Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-02-25 / 6. szám
t SZEKSZAnDI , UUU&HKi/l VASARNAP HÉTRŐL HETRE 2007. FEBRUAR 25 Az ész a fontos, nem a ... HAIR A VILÁGHÍRŰ MUSICAL AMATORSZINPADI VÁLTOZATA SZEKSZARDON Tlidtuk, mit ígér: apák és fiaik legendás konfliktusa, pontosabban fiaik lázadása apáik ellen, egy új nemzedék (amúgy mindmáig kérdéses) útkeresése a 60-as és 70-es években, sok zenével, jól ismert dalokban, táncokkal elbeszélve. A hippi azt demonstrálja: a háborúra (Vietnam) - NEM, és IGEN: a szerelemre (vagy csak szexre...), a béke virágaira, a könnyű drogokra (sőt, nemcsak...), és hát azért a haj is fontos, a hosszú haj, hiszen a HAIR a nagy (sőt: korlátlan?!) szabadságot jelképezi, azaz már-már a hoszszú észt, és így tovább. Mind, akik 3-4 vagy akár több feldolgozásban láttuk, tudtuk, mit kínál, de kíváncsiak voltunk - ha nem is többre, de talán... valami újra... ...gondolhattuk, sőt gondolnunk kellett, hogy valami többet, valami újabbat is nyújt majd, mint világhíres földolgozásai, mint maga a híres film, ha valakik épp ma és éppen itt műsorra tűzik! (Vigyük csak el nagy-gyerekeinket is!) (Haj, haj, de kár, hogy nem eszik olyan forrón!) Tehát a „Sziget Színház” vendégjátéka. Szekszárd. Telt ház. Feszültség, várakozások, elvárások, figyelem: s valami elképesztően igénytelen színpadkép fogadta a Nagyérdeműt - fakó, hevenyészett díszlet-paravánok, tompa világítás, s már első pillantásra nagyon amatőr, totyogós-toporgós tánckar, mely nagyrészt a deklamálós-hado- nászós színészgárdát is lefedte, tízen voltak, na. („Kicsit savanyú, kicsit töpörödött, de legalább magyar”?) Szóval az amcsi világvárosi (parklakó) hosszú hajúak közé megérkezik a vidéki, rövid hajú Claude Bukowsky, táncolnak neki (és nekünk) vagy egy tucatszor a Szabadságról, a tánc végén mindig hosszan megmerevednek, hogy tapsoljunk. Tapsolunk. Illetve csak a fél ház. Mindig valamelyik másik fele. (Ha fizettünk, hát hadd érezzük már jól magunkat, nem?!) De ettől a fakó énekhang nem lesz jobb, sem a tánc... És közben épp elegen ásítoznak, kamaszfejek(!) fordulnak unatkozva jobbra-balra. (Száraz a jég: a hátulról és elölről is megszűkített színpadon mindvégig, szakadatlanul hömpölyög a működ... Hát, ez úgy unalmas is, pláne neki.) A tánc amúgy nagyon is koreog- rafált: a táncosok tűntek képzetleneknek. És éppen ez az: valaki (a rendező?) talán pont arra alapozott, hogy e huszonéves amatőrök „ifjúi bája" majd csak „fenntartja” valahogyan az előadást. Végül is: fiatalok valahogyan csak meg tudnak jeleníteni fiatalokat, fiatalok problémáit, azok szabadságvágyát, lázadását, tiltakozását a háború borzalmai ellen...(Mint mikor a Szentivánéji álomban a botcsinálta-színész athéni mesteremberek egyike azt mondja bátorításul: „ezt a falat te el tudod játszani, hiszen kőműves vagy!”) De nem, hát persze, hogy nem, hát hogyan is lehetne? ! A színházhoz elsősorban (és sokak szerint utolsósorban is) színész kell - ha ifjat játszik, ha öreget, ha hőst, ha gazembert, ha boszorkát, manót, angyalt, Lucifert vagy az Urat(!) mondjuk Madách Tragédiájában. Amúgy meg nem is olyan köny- nyű falat ez a HAIR, nem piskóta. Mert ha az lenne, bizonyára nem szenvedtük volna meg úgy az ősfilm 70-es évek végi, kötelező (!) iskolai vetítése utáni (szintén kötelező) osztályfőnöki órai elemzéseket... - mármint mi, negyvenes „öregek”, anno... még tizenévesen. S hogy mitől szenvedtünk? Amitől a múlt heti szekszárdi közönségnek nemigen sikerülhetett, hogy iszonyú ellentmondás van abban, hogy Berger a végén mégiscsak fölmasírozik arra a Vietnamba induló randa katonai személyszállító gépre, mert kell neki (de persze kell- e?), hiába mentette ki testvérét, embertársát, hát éppen ez az, hogy valakinek el kell menni a háborúba s ott aztán már csak a háború lesz, rövid haj, bomba, a bomba meg nem válogat a haj hossza szerint... S mi azon gyötrődtünk (s gyötörtük, ha igaz: tanárainkat és édes szüleinket), hogy ez most akkor tényleg így van-e, hogy kell-e, hogy így legyen, vagy hogy ez majd mindig így lesz-e, mindig lesz-e egy ilyen háború, ahová minket elvihetnek... (NB: