfeldolgozások hangzottak el. A Naszladi Judit karnagy dirigálta együttes elsőként Gárdonyi Zoltán „Énekeljetek az Úrnak” és „Szívemnek kősziklája” című kompozícióit énekelte. Ezt követően Kodály Zoltán: Szép könyörgés, és Charles Francois Gounod: Gallic kantátájának fináléja csendült fel, amely a „Messiás jön” címet viseli. Szólót énekelt Lemle Zoltán. A kortárs zeneszerző, Orbán György „Timor et tremor” kezdetű kórusműve latin nyelven szólalt meg. Ezután a hangszeres muzsika és a szólóhangra írott művek előadásában gyönyörködhetett a közönség. Farkas Ferenc: Notturno (p. 1) vonóstrióját Auth Zoltánná brácsa-, Köntös Hedvig gordonkaművész és Szabó Dóra (hegedű) főiskolai hallgató szólaltatta meg. Az említett szerző egyházi művéből, a Rosariumból énekelt részleteket Tillai Tímea énekművész, orgonán kísért Lozsányi Tamás orgonaművész. A folytatásban Gárdonyi Zoltán: Ephitalamium című szólóhangra és orgonára készült alkotását Papp Krisztina énekművész mutatta meg. A kórus előadásában Mendelssohn: Jagd lied című műve német, Orbán György: Daemon irrepit cal- lidus vegyeskari alkotása latin nyelven hangzott el. Szokolay Sándor: Tihanyi zenés imádságok (op. 158. No. 2) című kompozíciójában a vegyeskari hangzást az orgona tette teljessé, majd Telemann: 117. zsoltár és Tillai Aurél: 42. zsoltár feldolgozása alapján készült művek csendültek fel. A Gárdonyi kórus hangversenyét Szokolay: „Miatyánk” és a „Néki zengjen énekünk” spirituálé zárta. A szép számú közönség vastapssal honorálta az együttes műsorát. EVANGÉLIUM Mi kell a nőnek? „Nem szabad olyan szexuális kapcsolatot létesítenünk, amely elkötelezettség és intimitás nélküli, és amely még magányosabbá tesz minket, mint amilyenek valaha voltunk” (Pál első levele a korinthusiakhoz 6. fejezet 16. verse - értelmezett fordítás) Amikor egy férfi azt mondja neked, hogy „bizonyítsd be a szerelmedet" azzal, hogy lefekszel vele, mondd azt neki: „Egy nőnek annyira van szüksége arra, hogy törvénytelen szex által bizonyítsa szerelmét, mint amennyire egy jávorszarvasnak szüksége van kalaptartóra.” Miért nem bizonyítod be a szerelmed te azzal, hogy bedugod a fejed a sütőbe és megnyitod a gázt? Vagy mit szólsz ahhoz, hogy csúcsforgalomban ugrándozz a járművek között? Az legalább ennyire biztonságos! Szellőztesd ki az agyad! Bárki, aki arra kér téged, hogy bizonyítsd be a szerelmed, megpróbál téged a legnagyobb és a leghiszékenyebb bolonddá tenni, aki valaha járt a földön. Ez a „bizonyítsd be” dolog a legrothadtabb kérés, amit valaha is kitaláltak. Ő szeret téged? Nem úgy hangzik. Aki szeret téged, azt szeretné, ami számodra a legjobb. Gondolkozz el! Azt szeretné, ha egy erkölcstelen dolgot követnél el, ha a veled született erényeidről lemondanál, kompromittálnád a jellemed, ha eldobnád az önbecsülésedet, kockáztatnád a tisztaságod és a jó híred elvesztését, és kockáztatnád azt, hogy teherbe esel, megfertőződsz valamilyen betegséggel, vagy más bajba keveredsz. Légy eszednél! Ő csak azt akarja, ami neki a legjobb! Önmagának szeretne, a te számládra egy kis bizsergést, amivel később henceghet. Szerelem? Ugye, csak viccelsz? Az igaz szerelem képes várni. Egy férfi, aki szeret egy nőt, előbb vágná le a saját karját, minthogy fájdalmat okozzon a lánynak. Az az igazság, hogy ez az önmagát szolgáló személy éppen bebizonyította, hogy egyáltalán nem szeret téged. Az előre látható következmény, hogy Don Juan belefárad a hobbijába és dob téged, folytatva ott, ahol abbahagyta, keresve egy hozzád hasonlóan hiszékeny áldozatot. Ha szeret téged, akkor bizonyítsa be ő - az oltárnál! Papp Barnabás baptista lelkipásztor ****** SZERETETTEL VÁRJUK BIBLIAÓRÁINKON Szekszárdon, a Lehel u. 6 szám alatt, vasárnap 10-től és szerdán este 6-tól. Érd.: 06-20/886-12-93 Elment a „Tanító néni” Gyászhír. Mindig fájdalmas, bárkiről is szóljon. Dr. Lemle Zoltánná, akit az egész város csak „Tanító néniként” ismert, 93 évesen iratkozott ki az élet iskolájából. Egyszerű, szerény, s mégis különleges ember volt. Ő volt a szeretet maga, az igazi nevelő, aki 40 éves pályafutása alatt több száz gyermeket tanított meg írni, olvasni, számolni. Köszönöm a sorsnak, hogy ismerhettem. Drága Vilma néni! Emlékszel, amikor 1994. június 5-én arról beszélgettünk, hogy átvetted a gyémántdiplomádat? Akkor ismertelek meg közelebbről. Addig csak annyit tudtam Rólad, hogy negyed századig oktattad a nebulókat a Kálvin téri, majd a Babits iskolában, s végül a Bezerédj utcai iskolából mentél nyugdíjba. A neved fogalom volt a pedagógusok között, generációk adták egymásnak az „üzenetet”. Példakép voltál a fiatalok számára. A sok szép történet közül engedd meg, hogy most a számomra legkedvesebbel búcsúzzam Tőled. Azt mesélted - akkor még szombaton is volt tanítás -, hogy vasárnap délután, amikor Zoli bácsit, a férjedet, valamint két fiadat, Zoltánt és Bélát „megebédeltetted”, s következett pár óra pihenés, azon gondolkodtál, sőt aggódtál, hogy vajon az én „gyerekeim” miként töltötték az ünnepnapot. Számodra a tanítványaid a gyerekeid voltak, mert nemcsak tanítottad őket, hanem nevelted is, s anyai óvó szeretettel kísérted végig őket iskolás éveik első négy évében, amikor megtanulták minden tudomány alapját: a betűk és a számok világát. Nyugdíjasként hiányzott az „iskolaszag”, a gyerekzsivaj, ezért hetente bementéi az iskolába, hogy újra és újra magadba szívd egykori második otthonod levegőjét. Csendben mentél el, a végső búcsúnál csak a legközelebbi családtagjaid voltak jelen. Ez is Rád vall. A kérés is, hogy hamvaid felett gyermeked, Zoltán szavai hangozzanak el. Drága Vilma néni! Tudjuk, mi is elérkezünk egyszer az út végére, s ha csak töredékét teljesítjük annak, amit Neked sikerült tartalmas, hosz- szú, nehéz, becsületes, dolgos életedben, akkor méltók voltunk arra, hogy ismerhettünk. Sas Erzsébet
