Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-01-20 / 2. szám
Télológián is part e haza Parti Nagy: élő irodalom - vendég volt a grafitnesz-szerző És naná, hogy „még nyílnak a völgyben a kerti virágok / még zöldéi a nyárfa az ablak előtt / de látod amottan az udvar mélyén / hogy jár a hűtő vaslapátja? / na”... Ez volt nagyjából az alap. De lézengett a térben valami egyéb is, „mintha még ott is, most is nőni kéne, / hol gyűrűt vet és elsimul a Léthe, / hol fut tovább, s ő elvegyülni abban / már siklik át az űrön, mint a szappan”. Ja, de jön a szokott várakoz(tat)ás, mert nem jó vagy nem lehet akkor, amikor érkezni... w w ' ~ SZEKSZÁRDI 2008. JANUÁR 20. HÉTRŐL HÉTRE TASARfflpJ Költői válság, regeny- tervek, kiútkeresés... Váltás lírából prózába a Megyei Könyvtár vendégével, Karafiáth Orsolyával Újságíró, kritikus, a legkülönbözőbb irodalmi műhelyek rendszeres publikálója, reklámszövegek szerzője. írt már dalszöveget Koncz Zsuzsának, s időnként énekesi szerepkörben is fel-feltű- nik a budapesti „Electric Boogie Kommandó” zenekarban. Január 10-én este, a Megyei Könyvtár Elő Irodalom sorozata keretében - Gacsályi József meghívására - érkezett Szekszárdra a sikeres költőnő... A meglepően csinos Karafiáth Orsolyát, akit inkább tudnánk színészként, mint költőnőként elképzelni, népes számú érdeklődés közepette faggatta életéről, művészetéről beszélgetőpartnere, a szintén költő Gacsályi József. Mint azt az 1976-os születésű alkotótól megtudhattuk, magyarkönyvtár szakon végzett, s főiskolai verstantanárának hatására kezdett a költészettel intenzívebben foglalkozni. „Mindent tudok magamról, naponta beírom a nevem az internetkeresőbe” - jegyezte meg viccesen. Karafiáth elmondta, a főiskolán több pályatársával, köztük a szintén sikeres Varró Dániellel publikált együtt a „Sárkányfű” című irodalmi lapban. Noha a szerelem írójaként tartják számon, sosem akart szimplán szerelmes verseket írni, a „témát” csupán eszközként használta fel saját világának feltárására, megismertetésére. Gacsályi József szerint volt már erre példa a magyar irodalomban, hiszen Krúdy Gyula is a szerelmen keresztül vitte olvasói elé belső lényének milyenségét. Többek közt a „Café X" - című, 2004-ben megjelent kötetéből hallhattunk pár verset, melyek igyekeztek képet adni a költőnő egyedi felfogásából: „...Saját árnyékom rejt, amíg lehet, ... nincs már nyomomban, mert nincs nyomom se”. A címadó vers emlékezni és emlékeztetni próbál rezignált hangon, soraiban a csalódás, kiégettség érzései bukkannak fel: „Legyél szavakból, nappalokból, a hallgatás, az éj enyém lett”. Nulltündér című versében, melyet szintén felolvasott, egy elképzelt lényről értekezik, ellentétpárokat használva fel: „amit veszített, nem lehet keresni, amit mulasztott, mégsem múlik el ...ha most kívánnád, érintése métely, ha most ölelnéd, csókja semmivé lesz... álmodd hozzá egy másik éjszakához”. Verseiből - többek véleménye szerint is - homogén hangulat árad, valami olyasmi, ami annak idején Cseh Tamás verslemezeiből volt kihallható. Karafiáth Orsolya prózával is foglalkozik. Megtudhattuk, jelenleg kisebb költői válságban van, s pár hónapja keresi önmaga hangját, a versírás folytatásának „mikéntjét”. Érzelmi telítettségére mi sem jellemzőbb, minthogy szerelmi csalódásból kezdett neki egy regényféleségnek, amelyből - mint azt elárulta - 7 év alatt egy igazi női regény fejlődött ki. A mű 2008 márciusában kerül a boltokba, s különleges zenei melléklettel látják majd el. A költönö berlini ösztöndíjas. Kiemelte, a művészvilágban Berlin és Budapest között újabban élénk mozgás észlelhető. Hozzátette, Németországban igen nagy igény és érdeklődés mutatkozik a magyar művek iránt, mivel minden könyvtárban talál az ember magyar irodalmi részleget is. Kedvenc szerzői a külföldön is népszerű Szabó Magda, valamint az orosz irodalom egyik legnagyobb