Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-01-13 / 1. szám
2008. JANUAR 13. IRODALMI Ha megtudom, hogy rólam írsz... (i.) Képzeljük magunk elé a következő jelenetet! Két ember áll egymással szemben. Tökéletesen mindegy, hogy nők avagy férfiak, fiatalok, idősek, szőkék netán feketék. Az egyik fölfújt, vöröslő hörcsögorcával mered az alacsonyabbra. Csípőre tett kézzel fújtat, tajtékzik, és nagy komolysággal fenyegetőzik: „Jól jegyezd meg, ha megtudom, hogy írsz rólam, ha egyszer is magamra ismerek, följelentelek!” A másik ezen csak mosolyogni tud, legföljebb megállapítja: micsoda ri- pacs színpadiassággal gesztikulálnak előtte. Hiába, a szürkeségből kicsinységből ennyire futja... Időtlen jelenettel állunk szemben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a híres vita Babits Mihály és Ignotus között, mely nem csupán szavakba öntött indulatokat takar, de teret követelt a Nyugat hasábjain is. Minden a Tímár Virgil fia című regénnyel kezdődött... Ignotus a Nyugat 1927. évi lapszámában neovojtinának minősülő cikket írt Teremtő indiszkréció címmel, melyben emlékeztette Babit- sot korábbi szóváltásukra. A szerkesztő ugyanis nem egy helyen vélt magára ismerni a regény egy bizonyos alakjában, sőt, képzelgése odáig fajult, hogy nem pusztán saját agyszüleményeként, hanem ismerősei egybehangzó véleményének könyvelte el a nevezetes hasonlatosságot. Mit lehet tenni? Mivel a cikk szinte követelte az író hozzászólását, Babits azon frissében válaszolt. Nem ő ragadott tollat egyedül, Elek Artúr, Földi Mihály, Kosztolányi Dezső, Nagy Lajos és Schöpflin Aladár egyaránt úgy érezte: a jelenség bizony nem maradhat elemző és értő szó nélkül. Tekintsünk legelőször a klaszszi- kus műveltségű poéta megnyilatkozására! Legelső gondolatait ez ügyben így fogalmazza Babits: „Noha a kérdés egyáltalán nem személyi kérdés; vagy inkább: igenis személyi, de mennél személyibb, mennél fájóbban, élesebben -az, annál mélyebb, általánosabb érdekű mindenkire nézve, aki emberek közt él, és az Emberről ír.” (...) „Igazában minden regényírónak ügye ez, s magának a regényírásnak ügye. Ignotus cikkében épp az Irodalom személyi vonatkozásai mélyültek mintegy irodalomfilozófiai problémává - az író és környezete, a Valóság és Költészet viszonyának valóban vojtinai problémájává - , s Ignotus e ponton az Irodalom és Élet szembenállásának nem kevésbé vitális helyére tapintott rá, mint hajdan ama régibb Vojtina.” A gondolatmenet következő fokaként kifejti, mint áll viszonyban alkotó ember az idővel, amelyben - tragikus elrendezés folytán - ő maga is benne él. A magasabb parancsnak való engedelmesség nem egyszer áldozatot követel: földi érzéseket, szentségeket, mint szerelem, barátság, hív ragaszkodás. Nem történhet ez másként, ha egyszerre él alkotó saját korában, s egy „nagyobb s időkön felülálló létben”. Az irodalom céljait tekintve megköveteli művelőjétől, hogy eszköz és anyag gyanánt használja föl a kor szereplőit, mégpedig korlátlanul! írót és megfigyeltet természetesen egy kalap alá véve. „Ám a művész, még a legnagyobb is, nem a semmiből teremt, mint Amaz, s örökkévalóságnak szánt alakjait az Idő gyermekeiről mintázza - innen egy vonást, onnan egy színt, amon- nan egy formát - , válogatva és összerakva, s minden mozdulatot külön ellesve: mint ahogy az örök Venusok és faunok minden vonása s minden póza egy-egy hajdan eleven modell vonása s póza volt, noha ama szegény modell bizonnyal nem lehetett Venus vagy Pán. (...) Milyen szomorú, ha e magasabb célok előtt a modellekre való mindig kicsinyes (mert korhoz és személyhez kötött) tekintet feszélyezi a művészt, mint egy Böcklint, ki prűd neje miatt nem jut modellhez!” Egyre szenvedélyesebb hangon érvel Babits esszéjében. Elkeseredetten, csalódottan, azok reményével, akik a végsőkig hisznek az igazság érvényre jutásában .......A regény művészét ma gasabb Igazság köti, neki még sokkal kegyetlenebb imperativusai vannak; szinte emberietlen szempontjai. Minő tragikum! Ez emberi világ, a személyi és véletlen Valóság, mind akit ismer és szeret, és még önmaga is, csupán eszköz neki, anyag, amellyel szuverénül bánik! Rágalmazó-e hát ő? Monomániás sértegetője környezetének? Egy érdek nélküli és annál rosz- szabb Aretino? Egy tragikus, mazochista hazudozó? Nem, nem! Hisz mondja, hisz kiáltja, hisz kétség- beesetten sikoltja: »Nem rólatok van szó! Barátom, kedvesem, anyám, testvére, higgyétek, hogy nem rólatok akartam beszélni! (...) kellett az alkotáshoz, amit kényszerültem megalkotni, mintegy magasabb parancsra! Ez az alkotás túl van rajtatok, s minden földi és személyi valóságon.