Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-03-02 / 8. szám

2008. MÁRCIUS 2. IRODALMI IDÉZŐ szekszAudi m ULnUHKUI VASARNAP Balázs-Bartók barátság (2.) mmmrnwmmmts&ws n^rg^T„ Vajon milyennek képzelhetjük el kettejük barátságát? Mily gyakran volt lehetőségük ápolni e viszonyt? Hány hosszú éven át ível közöttük a kölcsönös tiszteleten, egymás fel­tétel nélküli elfogadásán alapuló szellemi-lelki testvériség-vállalás? Milyen hangon szólnak egymás­hoz? Ezeket a kérdéseket tettük fel múlt héten. Alighanem egyértelmű a válasz: barátságuk életen átívelő szilárd összefüggés, noha nemegy­szer vaskos évek múltak egy-egy találkozás között. Szólnak mordan, akarattal és számon kérve, szólnak aggodalommal telítetten, féltőn, mégis, minden időben azt a termé­szetes, nyílt hangot ütik meg, ami alkotó emberek között - jobb eset­ben - illő. Erről tanúskodik az esz- szé, melyet Balázs fogalmazott ba­rátjának hatvanadik születésnapjá­ra a tengeren túlra. Nézzük meg a levél segítségével, mit tudunk Bar­tók darabjainak kortársi fogadtatá­sáról! „Téged azonban leköptek akkor Magyarországon, Bartók Béla.” A legelső mondat, ami a Kossuth- szimfónia idejéről szól. Gyakor­latilag azért játszották el a filhar­monikusok, mert tagadhatatlan volt annak hazafias jellege, ez­előtt bármely osztály fiának főt kellett hajtania, különben pedig Richard Strauss hatása alatt látott napvilágot a mű, tehát nem árasztotta a magyar nép szagát. Rögvest megváltozott a hely­zet, amint a zeneszerző mélyeb­ben ásta bele magát a népi ma­gyar dallamkincsbe, ritmusba és szövegezésbe. Mint olvashatjuk, megalkuvás nélkül alig jutott szóhoz. Első vokális kompozíci­ójaként megzenésítette Balázs Kékszakállúját, ám be sem nyúj­totta az Operának. A jó barát per­sze nem kívánta ennyiben hagy­ni a dolgot. Lopva jutatott el egy zongorakivonatot az Opera ideig­lenes főrendezőjéhez, Hevesy Sándorhoz, aki fanyalogva csu­pán ennyit tudott mondani: „Túlsá­gosan sötét.” Bizony, nem rokokó darabot toltak eléje... Nem kellett sok időnek eltelnie, megszületett Bartók valóban fekete véleménye: ebben az országban nincs kinek dolgozni. ínséges idők voltak ezek, számol be Balázs írása: „Érzékeny voltál, mint a véres. seb. Éhen is vesztél volna talán Kodály Zoltán­nal egyetemben, ha egyetlen igazi megértőtök, a tehetséges, lelkes, nagy műveltségű Gruber Emma nem törődött volna veletek. (...) nem tudott volna bánni avval a két »sértett vadkannal«.” A Waldbauer-Kerpely négyes játszotta egyes egyedül Bartók vo­nósnégyesét, amely estek egyenes következményeként a korabeli bul­vár a legszennyesebb, legciniku- sabb hangon mocskolta a magyar népzene két zsenijét. „Műveletlen zenei analfabéták vicceltek rajtatok mint zenekritikusok.” Mikor végképp elfogyott Bartók életkedve, Balázs Béla volt az, aki lelket öntve, csöpögtetve belé egy táncjáték ötletét vetette föl. Abban bízott, hogy a közönség a táncon, a pantomimen keresztül a mozdulat és szín segítségével talán közelebb kerül a muzsika értelmezéséhez. Keveházi Gábor Lőcsey Jenővel (Fából faragott királyfi) Megszületett hát a Fából faragott királyfi ötlete. Belegondolni is kí­nos, miként került végül publikum elé. A Nyugat egyik számában je­lent meg, minekután Báffy Miklós gróf megállította Balázst a Nemzeti Színház előtt. Tetszését fejezte ki, s megosztotta vele ötletét: népmese stílusú dekorációkat lehetne hozzá festeni, ő maga azon nyomban ne- kiállna a munkának, csak hát Bar­tók van feltüntetve zeneszerzőnek, ám ő ma senkinek nem kell. Har­csabajuszát cibálva raccsolta, mek­kora kár volt rábízni a dallamot. Végül természetesen győzött a gróf nagyszerű ötlete, és munkakedve. Hosszú gondolkozást követően be­leegyezett adott feltételekbe. Egy szó mint száz, Zürich mellé egy hegy tetejére, szanatóriumba vonultak a barátok komponálni. A nevezetes napon úszónadrágban és fürdőtrikóban ültek le az ebédlő­terembe a pianínó mellé meghall­gatni a Fából