Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-04-27 / 16. szám
2008. ÁPRILIS 27. HÉTBŐL HÉTBE TAfATOp § Bordeaux-ban is aranyérmes szekszárdiak Vida Péter: Hinni kellene bennünk és az ágazatban A különleges szekszárdi termőhelyi adottságok, a kilencvenes évek közepén szunnyadó parázsként felizzó mesterségbeli tudás visszaigazolásai a bordeaux-i aranyérmek. A Vesztergombi- Takler-Sárosdi triónak immár követői is akadnak, akiket nem övezett olyan reflektorfény a szű- kebb pátriában, mint ami dukált volna nekik. Lapunk ebbéli adósságából próbál törleszteni velük szemben, akik az oklevél megérkezése után sem kezdtek önmenedzselésbe. Vida Pétertől - aki szintén fejezetet kaphatna a szekszárdi szőlész- borász magángazdák villámkarrierjét bemutató könyvben - különösen távol áll ez a módszer. Persze, ha a véleményére kíváncsi bárki nagy szerelme és hivatása, a borászat témakörében, arra mindig szakít időt. Nem öt-tíz perceket, hanem félórákat, vagy alkalmasint órákat is - ha érzi az őszinte érdeklődést. A 2003-as évjáratú, Bordeaux-ban aranyérmet nyert cabernet sauvignon borától indulva gyorsan eljutunk az örök dilemmához: hogyan válhatna a szekszárdi hegyben rejlő „kincs” anyagi és szellemi értelemben a következő évszázadokra a város kitörési pontjává. Mert ez a vízió ott van a zsige- reiben, noha ö 13 év alatt megalapozta saját és családja jövőjét, így akár azt is közömbösen szemlélhetné, ha a magyar borokat 2020-ban sem azon a polcon találnánk, ami megilleti őket a világban. Vida Péter azt mondja: roppant frusztrálná, ha beérnénk any- nyival, ami most van. Kincsként tekint a borra- Borász kollégáimmal gyakorta szembesülünk azzal, hogy elképesztő energiák mozgósításával különleges értéket, és nem csupán egy agrárterméket hoztunk létre. Amikor a véletlenek szerencsés egybeesésének köszönhetően eljutunk egy-egy világváros fontos borászati eseményére, a legkiválóbb boraink kóstolgatása közben gyakran visszajön az udvariasság körébe egyáltalán nem sorolható reflexióként: „ha ilyen boraitok vannak, hol voltatok idáig?!”. Á londoni és a dublini bemutatón érkezett ilyen visszajelzés, amit nagy élményként fogadtam - emlékezett Vida Péter, akinek a 2007-es bordeaux-i csúcsra jutását több értékmérő siker (Brüsszel, Verona) is előre jelezte.- Hongkongban és Hágában is jól érzékeltem, hogy borvidékünk holland exportja már most nagyságrendekkel lehetne magasabb.- Kiváló boraink árainak is el kellene mozdulnia a palackonkénti 6-10 ewrós minimumról...- Ne is mondja! Ott volt például a Bordeaux-ban ezüstig jutó merlot borom egy olyan toszkán sorozatban, ahol 800 eurós(!) palack is szerepelt. A bor kiemelése önmagáért beszél. Ilyenkor persze az egyik szemem sír, a másik nevet: ott vagyunk a magas polcon, de valójában mégsem. Vida Péter is amondó, mint a legtöbb, már exportra is termelő élborász a magyar nedűk piacra jutásával kapcsolatosan: az olyan szintű marketing tevékenységhez, ami ehhez szükségeltetik, nincsenek meg a milliói a sokszor a nulláról induló borászoknak. A marketinghez komolyabb állami szerepvállalás kell- Nézze, aligha véletlen, hogy a hozzánk hasonlóan szegénynek mondható, de komoly adottságú országokban nemcsak a szöveg szintjén kitörési pont a szőlészetborászat, hanem a központi, marketing célú összegek odaítélésekor is - mondja a borász. - Csak hüle- dezünk, amikor Bulgáriával, vagy valamelyik dél-amerikai országgal kapcsolatosan e célra forintban átszámolva tízmilliárdok röpködnek éves szinten. Nálunk meg a boradó eltörlése után megmaradó pénzekből próbálunk elindulni, ami alig több mint évi egymilliárd. Ráadásul a visszaosztás a maga igazságkeresése mellett is ellentmondásos lehet, mert nem tudja garantálni, hogy valóban azokhoz kerül a legtöbb forrás, akik az exportképes minőséget képviselik.- Szóval, hinni kellene bennünk, megadni a prioritást az ágazatnak. Úgy érzem, hogy az elmúlt másfél évtized eredményeit elismerik ugyan, hivatkoznak is ránk a gazdaság, a politika irányítói, de még is valamiféle, a légkörből érzékelhető irigység vesz körül bennünket. Ahhoz, hogy a köznek is sikerágazat legyen a borászat, azt neki befektetésekkel indukálnia kell. Én például „mínusz nulláról” indultam hatalmas hitelállománnyal. A vissza nem térítendő támogatások tízmillióit sem élvezhettem, csak kisebb összegeket sikerült pályázat útján elnyernem. Nem állok úgy, hogy a professzionális marketingre tudjak áldozni. Még nem tartunk itt.