«” Ignotus elsősorban szerkesztő volt jelölt időben. Ez nem azonos a lebecsüléssel, de többet sem mutat rangjánál. Mindössze annyit tesz: nem élt a szépirodalmi alkotás folyamatában, nem töltötte ki agyát és lelkét a maradandót létrehozás, nem vált eszközévé valami évezredek óta változatlan erővel sürgető késztetésnek, törvénynek. Minden bizonnyal ez lehet oka a tőle szokatlan problémafelvetésnek, s a kitartásnak, mellyel a továbbiakban azt firtatta. Ez persze nem mentség. Pontosan mérhető, minő csalódást, s kockáztassuk meg: kiábrándultsággal határos zaklatottságot okozott ezzel barátjának, alkotó kortársának. Babits ezúttal is magára maradt. E dimenzióban sem követte őt senki. Ahogyan fölteszi a kérdést: „S mit segít, hogy kegyetlenségem magamat is éri, hogy hősi, kínos, önfeláldozó meztelenségben állok modellt enmagamnak is, oly szoborhoz talán, mellyel hogy azonosíthatna valaki, még a gondolat is megborzaszt!” - sokat elárul... PanyiZita Literátori bölcsesség Némi ízelítőül jövő heti lapszámunkba tervezett írásunkból, álljanak itt Kosztolányi Dezső gondolatai a cikkünkben említett indiszkrécióról. „Aki ismeri önmagát s eléggé bátor, hogy bensejét könyörtelenül föltárja, az lírikus. Aki ismeri az embereket s irgalom nélkül megrajzolja őket, az regényíró. Aki »valakit meg akar írni«, az műkedvelő kulcsregényíró. A valósággal sokkal titkosabb kapcsolatban vagyunk. Mély élményeinket előbb elfelejtjük, aztán véletlenül bukkannak elő, mint merőben újak, ezzel a sugallatos paranccsal: »ezt meg kell írni.«” Olvashatjuk a Nyugat 1927 évi 6. számában. Kosztolányi vallotta: mindegyik alakjának meg tudná adni a pontos lakcímét. Nem egyszer esett meg vele, hogy sürgönyöket váltott egy- egy élő szereplőjének élő hozzátartozóival, tulajdonképpen lelkiismerete megnyugtatása végett, megjelentetheti-e a tervezett novellát, regényt... Miután szembesült a nemleges válasszal, a legnagyobb lelki nyugalommal tette a tanácsolt cselekvés ellenkezőjét, mert egy írónak mindenekelőtt igaznak kell lennie. Emellett jó lenne tapintattal is bírnia mások irányába, „sebkimélően nemesnek és polgári értelemben »izléses«-nek is. Csakhogy ez nem lehetséges. Vagy-vagy.” „Az író legyen kegyetlen.” PZ SZEKSZARDON, a Panoráma mozi előterében JANUÁR 16-ÁN, SZERDÁN 8-16 óráig NADRÁG- ÉS KOSZTÜMVÁSÁR 40-50% engedménnyel a készletből! • TÉLI szövetnadrágok 2000-2500 Ft • TÉLI SZTRECCSNADRÁGOK2500-3000 Ft • Szoknya kosztümök 4900-6200 Ft • NADRÁGKOSZTÜMÖK (csíkos, kockás, mintás) 7500-8500 Ft • Blúzok, ingek, tunikák (nagy méretekben is!) 2500-3000 Ft • Bélelt zakók, alkalmi ruhák, szoknyák! UROLÓGIAI MAGÁNRENDELÉS Dr. Papp Ferenc OSZTÁLYVEZETŐ FŐORVOS Helye: Ergonom Kft. orvosi rendelője, Szekszárd, Tartsay u. 10. Rendelési idő: csütörtök 17-19 óráig Bejelentkezés: 74/419-448/122 mellék, 70/524-43-34 ÓRIÁSI ÁGYNEMŰ-, PAPLAN- ES FÜGGÖNYVÁSÁR SZEKSZÁRDON, a Panoráma mozi előterében JANUÁR 16-ÁN, SZERDÁN 8-14 óráig • Pamut, krepp, szatén, frottír, flanel, damaszt ágyneműk, lepedők • Törölközők, párnák, plédek, ágytakarók, anginok • Kis- és nagypárnahuzatok, köntösök, kötények • Függönyök (vitrázs, jackard, voile, organza ... stb.) széles választékban • Téli mosható paplanok 2 600 Ft • Téli, gyapjúval töltött paplanok 3 800 Ft • Mágneses derékalj _______________12 500 Ft EL EKTRONIKAI HULLADÉK INGYENES átvétele - már Bátaszéken is! SZÁLLÍTÁST VÁLLALUNK! ÁTVEVŐHELYEK: Szekszárd, Rákóczi u. 19. Bátaszék, Köves u. 8. KT-Dinamic Kft. Rehabilitációs Foglalkoztató Tel.: 74/315-103