költőnője, Anna Ahmatova. A bulvársajtóval kapcsolatban, melyben ő is gyakori szereplő, annyit mondott: addig jó, míg az ember kontrollálni tudja. Lapunk kérdésére, mely szerint örök lehet-e a költészet, vagy megszámláltak a napjai, megjegyezte: manapság nagyon kevesen olvasnak verseket, s lehetséges, hogy a versírás más formában fog tovább működni. Véleménye szerint a ritmusosságra való emberi igény örök marad. Gyimóthy Levente És jött egy hétköznapi fickó avítt, vagy tán inkább némileg elhasznált öltözetben. Nem is tűnt volna ki a külseje alapján egy jólöltözött közmunkásbrigád vezetőségéből. Csinnadratta és felhajtás nélkül jött. Tudtuk: ő már megtapasztalta, amit megkövetelt a laza, nem-okosnak látszó egyszerű megjelenés. Most is, mint mindig, próbáltam elképzelni a fecske és a parti fecske közti ide-odarendeltség nyomán a nagylajosok és a PartiNagyLajos közti viszonyt - hasztalanul. És Gacsályi József a könyvtárban, a kortárs meghívottakkal igazán élő „Élő irodalom”-sorozat könyvtár-ház-gazda vezetője kérdezte is ezt az utóbb válaszoló mi- házunk-tájáról elszármazott még- sem-ide-tartozót. A most részben A Pad-kérésére a városunkba érkezett költő (bocs, nekem elsőképp az, bár csomó egyéb) már járt itt, persze: hívta öt a könyvtár korábban is, és Tolnán is elkézje- gyelegtek vele a jelenlévők. Anno. Most ugyanis azt mondja, hogy ő ide és így nem. E táj inkább csak térkép neki. No de hazai atlasz, mégis. És Parti Nagyqt, akit magáénak vall e pici haza, mert tudja, mi a „sáros Csepel-gumi”, valamint megmutatja: „a Schwarzenegger sohasem sírt, Arnoldka!” szintjét és értékét, jellemezhetjük ostoba „elnyerte-még” kategóriákkal is, említve József Attia-díját, Szép Er- nő-jutalmát és a Színikritikusok díját; vagy az évezredforduló utáni Magyar Irodalmi Díjat, a Kossuth- díjat vagy a Prima-díjat, a Szép Er- nő-jutalmat vagy éppen a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét... De hadd higgyem azt: nem kellene, mert jellemzi ö önmagát... És azzal is, hogy intertextualizál. Szép szó, pedig a jelentése egyszerű, ha leegyszerűsítjük: mások által már leírt szöveg segítségével alakítja ki a maga textusát. Olykor csak azok számára észrevehetően, akik az eredetit már megismerték. Minek nevezzelek, Parti-átalakítás? Különben sem csak rá jellemző, és amúgy is: ez manapság talán már elkerülhetetlen, s talán épp emiatt felvállalandó. Ha pedig így járunk el, de nem hirdetjük fennhangon, talán máshová billogoznak bennünket. Miért is? És Parti Nagy Lajos Szekszárdon született 54 éve és 3 hónapja. Költ, ír, drámaír, szerkeszt és kritikái. Vagy mi. Különben Tolna, Kaposvár és Székesfehérvár - majd Pécs, végül vagy két évtizede a főváros. 1971-től publikál, később könyvtá- raz, szerkeszt, szabadfoglalkoz- ikon. Lehetne gyengébb is, de folyóiratot szerkeszt, könyvtároz, irodalmi dolgoz és ösztöndíjban részes. Tizenhét éve publik, verseskötetei: Angyalstop; Csuklógyakorlat; Szódalovaglás; Esti kréta; Grafitnesz. És mást is. Tárcanovellák, színművek, kisregény, novellák, regény bújnak ki Parti Nagyból. Meg ezért olykor azt mondják, hogy hajde! Ezt kiáltották ’92-ben a József Atti- la-díjjal, négy évre rá a babérkoszorúval; ebben az évezredben pedig a négy évvel ezelőtti Magyar Irodalmi Díjjal, a 2005-ös Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, továbbá a tavalyi Kossuth-díjjal, Szép Ernő- jutalommal és a Prima-dijjal. De a fickó, aki megjelent itt előttünk, noha mindez volt, nem ez a díjazott ürge volt, hanem a nem itt született, de itt beszélgető irodalmár. És nem is tudom. Talán kopott Parti fecske, aki oly sokkal a hétköznapi veréb fölött áll. És ez a „fölött” már megint máshová mutat, mint ahová kellene. Mert a dolog egyszerűen csak annyi: És egy igazi Parti Fecske, ha kell, lenyom egy gagyi fehérfejű rétisast... Ha egyenlők a feltételek, ugyebár... Kosztolányi Péter
