Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-01-20 / 2. szám
4 VASÄäM'p HÉTRŐL HÉTRE _______2008.^20. Bo rdeaux-i szekszárdi aranyérmes borok Van számos jelentős, szakmai értékmérő verseny Európában a borászatban, de a bordeaux-i borverseny - noha máshol is összejöhet hasonló erősségű mezőny -, ha úgy tetszik unikumnak számít, így az itt szerzett aranyaknak „nagyobb a súlya” bármi másnál. A Vesztegombi, a Takler, a Sárosdi pincészet 2003-as évjáratú boraival itt is felért a csúcsra, annak idején erről részletesen szóltunk. Örvendetes módon akadtak követők is a szekszárdi borvidékről, az elkövetkezendő hetekben róluk szólunk a közelmúltbeli átütő szekszárdi nemzetközi siker apropóján, ami tovább fényezte a borvidék hírnevét. A hungarikumokra épített Márkvárt-bikavér Egy délceg, keménykötésű, mindig mosolygós tekintetű, derűt és optimizmust sugárzó fiatalember fogadta a Borudvarban, a Márkvárt pincészet standjánál a vendégeket. Nem is gondolták a távolról jött, a Márkvárt-féle szekszárdival mélyebben ismerkedni óhajtó bor- ínyencek, hogy a pult túlsó oldalán, maga a pincészetet a szekszárdi elitbe vezető jelenlegi főborász, ifj. Márkvárt János kínálja, tálalja prezentálja a borokat. Olybá tűnik, hogy marketingesként, vendéglátósként is megélne: nagy a türelme, jó a beszélőkéje, s a téma iránti fogékonysága is nagy. Ha kell negyedórát is mesél egy-egy a vendég poharába került borról, miközben ügyel arra is, ha éppen nem segédkezik senki a kiszolgálásban, hogy foggyon a sor. Volt forgalom, volt érdeklődés irántuk, azt mondja több szempontból is jó volt ez a megreformált borudvar nekik is. „Nem csak a nyereséget kell nézni, bár így se panaszkodhatunk, az ilyen színvonalas együttes megjelenés a borvidéknek, és nekünk kü- lön-külön is a lehető legjobb marketing.” A borfogyasztók nem kis része - Jani nem kis örömére - legfőképpen az általuk készített bikavért kereste. Na igen, ez a borvidéket szimbolizáló fajta, a speciális cüvé hozta meg a hazai piacon az áttörést, ez vitte föl arra az olimposzi magaslatra a pincészetet, amit bor- deaux-i borversenynek hívnak, ami a világ borászatának a legrangosabb, legtradicionálisabb megmérető helye. Ahová 5200 minta érkezik be, ahol a 180 tagú zsűri kerek egy héten át vizslatja a borokat. Köztük volt a 2006-os viadalon Magyarországról az ő bikavérük is. Optimizmusra volt okuk, a hazai előzmények tükrében, de arra azért nem gondoltak, hogy mindjárt az első alkalommal a borászat Mekkájából egy arany is összejön.- Azért is kacérkodtunk a bordeaux-i versennyel, mert a 2000-es szintén csúcsévjárat már jelezte, tényleg a minőség útjára lépett a mi kis 92 óta létező családi borászatunk - jegyzi meg a papa, idősebb Márkvárt János nagy-nagy kedvencének számító, a családi tradíciót továbbvivő, a pincészetüknek irányt szabó 33 éves Márkvárt János. - Egy amerikai versenyen bikavérünk bronzot, a cabernet sauvi- gnonunk pedig ezüstöt kapott. De ennél is fontosabb volt számomra, hogy a 2000-es bikavérünk a hegyközségi borversenyeken egymás után háromszor érdemelte ki a Legjobb bikavér minősítést. Amikor ismert itteni és más jelentős hazai borvidékekről 'érkező borászokból álló zsűri állapítja meg ezt, egy feltörekvő pincészetnek nem kell ennél nagyobb elismerés. Annak is nagyon örültem, hogy a cabernet savignonunkat a Pick szalámigyár is felfedezte: sonkájukat a mi borunkkal reklámozták. „A mi szánk íze szerint is” Tipikus szekszárdi történet az övék is, mint több ismert zászlóshajónak számító szekszárdi, a rendszerváltozás után bizonyítani tudó borászaté. Az ízig-vérig az agráriumhoz kötődő, a valamikori családi, paraszti gazdaságban fölnövő, a bölcsesség kövét is olykor a kezében tartó nagypapa öröksége - noha a szülők nem ebben utaznak - tovább él az unokák jóvoltából. Merthogy a pincészetet eddig megjelenítő csinos hölgy, János nővére Mónika, noha családalapítás okán Kőszegre távozott, de hamarosan - ahogy a gyereknevelés teendői engedik - újra átveszi a marketing munkát, a további piaci üzleti sikerek érdekében. A két testvér egymást jól kiegészítve a legfontosabb szakmai kérdésekben közös nevezőn.