Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-04-06 / 13. szám
I 2008. ÁPRILIS 6. ANNO , SZEKSZÁRDI itlt VASARMAPj/y/ Ódon derű 220. Vízi izgalmaink Ha azt a találós kérdést tennénk fel, vajon melyik szekszárdi folyadék volt az, amely megismerése után hamarosan verset, sőt kupiét csalt ki a helybeli alkotókból, s fél év múlva palackozták is, aligha gondolnánk az artézi vízre. Pedig ennek humoros históriájához ez is hozzá tartozik... „Reménytelenül néztünk a jövő elé, míg végre a képviselő-testület pénzintézeteink segítségével artézi kút fúrására szánta el magát, és megbízta Majzik Imre vállalkozót egy próbakút fúrására” - emlékszik a siker után a sajtó. Valóságos diadalnak számított, amikor a lösz, sárga agyag, homok, kavics, kék agyag rétegein át 215 méterre értek, s 1908. április 5-én reggel „a fogva tartott víz tüne- ményszerűen tűnt fel, a munkások szinte megrettentek tőle”, „a 108 mm-es csövön tíz méter magasságban is képes percenként 1466 liter 28,75 °C-os vizet adni”. A vegyvizsgálat szerint Zsigmondy Vilmos, az első honi artézi kút fúrója a 11,6 lúgossági, 4,5 ke- ménységi fokú, „igen lágy, szikes, kitűnő tápvíz”. Alig két hét múlva Bodnár István Bor és víz címmel így verselte meg: „Hajdan a bora volt / Nagyhírű Szekszárdnak, / Most meg vizét mondják / Mesésnek, csodának! // Új hírnevünk lesz hát, / Mert ma sor úgy áll: / Vizet iszik az is, / Aki bort prédikál!” A Tolnamegyei Közlöny április 28-án a Csoda című apróságban hallatta a nép hangját. „Mint valami csodához zarándokolt az ünnepek alatt a város és a közel környék lakossága immáron híres artézi ku- tunkhoz, hogy megbámulja (ki tudja hányadszor?) a föld mélyéből bő sugárban ömlő vizet. A nézőközönség tömegében volt az a jámborképű anyóka is, akinek sehogy sem fért a fejébe, hogy a víz szakadatlanul ömlik (még éjjel is) és meleg. - Hiába - mondta nagy áhítattal -, csak az ördög fortélya ez is... Bizonyosan a pokolból jön: azért meleg, aztán meg büdös is...” Június 21-én, a kaszinó estélyén énekelte Kramolin Vilmos tréfás kupléját. „Úgy imádkoztunk már egyszer, hogy legyen, / S lett artézink dús és pazar... / boldog a város, / Lesz vízvezeték is, ideje záros, / Legalább mondják - nevessük hát a bajt, / Ha nem is öntözünk, már megvan - a lajt.” A humornak igaza lett: a vízvezeték csak a háború után valósult meg. Egy hónap múlva új lehetőség is nyílt. „Nyári uszodánk pazar élvezet nemcsak a bennszülötteknek, de az idegeneknek is - s most egy törekvő iparosunk, Székelyi József artézi kristályvíz-gyárat állított fel, hol vegytiszta, folyékony szénsavPADLASTOL A PINCÉIG: Feltárultak a rejtett termek Idén is nagy sikerrel zajlott a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban április 1-jén hagyományosan megrendezett Fordított nap, amikor az egyébként a nagyközönség elől elzárt területeket is megtekinthetik az érdeklődők. Az óránként induló, vezetett tárlatlátogatásra érkeztek diákcsoportok nemcsak a Garay, az 5. számú, a Szivárvány Általános Iskolából, a Kolping Iskolából, de még Paradicsompusztáról is. A múzeum rejtett zugainak felfedezése a legizgalmasabb kalanddal kezdődött. Elsőként a padlás sötétjében tárolt, kevésbé jó állapotú műtárgyakat, például a kenderfeldolgozás eszközeit deríthették fel a gyerekek és felnőttek. Ezután a pincébe mentek, ahol először a múzeum kiadványainak raktárát tekintették meg. Itt megtudhatták például, hogy miért van szükség az