faragott királyfit. „Percek múltán eszméltünk rá, hogy valaki dörömböl az üvegaj­tón. (...) Egy vizes, kövér Böcklin- szörnyeteg állt, és dülledt szemek­kel meredve felénk, vadul döngette az ajtót. (...) Ne haragudjanak - kö- nyörgött szepegve - én tudom azt, hogy ez modern muzsika, és ha nem esnék az eső, elmennék az er­dőbe sétálni. (...) de hát esik az eső, és nem bírom, nem bírom!” A vizes szörnyeteg, a bájosan ször- nyülködő férfi Rosenthal, a kiváló osztrák zongoraművész volt... Mondani sem kell, a zene követei nyomban összebarátkoztak. „Ő nem tartott téged sem szélhámos­nak, sem futóbolondnak.” Ősszel megkezdődtek az előadá­sok, mégpedig Bartók nélkül... Ő ugyanis feltételként szabta meg, hogy ne kelljen átlépnie az Opera küszöbét... Nem véletlenül. A pró­bákon nem kevés gonoszságról számot adva szándékosan hamisan játszottak a zenészek, a karmeste­rek hozzányúlni sem akartak a da­rabhoz, a balettmester megállapí­totta, hogy ez sem nem keringő, sem nem polka, tehát nincs mit táncolni, huszadrangú táncosnőcs- kék akartak hetente felmondani... A bemutatóra a páholyközönség botrányt nézni érkezett. És ekkor valami változott... „A függöny legördülte után percnyi halotti csend. Láthatatlan, hangta­lan óriási mérleg ingott. Az ele­mentáris hatás őszinte érzése és a megtorpant rosszhiszemű vulgar- itás között. Aztán, mint hirtelen robbanás tört ki a karzaton kezdő­dő és a földszintre zúduló tapsvi­har. (...) A zenekart is éltették. Megdöbbenve néztek egymásra a muzsikusok. Akaratuk ellenére jobban játszottak, mint valaha.” Bartók ekkor merev nyakkal, je­ges arccal nézte a tapsolókat. Egy­szer hajolt meg mindössze, nem többször. Bár a karzat tapsa őszin­te volt, de elkésett... Panyi Zita Literátori bölcsesség Bartók Béla olyan zeneszerző volt, akit nem lehetett tapssal megvá­sárolni. Ezen érdemes elgondolkodni. Az emberre, különösen a mű­vészre nagy hatással van, ha rajonganak alkotásáért, személyéért. Ez veszélyes legtöbbször, kiváltképp a hirtelen támadt dicsőítés, eltérít­het, felszínességhez vezethet. Más az, ha barát kritikája, éltetése hangzik fel, ezt rendszerint már meglévő viszonyulásra szokták ala­pozni. Ekkor a bírálat mögött erények és fogyatékosságok kölcsönös ismerése leledzik. De ez a ritkább. Olyan is van, amikor hiányossá­gunk hangsúlyozzák mosolyogva vagy épp embrionális szinten oda­fröcskölve. Ne ijedjünk meg, ez nem rólunk szól. Ilyenkor kell kiállni terveink mellett, iskolás szintről lépegetni egyre feljebb. Lehetőség szerint minimum a tisztességgel megtett munkáig. Ennyi elég, nem kell ugyanis mindenkor fényes magaslatokba törni. Néha a legbravú­rosabb dallamok, rímek, szólnak a nagy rafinériával féken tartott öntömjénezésről... Ez az, ami. Balázs Béla így zárja levelét: „Mert fogunk mi még otthon találkoz­ni. Van már számodra operaszövegem. Egészen új, egészen másféle, mint amilyeneket régen írtam neked.” PZ PASINSZKI AUTÓSISKOLA Gyorsított és hagyományos tanfolyamok HETENTE! RÉSZLETFIZETÉS! TAVASZI KEDVEZMÉNYEK! TANSEGÉDLETET BIZTOSÍTUNK. Szekszárd, Batthyány u. 44/A 30/304-52-16 AKKUK ELEMEK Normál vagy speciális méretben Feszültségforrások, tápegységek élomakkuk szünetmentes tápegységekbe GÖÍtronik — .................. 71 00 Szekszárd, Kossuth u. 8. Tel/Fax: 74/312-645 lnfo@8intronlk.hu KEDVES DIÁKOK! Jó állapotban megőrzött, használt tankönyveiteket SZEKSZÁRDON, a Mészáros Lázár u. 7. szám alatti KÖNYVKUCKÓ-ban átvesszük könyvutalványért minden péntek délután. Rendelhető bármilyen könyv, tankönyv, akár az interneten is. Telefon/fax: 74/510-797 Mobil: 30/93-79-204 E-mail: tankonyv@terrasoft.hu Honlap: www.tankonyvker.hu ELEKTRONIKAI HULLADÉK INGYENES átvétele „Védje környezetét, teremt­sen munkahelyet!” SZÁLLÍTÁST VÁLLALUNK! ÁTVEVŐHELYEK: Szekszárd, Rákóczi u. 19. Bátaszék, Köves u. 8. KT-Dinamic Kft. Rehabilitációs Foglalkoztató Tel.: 74/315-103

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom