Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-04-13 / 14. szám
I 2008. ÁPRILIS 13. ANNO VASARlS AP ÍFf Mesélő emlékeink 59. Háry, Illyés és a hírnév útjai Az obsitos első ábrázolása (Jankó János metszete) Látszólag a véletlen hozza össze a két nevet: Garay János Az obsitos című költeménye a Regélőben 1843. április 15-én jelent meg, s pontosan 140 év múlva, 1983. április 15-én maradtak műveivel magukra Illyés Gyula olvasói és barátai. Illyésnek azonban a véletlennél jóval több köze volt a mű megjelenése után még hosszú évekig itt élt leghíresebb szekszárdihoz, Háry Jánoshoz. Alakját jelképesnek érezte, s ezért amikor Petőfi című könyvében említi, méltán tartja egy másik híres alak előképének: „A költőre tán hatott valamit Garay Háryja, de János vitéz a lódítás zökkenője nélkül, sima siklósuha- nással úszik át a tündérek országába.” Egyik alig idézett költeményében, a Verses levél Zilahy Lajoshoz címűben ott találjuk a legmagya- rabb jelképek és büszkeségek között. „Hogy is vagyunk hát egymással, mi, magyarok? / Tizenhárom- tizennégy millió - eny- nyi, szerintem, / ha nem tizenöt, / aki tán két rádióhír között / azzal mond népszámlálási igen-t, / hogy lábizmában érez örömöt, mert / egy magyar labda megint bement; / kinek szinte itten hagyott, személyes barátja Háry, / és Lúdas Matyi, a sosevolt Csicsóné lányai, / a kondorosi ménes, s aki megáll, / - így tölt ki rovatot - / azt hallván a Cityben vagy Citében / vagy Szingapúr vagy Tokio szivében / valaki azt mondta: jónapot!” (Az sem véletlen, ha a kötetben olvassuk a mű után: „Elhangzott 1962 karácsonyán, a Szülőföldünk amerikai magyarokhoz szóló műsorában.”) Illyésnek ez a „személyes barátja” motívum nem véletlen ötlete, hanem igen hosz- szan motoszkálhatott benne. Az is igaz azonban, hogy Garay nagyotmondó vitézeként indult Háry - a motívum két világháború közti gyermekirodalom jóvoltából - már előbb eljutott Amerikába, sőt távolabb is. Erről Török Sophie írt a Nyugat 1935. évfolyamában. „A tavaly karácsonykor nagy sikert aratott Háry János kalandjainak most testvérkötete jelent meg: Háry János az Olimpiá- szon, írta Tamás István, rajzolta Enyvvári Herbert. Ez a Háry János már végig prózában beszél és illusztris ősének stílusában kifogyhatatlan ötletek s kalandok közt porzik végig diadalmasan a könyvön keresztül, persze egészen modern Háry ez, legújabb stílű srófra járó falovon ül, film- Napoleont győz le, modern sport| Illyés Gyula utolsó fényképe A megújuló nemez Lírai, játékos, ötletteli A Művészetek Háza április 4- én megnyílt kiállításán a négy évszak nagyméretű, díszes, pávaszemes zászlói az örök körforgást hirdetik. Jászberényi Matild (Baja, 1951), textil- művész minden munkájában jelen vannak a természeti folyamatok, az alkotásokban az élet ereje lüktet. A legősibb textilkészítési eljárással készült művei a legújabb kort tükrözik, miközben az öszszekuszálódott gyapjúszálak nem engedik feledni gyökereinket. Az évezredes múltú anyagban, a nemezben évszázadok hagyományai rétegződnek egymásra, tavaszt idéző csipkedíszek, tradicionális hímzések illeszkednek bele, máshol a keletkezés, az örök fejlődés jelenik meg: a nemezbe vetett zsázsamagok kelnek életre. „Az ember napjai a fűhöz hasonlók, virul, mint a mező virága,” Zsolt 103,15, „ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni.” Zsolt 103,16 - olvashatjuk az ősi anyag organikus mintázata alá újszerű módszerrel nyomtatva. A lírai alaphangulatú, gondolat- ébresztő darabok között találunk néhány gyerekek számára készült játékos alkotást: a végtelenségig számolható Bir- kás altatót, vagy a gyermekjáték kifordításával született: Kinn a bárány, benn a farkast, amely talán csak formavilágában szól a legkisebbeknek, hiszen a farkas az országház belsejében rejtőzik. A szabadon alakítható, színezhető anyag teret enged ötletteli, gondolatgazdag, játékos alkotások születésének, de minden szitanyomással készült grafika, az organikussal összefonódó szigorú geometriája is egy újabb „fűszál” kibomlása. Jászberényi Matild kiállítása május 18-ig tekinthető meg a Művészetek Házában. K. E. dreszt hord, síleckét vesz, és skótot bír pazarlásra. Még Chaplin és a Micky-egér is szerepet vállaltak Háry mellett. E kacagtatóan szellemes könyvet rajzai is a könyvpiac legértékesebb darabjai közé emelik...” (A szerző, Tamás István Pécsváradon született 1904-ben, talán nem véletlen: szintén az USA-ba emigrált...) Illyés azonban valósággal sajátjának érezte az obsitost. Ahogy egy helyütt szenvedélyesen írja: „Háry János simontornyai volt. Itt tanulta ki a kádárságot, innen ment Szekszárdra a szőlőhegyek mentén, ahol mindenütt szükséges volt ez a hordógyártó mesterség, mert persze obsitos sem volt soha, ha mással nem, ezzel az egy- gyel mégis falhoz állította a világot, a hiszékeny szekszárdiakat, élükön a furfangjára oly büszke Garayval. De nem, ismétlem, születésre és természetre simontornyai volt, magam is bizonyíthatom. Majdnem azt mondtam, magam is ismertem.” Csoda-e, ha maga is hatása alá került? Dr. Töttős Gábor ÓDON IDŐBEN Április 14-én 410 éve, 1598-ban 540 zsákmányéhes győri szabadhajdú elfoglalta, kifosztotta s felgyújtotta Szekszárd várát. Április 15-én 165 éve, 1843-ban jelent meg a Regélőben Garay Háry Jánosról szóló verse, Az obsitos. 25 éve, 1983-ban meghalt Illyés Gyula költő, a Szekszárd felé című vers szerzője, szociográfus, regény- és drámaíró, műfordító, főiskolánk névadója. Április 16-án 160 éve, 1848-ban született Augusz Anna, ki Liszt látogatásáról francia nyelvű naplót hagyott az utókorra. Április 17-én 540 éve, 1468-ban Mátyás Vitéz Jánosnak adta a szekszárdi apátságot. 110 éve, 1898-ban Hollós Alajos lett a '48-as honvédegylet elnöke. Április 18-án 50 éve, 1958-ban hazánkban a Béla téri börtönudvaron volt az utolsó nyilvános női kivégzés. Április 19-én 90 éve, 1918-ban a rossz vasúti közlekedés kiváltására a gemenci gőzhajóállomás újranyitását javasolták. Április 20-án 135 éve, 1873-ban a helyi reformátusok egyhangúlag lelkészükké választották Borzsák Endrét.