évkönyvekre, és bele is lapozhattak ezeknek néhány régi példányába. Ezt követően a régészeti előkészítő következett, ahol sok-sok értékes cserépdarab és néhány kerámiaedény fogadta őket a régmúlt korokból. Innen a hátsó csigalépcsőn jutottak el egy igen érdekes helyszínre, a restaurátorműhelybe. Ott éppen egy bronzkori mész- betétes edény rendbehozatalával foglalkoztak a restaurátorok, akik készségesen elmagyarázták a gyerekeknek a munkafolyamatokat, a tárgyak szakszerű helyreállításának fortélyait. A műhelyből a máskor csak a kutatók által vizsgálható műtárgyak közé, a régészeti raktárba vezetett az út, majd a közel húszezer kötetes, korlátozottan nyilvános könyvtárba, ami a kutatók, szakdolgozók, egyetemisták számára biztosit helyben olvasási lehetőséget. (Emellett külön gyűjtemények találhatók a Babits Emlékházban, az Irodalom Háza Mészöly Miklós Múzeumban és a Vármegyeházán). A megyei múzeum könyvtártermében egy a könyvrestaurálásról szóló kiadvánnyal, és három, már felújított kötettel (egy 1534-ből származó lexikonnal, egy 1550-es szótárral, és egy 1631-es magyar nyelvű prédikációs könyvvel) ismerkedhettek az érdeklődők. A tárlatvezető, Andrásné Marton Zsuzsanna tanácsára szemügyre vették a múzeum legrégebbi könyvét is, az „Örökségünk” című kiállítás’első termének vitrinjében tárolt, művészi kézírással készült, és csodás színes illusztrációkkal gazdagított, Franciaországból származó XIV. századi hóráskönyvet, vagyis a nők imádságoskönyvét, amiből háromóránként imádkoztak. K. E. val vegyíti az artézi vizet, amely így pompás üdítő ital, s maholnap kiszorít minden régimódi szódavizet.” Ugyancsak a Közérdek július 18- i száma hozta „a panaszos sorokat”. „Abból sok artézi vízből csak egy vödörrel sem juttat a városi tanácsos úr a Garay szobornál létesített árva kis gyöpre, hát a sétatér fiatal fáinak mikor jut egy kis vidító nedű? Majd ha az egek csatornái megnyílnak, ugye? A város etet két kocsist és négy lovat, de hogy azok kihasználva nem lesznek, arról gondoskodik a János kocsis és a gazdasági tanácsos úr, azért nem jut a gyöpnek és a fáknak víz, mert ebbe a kis vízhordásba beledöglenének a lovak, s ezt a fájdalmat nem bírnák ki a kocsisok. Van lajt is, remeke a szekszárdi iparnak, de a szegény kocsisok és lovak nagyon elfáradnának, ha a Széchenyi utcát naponként legalább egyszer megöntöznék.” Lanius Excubitor ODON IDŐBEN Április 7-én 105 éve, 1898-ban, helyezték' talapzatára a Garay- szobor bronz alakját, már csak a géniusz felső része és a csiszolás volt hátra. Április 8-án 75 éve, 1933-ban elhunyt Szekszárd leánya, Elmarni Elvira árvaanya, aki 35 évig volt szolnoki polgári leányiskolái igazgató. Április 9-én 110 éve, 1898-ban a főszolgabíró megtagadta a helyi szocialistáktól a népgyűlési engedélyt, mondván: „a kérvényezők közül többen már büntetve voltak”. Április 10-én 110 éve, 1898-ban a Pálé-gödre partszakadásáról, szekereket és házakat fenyegető állapotáról írtak. Április 11-én 110 éve, 1898-ban Szekszárdon hatalmas zivatar pusztított, a korai jégeső leverte a gyümölcsfák a virágát. 100 éve, 1908-ban vezércikk üdvözölte a megvalósult artézi kutat. Április 12-én 100 éve, 1908-ban Dömötör László elhunyt méhész-szakíró 11 holdas szőlőjét Dömötör Miklós anyakönyvvezető vette meg. Április 13-án 90 éve, 1918-ban közel kétméteres hótorlaszban elakadt a Szekszárdra igyekvő vonat. A szomszéd gőzfürdő, amely a legjobban örülhetett...