Lengyelország, 1980-81!). Vitattuk, hogy vajon a Sors, a Történelem dilemmái-e ezek - vagy csak a történet, a darab dilemmái? (És vitatjuk máig. És talán nem véletlenül.) A Sziget Színház csetlő-botló zsenge ifjai meg ezt a drámát megjeleníteni nem tudták - sem a maguk, sem közönségük számára, ami enyhén szólva is szomorú. Nem tudták - de mintha nem is akarták volna. Csakhogy ez a darab másra meg nemigen jó... Szóval a dolog úgy áll, hogy nem véletlen az, hogy éppen a magyar „hippi- kultúra” apostolai, az egyébként hosszú hajú Illésék újították meg és tették oly népszerűvé a szállóigét: „az ész a fontos, nem a haj”. Mert a HAIR-ben is így van ez, ettől dráma, ezen a ponton mélyül el s fejlődik tragédiává... Amúgy évszázadokkal Illésék föntebb idézett (és a címben kissé eltorzított) szállóigéje előtt, kimondottan régi magyar - tehát nem idegenből fordított! - szólás járta: „hosszú haj, rövid ész” - ezt, persze, jó pár száz évvel ezelőtt még csakis a női nem jeles képviselőire értették - teljesen igazságtalanul, ugye... Egyébként még azt sem foghatnánk rá az előadásra, hogy felszínes, s hogy mondjuk a Szabadság helyett az azt szimbolizáló HAlR-ről szól, á, dehogy. A helyzei még ennél is rosszabb: fogyasztói és élménytársadalmunk ugyanis kitermelte - szigorúan nosztalgikus, tehát főként felszínesen ábrándozó alapon - a műhippit, a műhippizmust, s vele a mű-hosszú műhajat. (Nem tévesztendő össze a klasszikus parókával!) A MŰRASZTA csakis a legelitebb, trendi fodrászszalonokban - no persze tízezrekért - állítható be... (Ellentétben a rasztával, aminek lényege, hogy magától áll be - bizonyos szabad életforma-életvitel következtében, főként Afrikában.) Na, ahogyan E MŰRASZTA viszonyul az igazihoz és valódihoz, egyszóval az eredeti rasztához, annyi köze volt a látottaknak a hippik HAIR-jéhez, a hippikhez és a Szabadsághoz. Na bumm: hát csak nem ez ész a fontos! Hanem talán nagyon is: a HAIR... SAte. ÓRIÁSI TAVASZI CIPŐVÁSÁR MINŐSÉGI CIPŐK RAKTÁRI KIÉRTÉKESÍTÉSE egységárakon 1000 Ft hihetetlen, de igaz 2000 Ft Választékunk: • Női, férfi utcai cipők • Alkalmi félcipők, sportos félcipők • Szandálok, szandálcipők, papucsok Cipők jellemzője - puha, könnyű bőr belsőrésszel kialakítva Egyes termékekbe lúdtalpemeiő beépítve. HA FÁJ A LÁBA JÖJJÖN el Szekszárdon a Panoráma mozi előcsarnokába 2007. március 2-án pénteken 9-13 óráig Érdeklődni: 30/985-34-13 Az „ESELY” Szolgáltató, Szakképző Iskola A 2007/2008-AS TANÉVRE Az alábbi OKJ-s szakmákban indít nappali tagozatos képzést a 16-22 éves korosztálynak 3 éves OKJ-s szakképzés (10. oszt. végzettséghez kötött) 3 éves OKJ-s szakképzés (10. oszt. végzettséghez kötött) 2 éves OKJ-s szakképzés (8. ált. végzettséghez kötött 3 éves képzés (10. osztály végzettség szülséges) 2 éves OKJ-s szakképzés (8. ált. végzettséghez kötött) 3 éves OKJ-s szakképzés (8. ált.végzettséghez kötött) Burkoló-hidegburkoló 3 éves OKJ-s szakképzés (8. ált. végzettséghez kötött) Vasbeton2 éves képzés (8. osztály végzettség szükséges) 2 éves képzés (8. osztály végzettség szükséges) Acs-állványozó Bútorasztalos Épületasztalos Asztalos Tetőfedő Kőműves és műkőkészítő 1 Épületburkoló Szobafestő-mázoló, tapétázó Szerkezetlakatos Bádogos és épületbádogos Varrómunkás 3 éves OKJ-s szakképzés (8. ált. végzettséhez kötött) 2 éves OKJ-s szakképzés (8. ált. végzettséghez kötött) 2 éves képzés (8. osztály végzettség szükséges) 1 éves OKJ-s szakképzés (8. ált. végzettséghez kötött) Minden tanulónak tanulószerződés alapján a „Mester” Szakképző, Átképző és Szolgáltató Kft. (Szekszárd, Tartsay V. u. 10.) biztosítja a gyakorlati képzést. A szerződés alapján minden diák, ingyenes gyakorlati képzésben részesül, téritésmentesen kapja a munkaruhát, lábbelit, védőruhát, tisztálkodószert, biztosítja a szakmához tartozó kéziszerszámokat, valamint kisgépek használatát, hozzájárul az étkezéshez, valamint havonta pénzbeli juttatásban részesülnek (2006/2007. tanév I. félévben nettó 18 000 Ft/fő, mely a tanulmányi eredmény és a hiányzások arányában változhat) „ESELY” Szolgáltató, Szakképző Iskola Szekszárd, Tartsay V. u. 10. • Telefon: 74/511-743