- Kell is, mert engem a szakma teljes egészében leköt - mondja János, akivel a szüretelés nagymunkájának egyik délelőttjén a Béri Balog Ádám utcai pincészetté változó családi házban beszélgetünk. - 92- ben kezdtük el a családi gazdaságot számtalan bizonytalansági tényező közepette. Aztán úgy alakult a kis gazdaságunk, hogy 96-ban már a megélhetésem fő forrásává vált, ma négyen vagyunk a kft.-ben. Közben azért - állami segítség, vissza nem térítendő támogatás nélkül - beszereztük a korszerű borászathoz nélkülözhetetlen acéltartályokat, az erjesztés is a legsterilebb körülmények között történik. Hogy miben szenvedünk hiányt? Nos, a raktározás, mivel jelenleg négy helyen történik, ez így körülményes, macerás, adminisztratív terheket ró, de okkal feltételezem, hogy szép lassan itt is lesz előrelépés. Mert reményeim szerint egyre nő majd a palackozásra szánt mennyiségünk, s akkor bizony a lehető legkorszerűbb tárolás felé is lépni kell. Most még itt, ebben a családi pincében elférnek a palackok. Köztük a fehér olasz rizling is. János szereti ezt a fajtát, úgy érzi az ő ötvenéves ültetvényeiken ez a minden borvidéken honos tömegfajta ad valami különlegességet, ezért kérik is tőle.- Mi a borászati hitvallása, amihez ragaszkodni fog az idők folyamán?- Mindent alárendelni a minőségnek az évszázados családi tradíciónk beépítésével. Például a szőlészetben azok a szakmai és mester- - ségbeli fogások, amit a nagyapámtól tanultam, azokra akkor is építek, ha esetleg valaki valami másról akar meggyőzni. Maximálisan azonosulok a nagy minőséghez elengedhetetlenül szükséges termés- korlátozásra. Olyannyira, hogy mástól nem is veszek szőlőt, csupán a szomszédunktól, mert ismerem a területet, a termesztés módszereit. Szóval a mi szájunk íze szerint vegyes összetételű jó bort tegyünk le az asztalra minden évben. Igen, a bikavérben és cuvéek- ben gondolkodom. Vagyis, hogy a szekszárdi borvidékre jellemző hungarikumokból, a domináló kékfrankosból, 30 százalékban cabernet sauvignonból, húsz százalék blauburgerből és kadarkából képzelem el a Márkvárt-féle bikavért. Remélem, hogy a Szekszárdi Borvidéki Kht. egységesítendő bikavér rendeletével is találkozik az elképzelésünk - vetíti előre a bor- deaux-i aranyérmes családi gazdaság főborásza, miközben kedvenc fajtájába, a frissen szüretelt kékfrankosba fokolót tesz, s kellő elégedettséggel veszi tudomásul a húszas cukorfokot, miközben Márkvárt Jani bá’ a kis zöld John Deerrel befut az udvarba egy újabb leszüretelt szállítmánnyal... B. Gy. Heghív& VINCE-NAPI BORÜNNEPRE A KÉKFRANKOS ÜNNEPÉRE melyet a „Dicenty Dezső” Kertbarát Kör, a HEGYKÖZSÉG SZEKSZÁRD és a TOLNA MEGYEI AGRÁRKAMARA KERTÉSZETI OSZTÁLYA szervez. 2008. január 22-én, kedd (Vince napja) 17 órakor Babits Mihály Művelődési Központban (Szekszárd, Szent István tér 10.) PROGRAM 17.00 óra Vince-napi ünnepi köszöntő - Vince-napi időjárásjóslás Kővári László, a Tolna Megyei Agrárkamara elnöke 17.30 óra 2007-es évjárat értékelése az időjárás alakulása szerint Dr. Kozma Pál SzBKI - Pécs, igazgató 18.00 óra KÉKFRANKOS ÜNNEPE - a termelők borainak szakmai bírálata dr. Kozma Pál vezetésével Kérjük mindazokat a bortermelőket, akik szeretnék a 2007-es évjáratú kékfrankos borukat minősíttetni, hozzanak minimum 3 db 0,75 literes palackot. VINCE-NAPI FINOM FALATOK Szeretettel várjuk a szőlő- és bortermelőket, hogy méltóan ünnepelhessük az immár hagyományos VINCE-NAPOT, és együtt kóstolhassuk a legjobb kékfrankosokat. „HA MEGCSORDUL A VINCE TELE, LESZ A PINCE" ■ rj
