Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-12-09 / 41. szám
2007. DECEMBER 9. __________________ANNO___________________vasárnap'/'/ EG Y NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP 116. A telefon első bemutatása hazánkban Ha Európa bármely városa azzal büszkélkedhetne, hogy ott mutatták be először működés gőzben a telefont a nagyközönségnek, biztosak lehetnénk benne, ezt a tényt nemcsak fényes gránittábla hirdetné, hanem kiállítások, konferenciák kísérnék. Mindenütt, kivéve megyeszékhelyünket, amely pedig e ténnyel dicsekedhetne, ám nem teszi... Kevés olyan találmány akad, amit a fővárost megelőzve vidéken mutattak be. Az 1876-ban föltalált telefon, amely mai életünket már sokszorosan korszerűsített formában határozza meg, mégis Szek- szárdon szerepelt először, méghozzá vendégcsalogatóként 1877 decemberében. Az akkori Szegzárd Szállót bérlő Tóth József az emeleten nyitotta meg kávéházát, ahol a később Amerikát járt Garai Ferkó cigányzenekara szórakoztatta a nagyérdeműt, a földszinti szűkös vendéglőt pedig éppen e napokban bővítette az élelmes vállalkozó. A kitűnő ételek mellett különleges szórakozásról is gondoskodott, amikor a nagyközönségnek - Európában először - itt kívánta bemutatni működés közben az új szenzációt, a telefont. Az ötletet az adta ehhez, hogy Geisz László képviselő amerikai ólja során beszerzett két készüléket - noha hivatalosan még nem árusították, hanem csak kölcsönözték azokat! -, s a szállóval szomszédos polgári iskolának adta. Ilyen előzmények után hirdette meg a Tolnamegyei Közlöny: „Kálmán Károly tanár úr a telephont, mely a legutóbbi időkben annyi port vert fel, karácsony másnapján délelőtti 10 órakor fogja a közönségnek bemutatni. A készülék délutáni 3 órától egész hat óráig a közönség használatára fog állani s a nagyvendéglő emeleti és földszinti éttermét fogja összekötni. Belépti díj 20 krajcár lesz, melyből a tisztajövedelem megfelelő részét a tűzoltóságnak ajánlotta fel.” Ha meggondoljuk, hogy akkoriban 40- 50 krajcár egy napszám díja, viszonylag magas a belépő ára, másrészt az is érdekes, hogy a telefont később éppen a tűzoltók alkalmazták először. A nagy eseményről a december 30-i újság tudósított. „A telephon bemutatása a nagyvendéglőben uralkodó folytonos zaj miatt csak részben sikerült, s a közönség nagy közönyösséget mutatott az új találmány iránt.” Kálmán tanár úr - a Vasárnapi Újság A beszélő távírda című cikkét is fölhasználva - rövid előadásban ismertette a készüléket, mely „igen egyszerű, legfontosabb része mintegy deciméter hosszúságú mágnes darab, alsó végén egy centiméter nagyságú lágyvas darabbal, mely utóbbi finom selyemmel ellátott sodronnyal van bevonva. A lágyvas alatt s kissé távol tőle van egy korong alakú vaslemez, legföllebb papírvastagságú s könnyen mozogható. Ez az egész egy faburkolatban van, melynek súlya alig egy font s zsebünkben kényelmesen el lehet helyezni.” Ha ma már csak mosolygunk is a félkilós ■ készüléken, annak ekkor felismert jelentősége beigazolódott: „Bell Graham geniális találmánya magát a természetet lopta meg, sőt azt tökéletesíté is. Ugyanazon telephon legkisebb változtatás nélkül egymagában pótolja a fül és száj szerepét... Az új csoda: a telephon. Útón-útfélen halljuk most e nevet, vitatkoznak fölötte, fejtegetik, s boncolgatják, elítélik, majd ismét taglalják a gyakorlati hasznot, mely alkalmazásától várható, s sokan anélkül, hogy látták volna, pálcát törnek fölötte, nem nagy fontosságot tulajdonítanak neki, s azt hiszik, hogyha majd szűnt az újság ingere, nem foglalkozik vele többé senki. S