Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-04-20 / 15. szám
2008. ÁPRILIS 20. HÉTRŐL HÉTRE TASAÜiÜP j) Babits-évet ünnepel Szekszárd Képek, hangulatok, tervek a nyitó rendezvényről Babits Mihály születésének 12S. esztendőjében emlékévvel ünnepli nagy költőjét a tolnai megyeszékhely Esztergommal és Pécs városával karöltve, az életrajzi elemek függvényében közösen gondolkozva, szervezve. A Babits-év nyitó rendezvényére a Költészet Napján, április 11-én délután került sor a Művészetek Házában. Együtt emlékeztünk, a város szinte minden intézménye képviseltette magát a szép számmal ösz- szegyűlt irodalombarátok és irodalomművelők mellett - iskolák, könyvtárak, megyei és városi vezetés lélegzett együtt a diákokkal, érdeklődőkkel. A meghívottakat Gacsályi József költő köszöntötte ünnepi beszédével, melynek mottója természetesen Babits-idézet volt: „Nem szánom én az ostobát, / kinek üres a mennyek boltja: / ki méltó látni a csodát / az a csodát magában hordja. ” Kettős örömmel ajándékozott hát a nap, lévén József Attila születésének is évfordulója. A két költőóriás, ki hosszú évekre meghatározta a magyar líra útját, kortársa volt egymásnak. Márai Sándor így emlékezett róluk Naplójában: „Minden éjjel versek. Tegnap Babits. Mégis ő volt ebben a században a költő. Minden versében ugyanaz a lüktetés, érzéki, meny- nyei áram. József Attilában volt ilyen lüktetés, kirobbant és kilobbant. ” Noha karakterük keményen húzott válaszvonalat kettejük művészete közé, mégis összekapcsolta őket az általuk életre hívott poétái világ finom minősége. Babits és József Attila optikáján keresztül közelíteni és ünnepelni a magyar költészetet - fejedelmi. Nem csupán a tisztultság, a befogadás kegyelmiségében részesít minket, nemzeti öntudattal fonja eggyé átélőit. Gacsályi így fogalmaz: „Nekünk, magyaroknak a költészet a nemzeti emlékezetet jelenti. Az első leírt szövegek szellemükben is ott hordják a teremtő ősleheletét, hisz a Halotti beszéd és az Ómagyar Mária-siralom religió- zus alkotások, a hitbéli megnyilatkozások felülmúlhatatlan csodái. Aztán minden tudatgyarapodásra megjött a költészetnek az adott kort beteljesítő válasza. ” Az ünnepi beszéd talán legemlékezetesebb pontja mégis a következő volt: „Kérem azokat, akik felelősnek látszanak egy szebb etikájú Magyarország megformálásában, ne engedjék elszállni a tiszta hangokat! Ne hagyják győzedelmeskedni azokat a globális kultúr- zajokat, amelyek belerontanak egész életünkbe!" Egy tű csendülése a márványlapokon, az is hallatszott volna, mikor e sorok elhangzottak. Babits-esték Amiként költemény és dallam egykoron együtt pulzált, úgy perdültek elénk múltat, vígságot és hazatérést idéző hangulatok, lelkünket átfodrozó-bizsergető érzések, szekszárdi képek és közös emlékek Németh Judit, Tóbiás Györgyi, Kis Pál István, a Komjáth(y)iak, Kovács Gábor és Orbán György zenés-irodalmi előadásának köszönhetően. Egy pohár szekszárdi vörösbor, omlós pogácsa, gyertya és figyelmes kiszolgálás tette a délutánt, kora estét még szebbé, mialatt künn a lila kékbe feketéllt, s meghitt lámpa gyűlt korán... A Babits-esték „Édes az otthon” címet viselő nyitó rendezvény sajtótájékoztató keretében adta hírül a megjelenteknek, mivel várja az emlékév a továbbiakban résztvevőit. Az országos eseményekről Fusz György, a PTE Illyés Gyula Főiskolai Kar főigazgatója, a Babits Munkabizottság elnöke beszélt. íme, ízelítőül néhány program: Költők és korok címmel tartanak Nemzetközi Babits Konferenciát május 22-én és 24-én Szekszárdon, a főiskolai karon, május 23-án pedig Pécsett. Május végén a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban a Minden Szekszárdiak Találkozójának részeként „Babits és a szekszárdiak” címmel irodalmi összeállítás várható, s egy füzet megjelentetése, amely kiadványban élettörténet, vallomásos írások és képek szerepelnek majd. A Babits-esték második része a Múzeumok Éjszakáján várja az érdeklődőket június 21-én Szekszárdon, a Vármegyeháza udvarán, ezt követi a kiemelt eseményként számon tartott, szeptember 18-án útra kelő Babits-hajó. Esztergomból Budapest és a Duna menti városok érintésével indul hajó, melyen utazás közben, illetve a megállóhelyeken irodalmi, zenei programok várják az emlékezőket. Az érkezés a Szekszárdi Szüreti Fesztivál idejére várható. S ami végül, de nem utolsósorban a szekszárdiak szívének különösen kedves, az a költő felújított szülőházának átadása, és az Esztergom-Szekszárd közös Ba- bits-emléknap megrendezése - november végén. Búcsúzóul álljanak itt Babits sorai, intelme alkotóhoz és hazafihoz egyformán: „Mégis lelkem, szeressed hazámat! / Nem neked való az ür hidegje! / Itt a glóbus, a meleg szigetke / s lélekágya szent Európának. / Soha el nem hagyhatod hazámat; / útjaidat akármerre bolygod, / egy országot hordozol magaddal, / veled jön egy makacs íz, egy halk dal / viszed, mint a kárhozott a poklot; / de halálig, mint ki bűn között él, / várja híven az Éden sugáros / türelme: úgy vár redd a város / és a kis ház, melyben megszülettél. ” Panyi Zita „Kit elhagytam: szülőhelyem” ______ Al igha lehetne tömörebben és magára a költőre terhelőbben megfogalmazni a Babits és szülővárosa között volt viszonyt, mint azt a „Szekszárd, 1915 nyarán” című versében teszi. Elhagyta, valóban szülőhelyét; bár ez nem saját elhatározása volt. Apjának 1898-ban bekövetkezett halálát követően került csak vissza Szekszárdra, ahol nagyanyja, Rácz Innocentia szőlője jövedelméből tartotta el a családot - miként arról a költészet-napi előadásán Heilmann József középiskolai tanár is beszélt. A présházhoz Babitsot sok olvasmány és később ott született írások is kötötték. Ettől eltekintve Babitsot egyre ritkuló látogatásai, azok során pedig mindössze két nyilvános szereplés (egy ’11-ből, egy pedig ’30- ból) köti a megyeszékhelyhez - valamint családjának múltja: dédapja Tolna vármegye főorvosa, nagyapja pedig főpénztárosa volt, apja törvényszéki bíróként dolgozott Szekszárdon, utóbb a fővárosban, majd haláláig Pécsett. Verseiben (legismertebb ezek közül a már idézett költemény) és prózájában azonban többször is megemlékezik városunkról, és az őt ahhoz kötő emlékekről: ilyen a nagyanyjáról mintázott Cenci néni a Halálfiaiban. Heilmann kiemelte: Szekszárd sokáig elhanyagolta nagy költője emlékét; mára azonban mindez megváltozott. Babitsot - összefoglalva az előadó mondandóját - időben bár nem túl sok -, szellemiekben és lelkiekben jóval több köti városunkhoz. E sorok írója érvényesnek érzi továbbá a Mihály László Ákos névre keresztelt majdani nagy költőre nézvést, kinek Olga húga gyermekkorában, a másik, Angyal, pedig fiatalasszonyként halt meg, a hosszú életet megélt öcs, István leveleiből megjelentetett kötetének a költőtől vett címét: úgy tűnik, Babits és Szekszárd vonatkozásában „Áll az idő és máll a tér”. Ideje változtatnunk ezen! Kosztolányi