Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-04-27 / 16. szám

2008. ÁPRILIS 27. HÉTBŐL HÉTBE TAfATOp § Bordeaux-ban is aranyérmes szekszárdiak Vida Péter: Hinni kellene bennünk és az ágazatban A különleges szekszárdi termő­helyi adottságok, a kilencvenes évek közepén szunnyadó parázs­ként felizzó mesterségbeli tudás visszaigazolásai a bordeaux-i aranyérmek. A Vesztergombi- Takler-Sárosdi triónak immár követői is akadnak, akiket nem övezett olyan reflektorfény a szű- kebb pátriában, mint ami dukált volna nekik. Lapunk ebbéli adós­ságából próbál törleszteni velük szemben, akik az oklevél megér­kezése után sem kezdtek önme­nedzselésbe. Vida Pétertől - aki szintén fejeze­tet kaphatna a szekszárdi szőlész- borász magángazdák villámkarri­erjét bemutató könyvben - különö­sen távol áll ez a módszer. Persze, ha a véleményére kíváncsi bárki nagy szerelme és hivatása, a borá­szat témakörében, arra mindig sza­kít időt. Nem öt-tíz perceket, ha­nem félórákat, vagy alkalmasint órákat is - ha érzi az őszinte érdek­lődést. A 2003-as évjáratú, Bor­deaux-ban aranyérmet nyert caber­net sauvignon borától indulva gyorsan eljutunk az örök dilemmá­hoz: hogyan válhatna a szekszárdi hegyben rejlő „kincs” anyagi és szellemi értelemben a következő évszázadokra a város kitörési pont­jává. Mert ez a vízió ott van a zsige- reiben, noha ö 13 év alatt megala­pozta saját és családja jövőjét, így akár azt is közömbösen szem­lélhetné, ha a magyar borokat 2020-ban sem azon a polcon talál­nánk, ami megilleti őket a világ­ban. Vida Péter azt mondja: rop­pant frusztrálná, ha beérnénk any- nyival, ami most van. Kincsként tekint a borra- Borász kollégáimmal gyakorta szembesülünk azzal, hogy elké­pesztő energiák mozgósításával különleges értéket, és nem csupán egy agrárterméket hoztunk létre. Amikor a véletlenek szerencsés egybeesésének köszönhetően elju­tunk egy-egy világváros fontos bo­rászati eseményére, a legkiválóbb boraink kóstolgatása közben gyak­ran visszajön az udvariasság köré­be egyáltalán nem sorolható refle­xióként: „ha ilyen boraitok vannak, hol voltatok idáig?!”. Á londoni és a dublini bemutatón érkezett ilyen visszajelzés, amit nagy élményként fogadtam - emlékezett Vida Péter, akinek a 2007-es bordeaux-i csúcs­ra jutását több értékmérő siker (Brüsszel, Verona) is előre jelezte.- Hongkongban és Hágában is jól érzékeltem, hogy borvidékünk hol­land exportja már most nagyság­rendekkel lehetne magasabb.- Kiváló boraink árainak is el kel­lene mozdulnia a palackonkénti 6-10 ewrós minimumról...- Ne is mondja! Ott volt például a Bordeaux-ban ezüstig jutó merlot borom egy olyan toszkán sorozat­ban, ahol 800 eurós(!) palack is szerepelt. A bor kiemelése önma­gáért beszél. Ilyenkor persze az egyik szemem sír, a másik nevet: ott vagyunk a magas polcon, de va­lójában mégsem. Vida Péter is amondó, mint a leg­több, már exportra is termelő élborász a magyar nedűk piacra ju­tásával kapcsolatosan: az olyan szintű marketing tevékenységhez, ami ehhez szükségeltetik, nincse­nek meg a milliói a sokszor a nullá­ról induló borászoknak. A marketinghez komolyabb állami szerepvállalás kell- Nézze, aligha véletlen, hogy a hozzánk hasonlóan szegénynek mondható, de komoly adottságú országokban nemcsak a szöveg szintjén kitörési pont a szőlészet­borászat, hanem a központi, mar­keting célú összegek odaítélésekor is - mondja a borász. - Csak hüle- dezünk, amikor Bulgáriával, vagy valamelyik dél-amerikai országgal kapcsolatosan e célra forintban át­számolva tízmilliárdok röpködnek éves szinten. Nálunk meg a boradó eltörlése után megmaradó pénzek­ből próbálunk elindulni, ami alig több mint évi egymilliárd. Ráadá­sul a visszaosztás a maga igazság­keresése mellett is ellentmondásos lehet, mert nem tudja garantálni, hogy valóban azokhoz kerül a leg­több forrás, akik az exportképes minőséget képviselik.- Szóval, hinni kellene bennünk, megadni a prioritást az ágazatnak. Úgy érzem, hogy az elmúlt másfél évtized eredményeit elismerik ugyan, hivatkoznak is ránk a gazda­ság, a politika irányítói, de még is valamiféle, a légkörből érzékelhető irigység vesz körül bennünket. Ah­hoz, hogy a köznek is sikerágazat legyen a borászat, azt neki befekte­tésekkel indukálnia kell. Én például „mínusz nulláról” indultam hatal­mas hitelállománnyal. A vissza nem térítendő támogatások tízmil­lióit sem élvezhettem, csak kisebb összegeket sikerült pályázat útján elnyernem. Nem állok úgy, hogy a professzionális marketingre tudjak áldozni. Még nem tartunk itt.