lehet, hogy igazuk lesz. Hisz hány fontos találmány, ha nem bizonyult azonnal gyakorlatinak, ejtetett el így, hogy később főniksz gyanánt új életre ébredjen, de a tudós, ki valamely eszmét fölkarolt, s azon csügg feláldozva nappalát, éjjelét, dolgozóasztala előtt ülve fárad, találmányát folyton tökéletesíteni igyekszik, míg végre sikert arat. Részemről hiszem is, hogy amaz aránylag csekély nehézségek, melyek a telephon gyakorlati alkalmazásának még eddig útját állották, eloszlatván, még a távírón is túl fog tenni egykor.” Melyek ezek a nehézségek? A legfőbb, hogy még nincsen szén- mikrofon, ezért „úgy hallgatóknak, mint a beszélőknek igen közeljtell államok a csőhöz... A hangot a hallgatódzó úgy veszi észre, mintha szomszéd szobából, vagy éppen pincéből hallaná. (Ezt persze Szek- szárdon mindenki értette.) Ki merné tagadni, hogy pár év múlva ezen bámulatos találmány csak oly mindennapi leend, mint ma a fényképek.” Kálmán tanár úr kitűnő jósnak bizonyult... Hosszas szervezés, évek óta eredményesen működő a tűzjelző telefon és előfizető-toborzás után végül 1904-ben kapcsolódott be Szekszárd a hálózatba, amelyen A jó hír legkülönösebb formában mégiscsak Babits versében érkezik... Dr. Töttös Gábor ÓDON IDŐBEN December 10-én 160 éve, 1847- ben született De Gerando Attila, aki Szekszárdról írt francia cikket. 100 éve, 1907-ben polgármesterré választották dr. Szentkirályi Mihályt. December 11-én 105 éve, 1902- ben a szekszárdi vásár- és híd- vám bérletét a tolnai Perler Ernő nyerte el 7777 koronáért. December 12-én 115 éve, 1892- ben Bezerédj Pál megkezdte a népkonyha szervezését. 105 éve, 1902-ben a Styrum-Lym- burg Alapítvány ösztöndíját „Babits Mihály joghallgató”, a jövendő költő kapta. December 13-án 190 éve, 1817- ben elhunyt Kitaibel Pál botanikus, aki nálunk is járt kuta- tóúton. 90 éve, 1917-ben sajtónk megírta: nyomdánk 130 munkása közül alig 20 maradt. December 14-én 110 éve, 1897- ben a pécsi újság szerint Szekszárd a sajtópörök városa. December 15-én 100 éve, 1907- ben a Közérdek a „gummi puska” (csúzli) újbóli elterjedéséről írt. December 16-án 185 éve, 1822- ben Garay Antal ’48-as tiszt született. 60 éve, 1947-ben Kunszery Gyula verskötetet jelentetett meg városunkban. Babits Mihály A jó hír Mikor megszólalt éjjel a telefon, az álmok zsúfolt hadseregein zavar futott át, nem lehetett tudni, mi történt a különös mezőkön? villám ütött-e le? tengerek áradtak s megbokrosodtak a paripák, fények hintáztak szerte, óriás fálánkszok hátráltak, tűntek, itt-ott valami iszonyú lövedék szórta föl a földet és emberi tagokat szökőkút módra, s ilyen kutaktól bugyborgott a csatatér. A vitézek fejeiket keresték és lovaik sörényébe csimpaszkodtak. Hullámzott a sötétség, mindenfelé betört az ijedt valóság, a szoba hidege, az ablak keresztje, forogva mint egy roppant Kapisztrán kezében, kimutatott a megfagyott téli utakra ahol soványan integettek a fák. A holdvilág a tócsa jegén úgy villogott mint az ezüstkanál melyet az ómód hipnotizőr kábítva tart a beteg elé. Néhány kövér rémmé bugyolált alak bandukolt lámpással, farkasok vonítottak messzi a pusztán. Hideg volt, szörnyű józan és hideg s az alvó vacogott amint kikelt az ágyból félig már ébren, fejéből jobbra és balra az álmok apadó tengerei húzódtak vissza a rejtelmes szögletekbe. Úgy ment, imbolygott mint fehér kísértet, fölkapta a kagylót, beleszólt rémült hangon, s a messzeségből világos zengéssel csapott vissza kitáruló fülébe a hír: „Megszületett a gyermek!” A telefon bemutatása (Az Amerikai Tudomány című folyóirat 1877. október 6-i címoldalán)