- A várostól is többet vár borügyben, mint ami eddig történt?- Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy bennünket egyenként ennyivel meg annyival kellene támogatni. Nem erről van szó. A városmarketingben viszont hangsúlyosabban kellene megjelennie, ennek a város számára is komoly lehetőségeket rejtő területnek. Támogatni kellene például, hogy olyan egységesen és színvonalon tudjunk megjelenni, mint a saját szüreti fesztiválunkon, vagy néhány éve a várban. Azt is várnám a turisztikával foglalkozóktól, hogy kapcsoljuk össze a környék idegenforgalmi vonzerővel bíró termékeit a minőségi borturizmus itteni állomásaival, és ez több napos, akár egy hetes szervezett, kiajánlott programokban jelenjen meg. Az ilyen komoly, előkészített programok felettébb érdekelnek bennünket - és nem csupán a bevételi oldalról. Vida Pétert örömmel tölti el az a szakmán belüli szekszárdi összefogás, amely azt célozza: ha egy mód van rá, akkor 500 jó borász is vethesse meg a lábát, de rosszból egy se legyen, még pletyka szintjén sem. Amikor Napfény utcai birtokának bemutatótermében zenei aláfestéssel, Kis Pál István verseit hallgatva a borról elmélkedik, biztosan előkerül az a spanyol sztori, amely eddig talán nem volt csúcs- minőség elkészítésére sarkalja hamarosan.- Egy idős spanyol szakmabeli a palackomon megpillantotta a Vida nevet. Spanyolul a „La Vida” a megszentesített életet jelenti a legnagyobb magasztossággal. Az öregúr nem akarta elhinni, hogy valóban így hívnak. Bízom benne, hogy a következő - immáron kötelezően „La Vida” nevű - nagy válogatásomnak ilyen komoly üzenete lesz az egész (bor) világban. B. Gy. A polgári védelmi kötelezettségekről Az elmúlt hetekben a megye, a város veszélyeztetettségéről és az általános polgári védelmi (továbbiakban: pv) feladatokról ejtettünk szót. Az állampolgárok, így a szekszárdiak is tettek és tesznek e a folyamatosan jelen lévő „fenyegetettségek” ellen. A védelem és védekezés legközösebb eleme, hogy létünknél fogva, társadalmilag, vagyis törvényileg szabályozottak. A pv nemzeti ügy, korra és nemre tekintet nélkül, vagyis a védelmi kötelezettség mindenkire vonatkozik, hisz létünk függ megvalósulásától. Ugyanakkor a rendelkezés pontosít, és e vonatkozásban is megállapít határokat és feltételeket. E gondolatok jegyében tekintsük át a vonatkozó és a törvényekben meghatározott, kötelezettségeket. A pv kötelezettség a belföldi lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkező magyar állampolgárokra (férfiakra 18-55, nőkre 18-50 éves korukig) terjed ki. A pv kötelezettségét munkaköre ellátásával, közmegbízatása gyakorlásával teljesíti: az országgyűlési képviselő, az európai parlamenti képviselő, a miniszter, az államtitkár, a szakállamtitkár, a vezetői megbízású. Ügyköre szerinti pv-feladatot ellátó köztisztviselő és közalkalmazott, a jegyző, a bíró, az ügyész, a közjegyző, a bírósági végrehajtó. Ide tartoznak még a fegyveres erők tényleges állományú, a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjai, e szervek alkalmazottai, az egészségügyi államigazgatási szerv köztisztviselői, a kórházi, a járóbeteg- és alapellátást végző orvos és szakképzett szakdolgozó, az állami mentőszolgálat dolgozója, a készenléti szolgálatot ellátó önkéntes tűzoltó, valamint a közfeladatot ellátó ágazati védekezési szervezet tagja és a hivatását gyakorló lelkész is. A polgári védelmi kötelezettség az adatszolgáltatási, a bejelentési, a megjelenési kötelezettséget és a pv-szolgálatot foglalja magába. Ezeken túlmenően a 2004. évi CV. törvény a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, további kötelezettségeket is megállapít, melyek a személyes részvételen túl, a védekezés érdekében anyagi jellegű szolgáltatások teljesítését, eszközök, építmények rendelkezésre való bocsátását, illetve azok igénybe vételének tűrését határozza meg.