- A várostól is többet vár borügy­ben, mint ami eddig történt?- Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy bennünket egyen­ként ennyivel meg annyival kellene támogatni. Nem erről van szó. A városmarketingben viszont hang­súlyosabban kellene megjelennie, ennek a város számára is ko­moly lehetőségeket rejtő terület­nek. Támogatni kellene például, hogy olyan egységesen és színvo­nalon tudjunk megjelenni, mint a saját szüreti fesztiválunkon, vagy néhány éve a várban. Azt is várnám a turisztikával foglalkozóktól, hogy kapcsoljuk össze a környék ide­genforgalmi vonzerővel bíró termé­keit a minőségi borturizmus itteni állomásaival, és ez több napos, akár egy hetes szervezett, kiaján­lott programokban jelenjen meg. Az ilyen komoly, előkészített prog­ramok felettébb érdekelnek ben­nünket - és nem csupán a bevételi oldalról. Vida Pétert örömmel tölti el az a szakmán belüli szekszárdi összefo­gás, amely azt célozza: ha egy mód van rá, akkor 500 jó borász is vet­hesse meg a lábát, de rosszból egy se legyen, még pletyka szintjén sem. Amikor Napfény utcai birto­kának bemutatótermében zenei aláfestéssel, Kis Pál István verseit hallgatva a borról elmélkedik, biz­tosan előkerül az a spanyol sztori, amely eddig talán nem volt csúcs- minőség elkészítésére sarkalja ha­marosan.- Egy idős spanyol szakmabeli a palackomon megpillantotta a Vida nevet. Spanyolul a „La Vida” a megszentesített életet jelenti a leg­nagyobb magasztossággal. Az öregúr nem akarta elhinni, hogy valóban így hívnak. Bízom benne, hogy a következő - immáron köte­lezően „La Vida” nevű - nagy válo­gatásomnak ilyen komoly üzenete lesz az egész (bor) világban. B. Gy. A polgári védelmi kötelezettségekről Az elmúlt hetekben a megye, a város veszélyeztetettségéről és az általános polgári védelmi (további­akban: pv) feladatokról ejtettünk szót. Az állampolgárok, így a szek­szárdiak is tettek és tesznek e a fo­lyamatosan jelen lévő „fenyegetett­ségek” ellen. A védelem és védeke­zés legközösebb eleme, hogy lé­tünknél fogva, társadalmilag, va­gyis törvényileg szabályozottak. A pv nemzeti ügy, korra és nemre te­kintet nélkül, vagyis a védelmi kö­telezettség mindenkire vonatkozik, hisz létünk függ megvalósulásától. Ugyanakkor a rendelkezés ponto­sít, és e vonatkozásban is megálla­pít határokat és feltételeket. E gon­dolatok jegyében tekintsük át a vo­natkozó és a törvényekben megha­tározott, kötelezettségeket. A pv kötelezettség a belföldi la­kóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező magyar állampolgárok­ra (férfiakra 18-55, nőkre 18-50 éves korukig) terjed ki. A pv kötele­zettségét munkaköre ellátásával, közmegbízatása gyakorlásával tel­jesíti: az országgyűlési képviselő, az európai parlamenti képviselő, a miniszter, az államtitkár, a szakál­lamtitkár, a vezetői megbízású. Ügyköre szerinti pv-feladatot ellátó köztisztviselő és közalkalmazott, a jegyző, a bíró, az ügyész, a köz­jegyző, a bírósági végrehajtó. Ide tartoznak még a fegyveres erők tényleges állományú, a rendvédel­mi szervek hivatásos állományú tagjai, e szervek alkalmazottai, az egészségügyi államigazgatási szerv köztisztviselői, a kórházi, a járó­beteg- és alapellátást végző orvos és szakképzett szakdolgozó, az ál­lami mentőszolgálat dolgozója, a készenléti szolgálatot ellátó önkén­tes tűzoltó, valamint a közfeladatot ellátó ágazati védekezési szervezet tagja és a hivatását gyakorló lelkész is. A polgári védelmi kötelezettség az adatszolgáltatási, a bejelentési, a megjelenési kötelezettséget és a pv-szolgálatot foglalja magába. Ezeken túlmenően a 2004. évi CV. törvény a honvédelemről és a Ma­gyar Honvédségről, további kötele­zettségeket is megállapít, melyek a személyes részvételen túl, a véde­kezés érdekében anyagi jellegű szolgáltatások teljesítését, eszkö­zök, építmények rendelkezésre va­ló bocsátását, illetve azok igénybe vételének tűrését határozza meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom