Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-04-13 / 14. szám
I 2008. ÁPRILIS 13. hétről Metre , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Kulturális piactér épül Megújul a Babits Mihály Művelődési Ház és a Művészetek Háza Folytatás az 1. oldalról. Ennek most még hiányoznak az infrastrukturális feltételei. Persze a megnövekedett feladatok működtetéséhez majdan új szemlélet és humán erőforrás szükségeltetik. Megújulás kívül, belül A tervpályázatra beérkezett munkák közül a művelődési ház épületének átalakítására Sulyok Balázs és csapata terveit találta legalkalmasabbnak a zsűri. Ennek - és persze a jól átgondolt koncepció - értelmében több jelentős változás mehet végbe az intézmény falain belül. A mozi nagyterme például egy közel 500 négyzetméteres, rendezvénytől függően 120-600 ember befogadására alkalmas multifunkciós közösségi térré alakul át, amely igény szerint konferenciák, koncertek, filmvetítések, bálok, táncos rendezvények, játszóházak, interaktív kiállítások, vagy akár harcművészeti sportbemutatók megtartására is alkalmassá tehető. A termet természetesen a modern hang és fénytechnikával látják el, és öltözők, ruhatárak, melegítő konyha, sőt még szinkrontolmácshelyiségek is csatlakoznak hozzá. Bár funkciója nem változik, a tervek szerint hasonlóan nagy változáson megy majd át a színházterem, ahol szinte csak a nézőtér marad érintetlen. Megújul ellenben a teljes színpadtechnika, digitális lesz a fény- és hangtechnika, mobil zenekari árokkal szerelik fel, így hagyományos és alternatív színházi előadások megrendezésére is alkalmas lesz. Miként minden helyiség, így az átalakítás után a színházterem is klimatizáit lesz. A ház kívül és belül is új, időt ál- lóbb burkolatokat kap, de kicserélik a nyílászárókat és a bútorokat is.- A funkciók bővítését csak ráépítéssel tudjuk megvalósítani - folytatja az igazgató. - Az új terekben irodákat, próbahelyiségeket tudunk biztosítani bérlőinknek, a Matókné Kapási Júlia helyi együttesek pedig egy saját stúdióval gazdagodhatnak. Az átépített földszinti részen építendő étteremmel és kávézóval, valamint kiszolgáló egységekkel egyfajta kultúr-plázát hozunk létre, ahová érdemes lesz betérni. Jövőre indulhat a munka A Művészetek Háza arculatát Máté János és csapata gondolta újra. Terveik szerint az épület - megtartva mai jellegét, és igazodva a műemlékvédelmi előírásokhoz - építészetileg és technikailag egyaránt megújul. Funkciójában megmarad kiállító és koncertteremként, ám például az akusztika javítását szolgálandó, áthelyezésre kerül az emeletre vezető lépcső.- Az elképzelések szerint a teljes költségvetés meghaladja az 1,7 milliárd forintot, amelynek önkormányzati önrésze 10 százalék - mondja Matókné Kapási Júlia. - A tervezés és a pályázat a szaktárcával folyamatosan egyeztetve, a munkacsoporttal közösen készült olyannyira, hogy a kiírásnál az egyedi adottságokat is figyelembe vették. A kétfordulós pályázatban december végére ígérnek eredményt. Jövőre indulhat a közbeszerzés és a munka, s ha minden a tervek szerint halad, 2010 tavaszára a szekszárdiak és a környékbeliek birtokukba vehetik az új közösségi tereket. Fekete László Családtagok, barátok, ismerősök, tisztelők és a párttársak állták körül kedden kora délután az Alsóvárosi temetőben a sírhelyet, s emlékeztek halálának évfordulóján a fiatalon, 38 esztendősen elhunyt író-politikusra, a szekszárdi születésű Csengey Dénesre. Emlékező beszédében dr. Kónya Imre felidézte az író politikai pályafutásának kiemelkedő fejezeteit, például azt, amikor 1989-ben, a nép nevében jelképesen lefoglalta a Magyar Televízió székházát, mondván „nem tőlünk kell félteni a tévét, mert nagyon vigyázunk rá, mert a miénk. Magyarországot sem kell tőlünk félteni, mert az is a miénk.”- Csengey Dénes, a költő, a forradalmár 1989. március 15-én Budapesten, az MTV épülete előtt bejelentette a magyar nép igényét szabadsága visszaszerzésére - folytatta a politikus, s hozzátette, hogy ő maga a tömegben állva azt érezte, hogy a nép lelkesen magáévá tette a követelést, s kitartó tapssal jelezte, hajlandó vállalni a szabadsággal neki járó szerepet. Dr. Kónya Imre - utalva a taxis-blokádra - úgy fogalmazott, hogy az ünnepek elmúltával rá kellett döbbenniük, hogy a nép nem tudja, vagy talán nem is akarja vállalni ezt a felelősséget.- Nehéz volt felfogni, hogy fél évvel a választások után a nép szembeszegül szabadon választott kormányával... hisz az emberek többsége érzelmileg a taxisok mellé állt - említette a szónok, majd azt, miként és mit beszélgettek minderről Csengey Dénessel, akivel együtt kénytelenek voltak belátni: a negyven évig tartó előző rendszer sokkal nagyobb pusztulást idézett elő az emberek lelkében, mint azt hihették. Csengey közös csalódásukat így fogalmazta meg: „Senki sem gondolta volna, hogy ennyire ne lenne szellemi és lelki fedezete annak a nyaktörő történelmi vállalkozásnak, amelynek nekifogtunk, hogy elkerüljük a teljes összeomlást. S amikor mindezt felismertük, akkor jött az a magyar sorsra annyira jellemző felemelő, és előrevivő mégis. Hogy mégis, hogy mégis nincs szebb feladat, mint szolgálni ezt a nemzetet és tovább dolgozni azért, hogy ez a szegény, testben és lélekben megnyomorított magyar nép több mint négy évtizedes kényszerű távoliét után visszakerüljön oda, ahova mindig is tartozott...” „Európába, de mindahányan!” Gacsályi József író-szerkesztő beszédében a Csengey Dénesről szóló film forgatását idézte. A kulcskérdés az volt, vajon milyen gyermeknek, ifjúnak ismerték szülővárosában a barátok. Szinte kivétel nélkül azt a választ kapták, hogy igen szerény, ám végtelenül becsületes környezetből jött abba a társaságba, ahol igényes, sok ismeretet felhalDr. Dávid Ibolya, az MDF elnöke is lerótta kegyeletét mozó, a kor ellenében is nyitottan gondolkodó társaskörre lelt.- Hogy Dénes más kvalitású volt, mint az egyébként kiváló képességű barátok, azt először csupán megsejtették, majd nyilvánvaló ténynek fogták föl társai. Az a konok akarás, ami jellemezte őt egyetemi éveiben, aztán mindvégig, már a szekszárdi időszakától kezdve tetten érhető volt. Ez volt az egyik szű- kebb hazai öröksége. A másik az az etikai ajándék, amit szintén ebben a városban kapott, s amely Garay és Babits óta kétségtelen jellemzője azoknak, akiket a hírnév innét fölemelt. Csengey Dénes tehát az igyekvő barátból jelenséggé vált. Jelenséggé vált, mert azt a tiszta, egyirányú humánus igazságkeresést, amely az ő sajátja volt, csak kevesen mondhatták magukénak. A szónok ezután Csengey írói pályáját méltatta, majd szenvedélyes hangú verseit idézte, s leszögezte, „lesz még teendőjük a magyar irodalomtörténészeknek, hogy elfogulatlan és pártatlan kritikát tudjanak mondani erre a nem nagy kiterjedésű, ám szavanként fajsúlyos életműre.” Végezetül Gacsályi József ígéretet tett: amíg van erőnk kijönni... megemlékezünk, nehogy a kollektív amnézia miatt tűnjön el egy olyan ember példája, aki a lelkiismeretünk lehet bármikor. Az ünnepség után a család, a barátok és tisztelők virágokkal halmozták el a kolumbárium talapzatát, majd együtt énekelték el a Szózatot. V.H.M. Csengey Dénesre emlékeztünk halála évfordulóján „...aki lelkiismeretünk lehet bármikor”
